Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

anuár 10-én, csütörtökön. 197 85. országos ülés 1907 /< irodalomnak, arról nevezetes, hogy hiányzik belőle egy pár kútfő. Erről is, mint sok egyéb dologról is, autentikusan és kompetensen nyilatkozhatik itt Ballagi Aladár t. képviselőtársam. Őszintén megvallom, igen lesújtó kritikákat hallottam erről a munkáról. Hallottam azt, hogy ennek a munkának az a része, a melyet az emiitett t. egyetemi tanár ur irt, szégyenére válnék bármelyik filozoptérnek. Áttérek most a középiskolai tanügyre. (Halljuk! Halljuk!) Középiskoláink és középiskolai oktatásunk szervezeténél az első bajnak a főigazgatók mai rendszerét tartom. A főigazgatóságokat, — és erről már számos munka jelent meg — egyszerűen el kellene törülni. Hogyan is állunk a főigazgatóságok működésével ? A főigazgatók egy-két napra elutaznak egyes városok középiskoláját megvizsgálni, ott egy-egy órában bemennek egy-egy tanárnak előadására és ebből az egy órából akarják megitélni az egész intézet munkásságának eredményét. Goldis t. képviselőtársam igen szépen beszélt a középiskolák bajairól, de ezt nem emlitette meg. pedig a főigazgatóság nem egyéb, mint egy közigazgatási hatóság, a mely csak arra való, hogy a minisztérium leiratait ne közvetlenül az intézetekhez és azoknak igazgatóihoz küldje. Meg is akadnak ezek, még pedig igen hosszú időre a főigazgatóságoknál. Ezen a téren igen sokféle vélemény merült már fel, a szakfelügyelőknek felállítása, az országnak beosztása stb. tekintetében. De hangsúlyozom, hogy a főigazgatóságokat már fennállásukban egyenesen közigazgatási akadálynak tekintem, a mely középiskolai tanügyünknek hátrányára van. Hogy ez igy van, igazolni kivánom azzal, hogy maguk a középiskolai igazgatók panaszkodnak legjobban ezen intézményre. Ezek az igazgatók ugyanis vagy házgondnokok, vagy házmesteri funkcziókat teljesítenek, vagy statisztikát, vagy költségvetést készítenek, vagy másolnak, vagy jegyzőkönyveket csinálnak, vagy ha bemennek is egy órára, hívják őket, hogy számlákat fizessenek és pénzt szedjenek be. Szóval a középiskolai igazgatók mindent végeznek a világon, csak szellemi ellenőrzést és felügyeletet nem gyakorolnak, a mire pedig tulajdonképen hivatva volnának. Olyan funkcziókat végeznek ők, a, melyeket egy közönséges írnok is elvégezhet. Én az igazgatókat felszabadítani kívánnám ezen nyomasztó teher alól és azt akarom, hogy szellemi vezérei legyenek az intézeteknek és hogy megfelelhessenek hivatásuknak. A főigazgatósági ellenőrzés abban az esetben feleslegessé válnék önmagától, ha az ellenőrzést hathatósabban az igazgatóknak hatáskörébe utalnók. A középiskolákkal igen sokat foglalkoznak manapság. Foglalkoztak azoknak különösen reformálásával. Annyira foglalkoztak ezzel, hogy a reformálás már egészen mánia lett. Reformálnak folyton. Lukács alatt pl. megtörtént az, hogy ankétet tartottak a középiskolák reformjáról akkor, a midőn az előbbi ankétnek eredménye — a reáliskolákra vonatkozó utasításokat értem — még ki se volt nyomatva, még végre sem volt hajtva. Reformálnak annyira, hogy ebben a kérdésben hosszú idő óta folyton folyik a tárgyalás. Yégezni azonban, még semmit sem végeztek. Azt sem tudják megállapítani, vájjon szükséges-e az egységes középiskola vagy sem ? Szerény véleményem szerint, — ha szabad azt itt kimondanom — egységes középiskolára, mint ilyenre talán nincs szükség. (Mozgás.) Lehet, hogy másoknak más a véleményük, tisztelem meggyőződésüket, de felfogásom szerint minél többféle iskola van, annál jobb az a nevelésre. A középiskoláknál csakis az a fontos és az a szükséges, hogy egyforma jogositásuak legyenek. Semmi értelme sincs az érettségi vizsgálatok elleni r kifakad ásóknak sem. (Halljuk! Halljuk') Érettségi botrányok csak ott vannak, a hol nem jól nevelik az ifjúságot, a hol a tanárok a nevelésre képtelenek. Az érettségi botrányok — mint tudjuk — rendesen össze is függenek valamely a nevelésre képtelen tanárnak nevével. Az érettségi botrányokról hibás, rossz és elferdített tudósításokat küldenek azután az újságoknak és a tapasztalatlan újságok, felülve ennek, felfújják az érettségi botrányokat, a minek aztán az az eredménye, hogy az egész vonalon az érettségi vizsgálatok eltörlését követelik. Szerintem erre a vizsgára szükség van, mert ezt én fokmérőnek tartom arra nézve, vájjon az illető ifjú kiléj)het-e a magasabb tudományok müvelésének terére vagy sem ? (Ugy van! jobbfelöl.) Napirenden van a polgári iskolák reformálásának kérdése is. Igen élénken foglalkoznak ezzel. Foglalkozott vele legutóbb a polgári iskolai tanárok egyesülete is. Ezt a kérdést — ha nem csalódom — Berzeviczy Albert miniszter tette aktuálissá. Aktuálisabbá azonban egy pár embernek személyi érdeke folytán lett. Megvallom őszintén, az egységes hét osztályú polgári iskolának ellensége vagyok. Ellensége vagyok azért, mert ez csak proletárokat fog nevelni, és igen helyesen jegyezte meg a t. miniszter ur beszédében azt, hogy ez volna az egyetlen iskola, melynek két utolsó osztálya semmire sem kvalifikál, miért is elég a négy osztályú polgári iskola. Ezt a kérdést aktuálissá — mint már emiitettem — egy pár embernek strébersége tette csak, kiknek maguknak érettségi vizsgájuk nincs, de a kik szeretnének érettségi bizonyítványokat osztogatni. Másik nagy baja a középiskoláknak a szellemi túlterhelés, a mi szorosan összefügg a tankönyvek kérdésével. (Halljuk! Halljuk!)