Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-87

ó 87. országos ülés 1907 ja és az ő egész uralkodói egyéniségét érintő nagyfontosságú tényre felhivassék. (Elénk helyeslés.) Az akadémiai ügyekről is megemlékezett Hencz Károly t. barátom minapi beszédében. Az akadémiai ügyek méltán hívják ki a kritikát. A mi Magyar Tudományos Akadémiánk első sorban is, mint magyar nyelvmivelő intézet lett megalapitva. És ha van instituczió. a mely nem felelt meg annak a czélnak, a melyért alapittatott, az Akadémia kétségkívül ilyen. (Ügy van ! a középen.) És itt megjegyzem, hogy én mindig csak tényekkel, letagadhatatlan, megozáfolhatatlan tényekkel állok elő. (Halljuk ! Halljuk !) Mi volt és mi jelenleg a Magyar Tudományos Akadémiának legfontosabb feladata 1 Kétségkívül a magyar nyelv anyagának összegyűjtése, mert hogy az anyaggal tisztában legyünk, ez a legelső kellék ahhoz, hogy a magyar nemzetnek nyelve tisztába hozassék. És e tekintetben csodálatosan szerencsétlen az Akadémiának működése, (Halljuk ! Halljuk !) Hogy mást ne említsek, ott van a Czuczor— Fogarassy-féle nagy szótár. Ezt annak idején erősen támadták, bár meggyőződésem szerint ez a mü azok közé tartozik, a melyek talán legkevésbbé érdemelték meg a támadást. Mert e szótárnak az a nagy szervi hibája van ugyan, — ezt én is elismerem — hogy a magyar nyelv anyagának kapcsán alaptalan, kalandos nyelvészeti fejtegetésekbe bocsátkozott: ámde ez oly természetű tévedés, a minek ki vannak téve a legnagyobb tudósok is. Ezért volt méltatlan, legalább jó részben, az a támadás, melylyel e szótár szerzőit illették; mert viszont a mi a gyűjtési anyagot illeti, bár az sem valami csodálatos, rendkívüli, mégis kétségkívül tisztességes munka. Ezek után következett egy másik vállalkozás — és itt már igazán ezt a műszót kell használnom : »vállalkozás», »üzlet«, a mint annak is minősítettem és minősítem, még pedig kétszázezer adat kíséretében — (Derültség.) és ez : a nyelvtörténeti szótár. (Halljuk ! Halljuk !) E kérdésben magamra, mint koronatanura nem hivatkozom, de elég lesz talán utalnom két tényre. Az egyik az, a mi a magyar irodalmi és akadémiai fejlődésnek általában véve nagy akadálya : a zsurnalisztikának beavatkozása a tudományos kérdésekbe. Méltóztatik tudni, hogy ez a könyv az, a melyről — ismétlem, nem magamról beszélek — Békésy Concilia Emil alapos kritikában kimutatta, hogy az egész munka nem egyéb, mint egy »nagy ignoranczia a magyar nyelv körük és mégis az egész zsurnalisztika füzetenként hozsannát zengett a vállalatnak, sőt az egyik, épen a vezető, megtette ezt a magyar nyelv bibliájának, irodalmunk nagy bibliájának. Ez a második eset, a hol csütörtököt vall az Akadémia váüalkozása. A harmadik olyan, a miről jóformán senki sem tud, ezt én mint ottani bizottsági tag egész KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. V. KÖTET. tuiár 12-én, szombaton. 249 vadonatúj újságként hozhatom elő ezzel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy ezt meg kell említenem, de nem én vagyok az oka. Ezen. hónapban —ma 12-ike van— négy fal közt pattant ki az igazság a munkálatba vett »magyar nyelv nagy szótáráról«, melynek megindításánál én már az összes alapelvek ellen tiltakoztam nyilvánosan is, 9 esztendővel ezelőtt. Merem állítani, megjósoltam mindazt, a mi bekövetkezett. Semmibe sem vették, mentek a maguk utján, ha jól tudom, állami szubvenczióval és 9 esztendeje 300 gyűjtőnek fizet az Akadémia, hogy megalkossa végre a comme il faut magyar nyelv szótárát. Az eredmény az, a mint most legkompetensebb helyen megvallottak és a döntő bizottság hozzájárult, hogy az egész 9 esztendei munkának az eredménye hasznavehetetlen. Igaz ugyan, hogy azt mondják, hogy felhasználható, de ez még sem igaz, mert a gyűjtés olyan természetű, — ne méltóztassanak ezen nevetni — sajnálom, hogy detaillokba kell itt belemenni az általános vitánál, de ez mind nagy dolgokat világit meg, — hogy az a gyűjtés vagy megbízható ugy, hogy én arra építhetek, vagy megbízhatatlan és ha megbizha4atlan, mint a hogy ezekről a milliókra menő czédulákról most kisült, akkor okos ember azok után nem megy, mert félrevezetik és olyan hamis adatokat szed a fejébe, melyek esetleg csak arra valók, hogy gúny tárgyává tegyék érte. A megbízhatatlan gyűjtés tehát tűzre való, a mint a nyelvtörténeti szótárról is kimondtam az Akadémiában, hogy tűzre való, mert megbízhatatlan. Az Akadémiának a dolga siralmasan ütött ki tehát ezen részben is, és itt már megáll az eszem, hogy miként lehetne segíteni. Az Akadémia már nem olyanféle, mint az egyetem, az már egészen szabadon és véletlenül beválasztott emberek gyülekezete, a melyet megrendszabályozni nem lehet. Még talán ugy lehetne hozzáférni, hogy mivel államsegélyben részesül, ebben éreztessük az Akadémiával a rendszabályozást. De mivel ugyanezen Akadémia igen becses dolgokat is adott ki, már csak folytassuk a magunk mesterségét, hogy dicsérjük a jót és szidjuk a gonoszt és ezzel gyakoroljunk befolyást az Akadémia intéző köreire. Mindenesetre helyeslem, hogy az Akadémia ügye általában véve tárgj^altatik itt, mert ez mégis nagy mementó, hogy az ország tanácsában komolyan foglalkoznak vele, s bizonyos tekintetben már csak ezzel is hatást gyakorolnak arra, hogy ügyeik ne haladjanak tovább is ily irányban. Szólanom kell még valamiről és ez a tankönyv engedélyezésének ügye, a melylyel Hencz t. képviselőtársam, ugy látom, nagyon gyengén foglalkozott, bár intencziói jók, de javaslata medicina peior morbo. Nem arról van itt szó, hogy az ajánlatokat ilyen meg olyan garancziák mellett adja ki a minisztérium, hanem arról van szó, hogy ne adjon a minisztérium ajánlatot, (Igaz ! Ugy van !) arról van szó, hogy vessen véget a minisztérium a tankönyvvásárnak, a tankönyvekkel való olyatén üzérkedésnek, mely valóban felülhaladja 32