Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

192 85. országos ülés 1907 január 10-én, csütörtökön. tudjon igazodni. (Ellenmondás.) A t. tanár urak is tudják ezt és ha ellenvetést tesznek, akkor értem azt, mert elvégre kötelességük az egyetem tekintélyét erélyesen védelmezni. T. ház ! Hogy ez igy van, az köztudomású dolog. Nem köztudomású azonban, hogy a katedrák betöltésénél mily óriási visszaélések vannak, hogy ott pajtáskodás, sógorság, klikkuralom játszsza a főszerepet. Ezektől függ, hogy egyes katedrák betöltetnek, mások pedig évek hosszú során át a tudományosság rovására nem töltetnek be. Hódy Gyula: Hitbizományok! HenCZ Károly: Ott van például a magyar történelem katedrája. A mikor a szegény megboldogult Kerékgyártó bácsi, a kit én is hallgattam, nyugalomba ment, akkor az egyetemi tanács meghívta Thallóczyt a magyar történelmi tanszékre. Ö hajlandó volt a tanszéket elfoglalni, mivel azonban Bécsben külügyminiszteri osztályfőnök, mivel ez fényesebb hivatal, nagyobb rang és előkelőbb állás, fentartotta magának, hogy mindaddig, mig azt az állását Bécsben nem kénytelen elhagyni, tartsák fenn számára a budapesti egyetem magyar történelmi katedráját. Tiz esztendő óta tartják ezt fenn és a magyar történelmet előadja Marczali Henrik, a kiről köztudomású, hogy összes irodalmi munkásságát egy óriási irodalmi skandalum tetőzte be. Visontai Soma : Az kiváló ember ! Hencz Károly: Magyarország regnum Marianum volt évszázadokig és mégis a magyar történelmet olyan férfiú tanítja csupán, akinek egész pszüchéje éles ellentétben áll azzal és nem is tudja magát beleélni annak a gondolatvilágába. Visontai Soma: Az kiváló nagy ember ! Hencz Károly: Én a képviselő ur szempontjából elfogadom, hogy az kiváló ember. De ha kiváló ember is, mégis engedje meg a képviselő ur, hogy egy dehonesztáló dolgot mondjak el róla. Nem akartam elmondani, de kényszerítenek rá. Elmondom, hogy milyen üzérkedést csinált egyszer a történelmi doktorátussal. Egy újságíró, ki tiz esztendeig volt újságíró, megbukott a reáliskolai érettségin. Beiratkozott a filozófiai, matematikai és természettudományi karra. Ekkor közhivatalnok lett, de a közhivatalnokságban csak doktorátussal haladhatott volna előre. Mit csinált tehát ? Bseklamirozta Marczali nagy történelmi munkáját és előmozdította annak a sikerét. Ezt pozitive tudom magától a szereplőtől. Konczedálni fogja a t. képviselő ur, ha már provokált erre, hogy azt be is bizonyítsam. Az a tisztelt ur elment ahhoz a Marczalihoz, irt egy történelmi meséskönyvet; — bizonyság rá Ballagi Aladár t. képviselőtársam, sajnálom, hogy nincs itt; ő tudna legjobban erre vonatkozólag felvilágosítást adni. — Akkor Marczali nem találta elégségesnek ezt a meséskönyvet, hanem azt ajánlotta neki, hogy szakítsa ki annak egyik részét; egészítse azt ki, és azután jöjjön el hozzá és akkor ő, a ki a mathematikai és természettudományi szakra volt beiratkozva, megkapja a történelmi doktorátust. A nélkül, hogy egyetlenegyszer kollokvált volna, s a nélkül, hogy csak egyetlenegyszer is elment volna az előadásokra, kieszközölték számára az abszolutóriumot és az a tisztelt ur benyújtotta kérvényét. Már másnapra ráirta Marczali az ő művére azt, hogy »dicsérettel elfogadom* ; azt kiadták egy másik professzornak ; az a másik professzor, a ki tehát szintén érintve van ezen kérdésben és azért fel kell hogy emiitsem, Ballagi volt. ö eldobta ezt a munkát, mert ő képes mesekönyvek alapján nem volt hajlandó doktorátust adni. Kiadták egy harmadik professzornak a munkát, de minthogy nagy volt a kavarodás, és Ballagi, azt hiszem, dékán is volt akkor, Ballagi azt mondotta : »Tessék azt az urat elküldeni vizsgázni, vagy szigorlatozni; minthogy dékán vagyok, hozzám osztom be«, (Derültség balfelől.) E tekintetben felvilágosítást fog adhatni Ballagi t. képviselőtársam, hogy igy volt-e. Marczali erre magához hivatta a tisztelt urat és azt mondotta neki: »Magának itt nem lehet kieszközölni a doktorátust. Majd írok a maga számára egy levelet Kolozsvárra, hogy munkáját itt Pesten dicsérettel elfogadták«. Láttam ezt a levelet. (Ballagi Aladár a terembe lép. Felkiáltások jobbfelől és a szélsőbaloldalon : Itt van Ballagi !) Es most mi történt ? Az a tisztelt ur elmegy Kolozsvárra ; a kolozsvári tanárok bizonyos mértékben angazsálva voltak és elfogadták azt a munkát. — természetesen nem dicsérettel — doktori értekezés gyanánt és az a tisztelt ur leült vizsgázni, de egyhangúlag megbukott. Egy félév múlva ismét leült vizsgázni és ismét megbukott (Derültség.) és egy további félév múlva megint jelentkezett vizsgára, megbukott végleg és igy eltemette a tisztelt ur doktorátusát az idők vihara. (Felkiáltások, a szélsőbaloldalon : Akkor hát nem lett doktor!) Bocsánatot kérek, de ha valaki ir azzal a czélzattal valahová, hogy a doktorátust kieszközölje, akkor ez már üzérkedés a doktorátussal. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) En ezt igy bírálom el. Ezen kitérés után, a melyre sajnálatomra kénytelen voltam, most visszatérek a tárgyhoz, t. i. az egyetemi kathedrák betöltésénél történt visszaélésekhez. Konstatálni kívánom, hogy a német nyelvi tanszék ma sincs betöltve ; a franczia nyelvi tanszéknek nincs rendes tanára ; korrepetitorok és előadók végzik a tanítást és ezen t. urak nekünk középiskolai tanárokat nevelnek és vizsgáztatnak. Konstatálni kívánom, hogy a török nyelvi tanszék és a perzsa nyelvi tanszék nincsenek betöltve ; hogy az angol nyelvnek megbízott előadója van, a ki, nem tudom micsoda révén, most félesztendei szabadságot kapott. Az illető született angol, neve Yolland Arthur és 6000 koronát kap a kultuszminisztériumtól. Két helyettese van, a kik fejenként 2000 koronát kapnak. Ezt a született angolt tanulmányútra küldik ki Angüába. Ennek a megbízott előadónak félesztendei szabadsága tehát annyiba kerül .az államnak, a mennyibe &gy ren-