Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. 223 ság leszavazta az évi költségvetést. (Felkiáltások a középen : Sikkasztó közegek miatt.) Ez is csak azt mutatja, hogy Arad vármegyének virilistái, bizottsági tagjai, intelligencziája akként van szervezve, hogy ők már politikailag, közigazgatásilag Aradon és Arad megyében is urak, sőt már egyenrangú erők- és tényezőkként szerepelnek a vármegyében a magyarsággal szemben. Ezek, t. ház, esak tünetek, jelenségek, a melyekből azonban nagy következtetéseket vonhatunk és ezzel szemben mi tétlenek nem lehetünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, t. ház, hogy egy nemzetiségi kérdést ma erőszakkal megoldani lehetetlen. Az egyedüli ut és mód, a mely erre vezet az, hogy mi ebben az országban a gazdasági, kulturális, politikai és társadalmi kapcsoknak azt a hatalmas nagy számát épitjük meg és öregbitjük, a melyek az egyes nemzetiségek és a magyar állam között fennállanak, a melyek a külön nemzetiségi kialakulást lehetetlenné teszik, szóval, a melyek erősen lekötik a magyar államnak nemzetiségeit, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha van intézmény, a mely ennek a czélnak, ennek a hatalmas elvnek szolgálatában állhat, ez a czél egy hatalmas nagy kultúrintézmény, a mely képes megakasztani egy ott kialakuló középosztályt és kulturális fejlődésének tovább haladását, és a mely képes viszont a magyarságnak a domináló szerepét örök időkre biztositani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk támadók gyanánt kell fellépnünk. Nem szabad tehát visszamennünk a Tisza vidékére és ez az oka annak, a miért én Szegedet pártolni nem tudom. Nem szabad visszavonulni Szegedre, az Alföld szivébe, és ott biztonságban érezve magunkat, az egyetemet mint kultúrintézményt ott felállítanunk. Szegednek csak egy medenczének, egy erőforrásnak kell lennie, a mely szolgáltatja a szükséges tényezőket a nemzetiségi vidékekre: Temesvárra, Aradmegyébe, a hol épen két hatalmas nagy elv : egyfelől a föderalisztikus elv és másfelől a magyar nemzeti állam szempontja a legélesebben kialakul, és a hol ez a két döntő elv fog a jövőben küzdeni s az egyik megsemmisülni! T. ház ! Midőn az egyes városoknak az egyetem érdekében tett szolgálatait, anyagi áldozatkészségét és különösen hazafiságát méltatjuk, mint olyat, a mely predesztinálja őket arra, hogy ottan a harmadik egyetem felállíttassák, akkor, a midőn Aradra kérem az egyetem felállítását, azt hiszem, nincs közöttünk senki, a ki el nem ismerné, hogyha lehet elsőbbséget tenni a kultúráért és a nemzeti eszméért vivott küzdelem alapján, akkor ez az elsőbbség az összes vidéki városok között Aradot illeti. Most a nemzeti kormány uralma alatt, e szabad levegőjű időben, könnyű a nagy hazafit játszani, de hivatkozom arra az időre, a mikor pohtikailag, gazdaságilag, kultúráikig teljesen elnyomottak voltunk, hivatkozom a 70-es, 80-as esztendőkre, a mikor nem volt város, a mely a hazafiságban és a hagyományokban való jogfolytonosságot ugy őrizte volna meg, mint Arad. A mikor más város a kormánytól csak segélyt kapott, anyagi és kulturális támogatásban részesült, akkor Arad városa nem könyörgött, hanem ellenállott szivósan, megőrizte a jogfolytonosságot és átadta a városoknak azt a tradicziót, a mely tradiczió a 48-as idők szellemében, a kurucz szellemben nyilvánul meg a legnagyobb mértékben. Ezt a szellemet tartotta ébren a 70-es, 80-as esztendőkben Arad városa, a mely akkor állított fel szobrot a 13 vértanúnak, a mikor másutt még csak beszélni sem mertek erről. (Mozgás balfelől.) Becsey Károly : Nagy tévedés ez ! Dobroszláv Péter: Arad városa tehát a hazafiság és a kultúra szempontjából legalább is azzal az értékkel bir, mint más városok bírnak; de különben is meggyőződésem szerint nem a hazafiság szempontjából kell a harmadik egyetem kérdését megítélni, mert a hazafiságban nincsen elsőbbség, mivel a vidéki kulturális központok mind hazafiasak és ebből a szempontból mindenikben lehetne felépiteni a harmadik egyetemet. T. ház! Ha a magyar tudományos és kulturális élet egyes jelenségeit vizsgáljuk, bár a kultúra terén vannak hatalmas nagyságaink, mégis azt mondhatjuk, hogy a magyar kultúra, a magyar tudomány még kezdetleges, nem olyan önálló, nem olyan színmagyar, a milyennek lennie kell. A magyar kultúra egén eddig csak egyes üstökösök jelentkeztek, mint egy Munkácsy, egy Jókai, egy Petőfi. Ezeket csodálta egy ideig a müveit Nyugat, de a mint eltűntek ezek, hiába várt és hiába vár a Nyugat ujabb üstökösök feltűnésére magyar földről ! Nincs is nekünk szükségünk arra, hogy az ilyen üstökösök nagyságából Ítéljen meg a világ minket, mert hiszen köztudomású, hogy mi teljesítettük azt a világhivatást,hogy megtartottuk a müveit Nyugatnak évszázadokon át a kultúrát az által, hogy hátunkat tartottuk a keletről jövő betöréseknek, az európai kultúrát fenyegető veszélyeknek. Most, mikor ezek a veszélyek megszűntek, a felső oktatás, a tudomány terén olyan hatalmas baladást kell kifejtenünk, hogy ez által elérjük azt, hogy ne csak egyes üstökösök jelenjenek meg a magyar kultúra egén, hanem, mint a természet mutatja, Keletről, Magyarországról tűnjék fel egyszer a kultúra napja, a mely Nyugat felé fog sütni, a mely a maga erejével, fényével bevilágítja a müveit Nyugatot, a mely önérzetet és bámulatot kelt Nyugat felé, másrészt pedig fényt, derűt, boldogságot és megelégedést kelt ezen országban, e népre és nemzetre. A költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólni.