Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

198 85. országos ülés 1907 január 10-én, csütörtökön. A jó tankönyv egyik főfeltétele az eredményes tanításnak. Azt hiszem, hogy az utasításokkal egyidejűleg meg kellene jelölni azokat a tankönyveket is, a melyeket a t. miniszter ur egyes középiskolákra vonatkozólag kötelezőleg előir. Jó tankönyvvel — és ezt tapasztalatból tudjuk — a gyengébb tanár is jó eredményt érhet el, míg ezt megfordítva nem mondhatom. A ki kiváló az ő szakmájában, az még nem mindig tud irni és viszont a ki tud irni, nem mindig tud jó tankönyvet irni. Hogy micsoda panamák fordulnak elő a tankönyvekkel kapcsolatosan, arról talán a t, miniszter ur kompetensebben nyilatkozhatik. (Mozgás.) Szerény kérésem odairányul, méltóztassék az ország különböző vidékein összeiratni és fizetéssel megbizni az egyes kiváló szakérőket, a kik irni is tudnak, hogy tökéletes tankönyveket Írjanak, mert borzasztó az az állapot, hogy ugyanarról a kérdésről annyi definicziót hallanak a diákok, ahány iskolába járnak, és a mit az egyik helyen végez a tanuló, azt, ha más város iskolájába megy, később másként hallja és újra is kell tanulnia. Méltóztassék odahatni, hogy az állam Írasson ily tankönyveket, szerezze meg azokat az illetőktől és bocsássa a középiskolák rendelkezésére. Hisz a t. miniszter ur tudja, hogy Alvinczy miket irt és mily visszaéléseket derített fel e kérdésben. Ugy is van a dolog. A minisztérium ügyosztályában jogászok vannak, ezek kiadják a tankönyveket megbirálás végett az egyes tanároknak, ezek aztán pajtásságból, vagy kenyéririgységbó'l, vagy dicsérik a könyvet és így sokszor silány könyvek kapnak miniszteri ajánlatot, vagy pedig jó munkáról kedvezőtlenül ítélnek, és így az érdemes munka nem érvényesül. Azt hiszem, hogy a beszerzett munkákat szaktanácskozmány elé kellene bocsátani és a tankönyv tekintetében egységes megálmodásra kellene jutni. Mikor a középiskoláknál időzöm, nem mehetek tovább a nélkül, hogy ne szóljak a középiskolai tanáregyesületről. (Halljuk! Halljuk!) A középiskolai tanáregyesület nem más, mint létrája egy pár strébernek. (Halljuk!) Ez minden, csak nem tanáregyesület, mindennel foglalkozik, csak a tanárok érdekével nem. Lefelé mindenkor ugy jelentkeztek ezek az urak, mint a kormány teljhatalmú megbízottai és bizalmának letéteményesei, felfelé a miniszterrel szemben pedig mindig ugy, mint a tanárok bizalmának letéteményesei. (Derültség.) Az eredmény pedig az volt, hogy hízelegtek a mindenkori kormánynak a legszolgaibb módon és a legutóbbi időben is boldogulásuk titka az volt, hogy gyalázták a nemzeti álláspontot védő politikusok eljárását és ezek a t. könyökpedagógusok mikor a felkelő nap látszott, nem átalották mint a naj>raforgó a felkelő nap felé fordulni. Ma is nagy bajokkal küzd a tanáregyesület, de szereplése nem más, mint tüntetés a miniszter ur személye ellen. Ez a tanáregyesület a tanárok morális érdekeivel soha, de soha nem törődött, mert ha törődött volna, — hiszen erről a lapok hasábokat irtak már — nem történhettek volna oly skandalumok, a melyekről mint említettem, egész könyvet irt Alvinczy, a kinek felfogásával minden tekintetben nem értek ugyan egyet, de feltétlenül vizsgálatot követelek azokra a dolgokra nézve, a melyeket ő mint tényeket említ meg. Hogy ezek igy vannak, arra nézve bátorkodom néhány szemelvénynyel szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) Oldalakat olvashatnék fel, a melyek bebizonyítását Alvinczy vállalja is, de ugy tudom, ebben az irányban még vizsgálat nem tétetett folyamatba. En tehát ezt a vizsgálatot kérem a t. miniszter úrtól. Egy csődbe jutott állami középiskolát rajzol, melyről többek közt azt mondja, hogy a tanárok mindenféle módon szabadságokat kérnek. Az egyiknek mérnöki kvalifikácziója volt. egy évi szabadságot kapott és elment egy városhoz mérnöknek, e mellett magánpraxist is folytatott, vizsgálat azonban semmi irányban sem történt. Vannak esetek, hogy tanárjelölteket, kik abszolúte semmit sem tudnak és a tanítványaik kinevetik, egyszerre jutalmul három helyre neveztek ki. De nem ez a legfontosabb. (Zaj.) A fő az, hogy azt irja, hogy a minisztériumban protezsált ifjaknak a minisztérium törvénytipró kedvezményeket engedélyez, a tanárokat esküszegő részrehajlásra utasítja. Azt mondja: állításaimért helyt állok, rettenetes vádjaim igazolására hivatalos aktákkal bizonyítható tényeket hozok fel. íme a következő. A király környezetéhez tartozó P. táborszernagy öcscse növendékünk volt. Ez a t. növendék megbukott az érettségi vizsgálaton háromnégy tantárgyból. Akkor az egyik professzor azt ajánlotta neki, hogy lépjen vissza. Vissza is lépett és a tanárok előtt szivarozva kurizált a ezukrászkisasszonynak, (Derültség.) de ugyanakkor beadott egy orvosi bizonyítványt, melyre támaszkodva kéri, hogy szeptemberben tehesse az érettségi vizsgálatot. Nyilvánvaló rosszhiszeműség forgott fenn és a tanári testület egyhangúlag kimondta, hogy az orvosi bizonyítványt nem fogadja el, ugyanilyen álláspontra helyezkedett a főigazgató ós kimondták, hogy az illetőt nem bocsátják érettségire. És mi történt? A táborszernagy ur sürgönyileg fordul a kultuszminiszter úrhoz . . . (Felkiáltások: Melyikhez?) Nem a jelenlegihez. (Zaj.) Mikor ezen ügyben én a vizsgálatot sürgetem, azt hiszem, hogy eléggé megmutattam, hogy ezt szükségesnek tartom. (Zaj.) Olay Lajos: Ott van a László-intézet, a kultuszminisztériummal szemben. (Zaj.) Hencz Károly: Sürgönyválasz érkezett a tanári testülethez, hogy másítsa meg a vélemé-