Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-87
246 87. országos ülés 1907 január 12-én, szombaton. tői és ezen az alapon már az egyetem kezdeményezése megállapítható, vagy pedig más úton-módon, de a legszorgosabb, sürgős és odaadó, szeretetteljes gondoskodásának tárgyát képezze ez az ügy. Erre kérném én a minisztert. (Helyeslés.) Most át kell térnem Hencz Károly t. barátomnak az üresedésben lévő katedrákra vonatkozó dolgaira. Ezekre én azt a fölvilágosítást adhatom, hogy a magyar történelem és a magyar irodalom tanszékére most már ki van irva a pályázat. Ö erről nem értesülhetett, de én bizottsági tag vagyok, tudom, hogy ki van irva a pályázat. Ezt az alkalmat megragadom egyúttal arra, hogy kérjem a miniszter urat, hogy a magyar irodalomtörténet katedrájának betöltésénél, ha már igy Íratott ki a pályázat, az én külön véleményem ellenére, lenne szives tekintettel lenni arra, hogy az összehasonlító irodalomtörténet érdekei rnegóvassanak. A magyar irodalomtörténet, mondanom sem kell, minő fontos diszcziplina reánk nézve. Azt hiszem alaposan szólhatok hozzá, miután eleget foglalkoztam vele annak idején, az Akadémia is arra valónak tartott, mert engem bizott meg irodalomtörténeti folyóiratának a megindításával. Tehát, mondom : mivel a magyar irodalom történelme mindig csak kizárólag és elszigetelten foglalkozik a magyar irodalom kérdéseivel, nézetem szerint meg van hamisítva és pedig maga a tárgy, mert hiszen a magyar polgárosodás szekundárius czivilizáczió, mely tele van kölcsönvétellel s e miatt, ha más irodalmakban is, nálunk különösen fontos, hogy az irodalomban micsoda hatások érvényesültek. Fontos ez azért, hogy Ítéletet mondhassunk magáról a magyar irodalomról. Nagy mulasztások történtek e részben. Az emberiség szellemi életének összehasonlító tanulmánya annyira elhanyagoltatott, hogy főleg e miatt tekinthető csekély értékűnek a mai magyar irodalomtörténész nemzedék, a mint igazolni tudtam részletes felterjesztésekben és egyéb effélékben; Toldy Ferencz óta a magyar irodalomtörténet csak hanyatlott.Toldy Ferencz legalább mindent, a miről beszélt, maga kutatott fel, és az eredeti kutató, az igazi búvár és a tárgyát szerető ember benyomását teszi mindenkire az ő minden dolgában. A mostaniakról jobb itt nem nyilatkoznom részletesen, elegendő annyit megemlítenem, — mert ez a tárgyra vonatkozik, — hogy nagyon kérném a t. miniszter urat, szíveskedjék az egyetemen arra különös tekintettel lenni, hogy az összehasonlító irodalomtörténetben járatos emberre bizassék a magyar irodalomtörténelemnek második katedrája. Az egyéb katedrák közé, a melyekről szó volt, tartozik a keleti tanszék. Igaz, hogy a keleti tanszék üresedésben van, azonban ebben igazán nem mi vagyunk a hibásak, A keleti tanszékre vonatkozólag nagy csapás ért bennünket. Egy igazi tudóst szemeltünk ki, kitűnő embert, a ki mint halasi tanár, illetőleg könyvtárnok, szerényen elvonulva élt és rendkívül becses publikácziókat tett közzé, minket hisztórikusokat is örök hálára kötelezve, Thury József nevű fiatal ember volt ez, meg is hivtuk tavaly, de jóformán a meghívó elküldésével egyidejűleg érkezett a hir haláláról. Itten tehát egy kívülünk fekvő tényező játszott közre, sem mi nem vagyunk hibásak, sem a minisztérium. Lenne még a tanszékekre nézve egy gondolatom, melyet megkoczkáztatok, bár mondhatom, nem tudom, minő lesz a hatása. Egészen spontán nyilatkozat, méltóztassék egyéni meggyőződésnek venni. (Halljuk ! Halljuk I) En nyelvtudományokkal is foglalkozván, arra a meggyőződésre jutottam — egyéb dolgokkal is kapcsolatban — hogy igen fontos politikum és tudományos érdek egyidejűleg, tehát rendkívül szerencsés találkozása a dolgoknak, hogy a hazában élő nemzetiségek ide csatoltassanak azáltal, hogy a hol minden pártszinezettől mentesen a maga szüziességében és tisztaságában hirdetik a tudományt, oda, ha akad a nemzetiségiek közül odavaló ember, bejuthasson az ország legelső tudósai közé. (Élénk helyeslés.) Azért én konkrété is megvilágítom a dolgot. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondtam, hogy ide kell fűznünk a nemzetiségeket a hazai kultúra ügyéhez. Hát ott van pl. a tót tanszék. Itt a szláv nyelvekre volt kinevezve egészen a 70-es évekig, a midőn meghalt, Ferencz József nevű tanár ; mint rendkívüli tanár működött, tehát már volt is ilyen tanszék. A ki tudja az azonkori terminológiát, igen jól tudja, hogy a szláv alatt voltaképen a tótot kell érteni. Itt van ezen tót katedra felelevenítése. Ez olyan dolog, a mely igen nagy politikai vonatkozást is foglal magában, nevezetesen azt, hogy bár a tót nyelv csaknem azonos a cseh ny T elvvel, még sem az, már pedig magyar politikai szempontból rendkívül fontos, hogy a hazai tótság ne cseh nyelven, Prágában és Brünnben kiadott dolgokon élősködjék és ez által nyelvét, annak sajátságait elveszítse és egészen beleolvadjon a cseh és morva tömegbe, hanem hogy izoláltan és mint magyarországi tótság maradjon fenn, mert hiszen ez az Isten akarata, azért teremtette őket. Én nagyon kívánom felhívni a mélyen t. miniszter ur szives figyelmét, méltóztassék ezzel foglalkozni, mert a nemzetiségeknek ilyetén idekonczentrálása az ország ezentrumába nem is uj dolog; ennek történeti alapja van. A mint mindig sokkal nagyobb bizalommal viseltetem olyan dolgok iránt, a melyeknek történelmi alapjuk van, merf az már egyszer kipróbáltatott, ép ugy itt is ajánlom ezt, mert történelmi alapja van annak, hogy a magyarsággal kapcsolatos a hazai nemzetiségiek kultúrája. A románok kétségkívül igen jól tudják, milyen szerepe volt Szász-Sebesnek, Gyulafehérvárnak és a magyar nemzeti kálvinista fejedelmeknek a román kultúra megindításában. Épen ugy nagyon jól tudjuk azt, hogy az 1700-as évek végén és az 1800-as években egészen 1848-ig a nemzetiségi
