Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-86

224 86. országos ülés 1907 január 11-én, pénteken. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A forgalom igényei megkívánván a változtatást, a koronaérték megállapításáról szóló 1892 : XVII. törvényczikk (írom. 339) és az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag Ausztriával kötött egyezmény megváltoztatásáról (írom. 340) szóló törvényjavaslatokat azzal a kérelemmel vag}'ok bátor bemutatni, hogy azokat kinyomatni, szétosztatni és előleges tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett ki fognak adatni a pénzügyi bizottságnak. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Vizy Ferencz! ViZy Ferencz : T. ház ! A közoktatásügyi tárcza lévén napirenden, természetesnek fogja találni a t. ház, hogy ujabb és ujabb kérdések merülnek fel, ujabb és ujabb nézetek nyilváníttatnak. Igaz ugyan, hogy a tárgyalás ily előrehaladott stádiumában már sok kérdés és foDtos dolog hozatott fel és a felvilágosítások a lehető legnagyobb mértékben meg is adattak, mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a nevelés és tanítás mezeje igen tág, mindig talákozik munka és javítani való. Ezen alapszik az én felszólalásom s ezen alapszanak megjegyzéseim. Elsősorban két kérdést óhajtok tisztázni, két kérdést vagyok bátor felvetni s keresni rájuk a választ. Az első kérdés az. vájjon a mi kultúrpolitikánknak megvan-e a szó szoros értelmében vett nemzeti jellege ? Ha erre a kérdésre keresem a választ, sajnálattal keU azt mondanom, hogy csak nagyon szerényen van meg ; mert felekezeti s nemzetiségi törekvések által korlátoltatik. Tanúskodik ezen állitásom mellett hazánk története, tanúskodnak mai viszonyaink. A másik kérdés : független-e a mi nemzeti politikánk ? Hogy ha erre a kérdésre keresem a választ, megint csak kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra azt mondani, hogy nem egészen teljesen független a mi nemzeti politikánk, illetve a mi kultur-politikánk, még pedig azért, mert idegen befolyások által korlátoztatik. Kell-e erre nézve csattanósabb példa, mint a Berzeviczy-féle törvényjavaslat, a mely pedig nem egyéb, mint az 1844 : II. t.-cz.-nek végrehajtására vonatkozó javaslat. Tudjuk, hogy mi történt ezzel. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. 62 év alatt nem tudunk végrehajtani egy szentesitett törvényt. Már pedig itt volna az ideje annak, hogy ezzel a körülménynyel számoljunk. Nem habozom kijelenteni, hogy már ebből a szempontból többször arra a gondolatra jutottam, vájjon nem volna-e czélszerü a közoktatásügy mellől a vallásügyi dolgokat teljesen elvenni, és a nemzeti álláspontok és érdekeknek a védelmére, valamint a sok koloncz kezelésére egy külön minisztériumot, még pedig a vallási és népességügyi minisztériumot felállítani ? Mert, t. ház, itt van már az ideje annak, hogy az ideális magyar ember eszméje lebegjen szemünk f.lőtt! Ennek pedig egyik hathatós eszköze az, ha az iskolát függetlenítjük. Abba beleszólása lehetőleg ne legyen másnak, csakis az államnak. Hisz századok óta kísérletezünk már és látjuk az eredményeket. Ne higyje a t. ház, hogy én az állami omnipotencziának hive vagyok ; de kijelentem, hogy ma, a XX. században a kultúrát egyáltalában nem féltem az abszolutizmustól, erre nincs ok. így tehát itt az ideje, hogy az alkudozásban és a követelésben egységes nemzeti akarattal legyünk erősek ; mert csak így lehet a mi művelődésünk erős és szolid. Máskülönben egész kultúrai ténykedésünk nem lesz egyéb, mint puszta tervezgetés. Mert jegyezzük meg jól, hogy a kultúra a legerősebb fegyver, ez vezet a nemzet szabadságához ! Az 1848 : XX. t.-czikket a maga szűzies tisztaságában óhajtom végrehajtani; ugy, a hogy ezt a törvény szelleme kivánj hogy azt ősapáink gondolták. Egy kis harcztól nem kell megijedni! T. ház ! Ha ezeket tartjuk szem előtt, akkor nem fogunk oly jelenséggel találkozni, mint a múlt alkalommal, mikor Maniu Gyula t. képviselőtársam — hiszem, hogy kissé túlságosan izgatott állapotában, de meglehetős fanatizmussal, nem állítom, hogy szeparatisztikus czélzattal — kétszer is kivágta itt a rezet, mondván, hogy ő nem magyar ! Maniu Gyula : öntudatosan mondtam ! Vizy Ferencz: Annál jobban sajnálom. Az igen t. képviselő ur vájjon honnan szivta magába ezt a kifejezést ? Az egyetemen bizonyára nem, hanem igenis magába szivta az elemi iskolában és a középiskolában. Maniu Gyula: Református gimnáziumba jártam. Vizy Ferencz : Akkor még jobban sajnálom, ez annál nagyobb baj, mert semmi sem fogott rajta. Ez tehát nem egyszerű kifejezés, én a magam részéről nem veszem annak, hanem olyannak tekintem, a melylyel érdemes foglalkozni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem magyar. Gondolom, az alvinczi kerületnek a képviselője. Mondjuk, hogy ott 25% a tiszta magyar. (Ellenmondás a közéfen.) Vagy ha nincs annyi, mondjuk, hogy 20 százalék. Vlád Aurél Egy százalék ! Vizy Ferencz : Hát egy százalék, azt is elfogadom. De másrészről méltóztassék megengedni, hogy azt állítsam, hogy románajku polgártársaink közül (Felkiáltások balfelöl: Oláh!) mondjuk 50% jó magyar hazafi. Vlád Aurél : Mind jó hazafi. Vizy Ferencz : Vagy épen mind. Most méltóztassék megmondani, hogy a t. képviselő ur, a ki azt mondotta, hogy nem magyar, hogyan képviselhet itt magyar embereket, magyar hazafiakat ? Azután meg Alsó-Fehér megye a magyar haza szerves része. Ezt csakis ugy láthatom be, ha azt mondom, hogy a t. képviselő urnak téves a néző-