Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

muár 10-én, csütörtökön. 193 85. országos ülés 1907 ji des egyetemi tanárnak egész esztendei működése kerül. Ezt, t. miniszter ur, nem tartom egészséges állapotnak. Vannak kitűnő szakembereink ezekre az egyetemi kathedrákra és nem tudom elképzelni, micsoda befolyások érvényesülnek akkor, a midőn folytonosan külföldről hozunk be idegeneket. Hiszen élénk emlékezetünkben van Becker Fülöp esete, a ki, midőn jobb kathedrát kapott, szépen a faképnél hagyott bennünket. (TJgy van! balfelől.) Azt hiszem, ha ezen kathedrákat létesítették, ezekre szükség is van, vagy ha nincs rájuk szükség, egyszerűen el kell azokat törölni. Nézetem szerint a tudomány érdeke megköveteli, hogy ezen áUásokat betöltsük és hogy azon tanszékekről tudományos előadások folyjanak. A budapesti egyetemnek körülbelül 93 rendes és rendkívüli tanára és mintegy 180 magántanára van. Eltekintve attól, hogy a katedrák betöltésénél ilyen rendkívül hanyag állapotokat tapasztalok, az előadások egy jó részét a magántanárok tartják. A magántanároknak a fizetése ennek daczára nincsen arányban az általuk végzett munkával. Nem akarom a magántanárokat védeni, annál kevésbbé, mert hiszen beszéltem olyan egyetemi tanárral, a ki az én véleményemre és álláspontomra igen helyes okolással ellenvetéseket is tett, hanem azt mégis csak borzasztó dolognak tartom, hogy egy egyetemi magántanárnak, a kinek mielőtt a jelenlegi tandíj rendszert behozták 1890-ben az egyetemre, körülbelül 315 korona jövedelme volt félévenként, míg most ugyanannak a magántanárnak, ugyanazon kulcs szerint, csak 117 korona jövedelme van es ezért kell neki félévenként előadásokat tartania. Igaz, hogy e tekintetben igen sok pro és kontra véleményt hallottunk már, hanem ha egészben megvizsgáljuk a magántanárok helyzetét, én az ő kérésüket jogosnak és indokoltnak tartom, és a mélyen t. miniszter urnak figyelmébe is ajánlom ezúttal, hogy a mit a magántanárok négy esztendő előtt kértek, méltóztassék teljesíteni és a befolyt tandíj összegnek tíz százalékát méltóztassék a magántanárok jutalmazására fordítani a helyett az öt százalék helyett, a melyet eddig osztottunk ki köztük. Ebben semmi nehézséget nem látok. Az 1906. évi költségvetés a tandíjbevételekre 700.000 koronát irányzott elő és 740.000 korona folyt be, tehát 40.000 korona plusz az előirányzattal szemben. Ezzel szemben a magántanároknak kiosztottak az 1906. tanév második felében és az 1907. tanév első felében összesen 39.000 koronát. A magántanárok között kiosztott összeg tehát még mindig alatta maradt annak a plusznak, a mely a költségvetés előirányzott összegével szemben befolyt. De, t. képviselőház, sokkal fontosabbnak és sokkal nagyobb bajnak tartom az egyetemen azt, hogy az egyetemi tanár urak nem a tudományosságnak élnek, hogy az egyetemi tanár urak mindenféle bankoknak, részvénytársaságoknak stb. igazgatóságaiba eljárnak és az előadásaikra igen KÉPVH. KAPLÓ 1906 1911. T. KÖTET. sokszor nem járnak el. Ha az igen t. miniszter ur szükségesnek tartotta, hogy a középiskolai tanárokat eltiltsa a bankok és részvénytársaságok igazgatóságaitól, akkor én helyén levőnek tartanám, egy ilyen rendeletnek kibocsájtását az egyetemi tanár urakra nézve is, mert ugy látom, hogy hiába prédikál az az egyetemi tanár morált annak az érettebb ifjúnak, hogy ha az ő egész prédikálása, előadása, egész tudományos kutatása éles ellentétben van az ő magánéletével. Jól ismerem az egyetemnek szellemét és bátran merem állítani, hogy nem mondok sokat, a mikor azt mondom, hogy a kalmárszellem befészkelte magát a tudomány szentélyébe és vegyeskereskedés lett az egyetem, a hol a tudományt a szerint mérik, hogyan jövedelmez. Példákkal is szolgálok. Az egyetemi tanárok nagy része az Almanach szerint is, mint mondtam, részvénytársaságoknak és bankoknak igazgatósági tagja. Ilyen p. o. Hegedüs István tanár ur, a ki nagyon sok, többek közt egy műtrágyagyárnak vezérigazgatója ; (Derültség.) ilyenek pl. Simonyi Zsigmond és Alexander Bernát tanár urak, annak a hírhedt leánykiházasitási egyletnek igazgatói. (Zaj.) Bocsánatot kérek, de nem normális állapot pl. az, hogy Asbóth egyetemi tanár ur öt órát tanit rendesen az egyetemen és minden évben helyettesit még egy másik professzort öt órában, ugyanakkor a keleti kereskedelmi akadémián 12 órás előadást vállal évi 1800 korona fizetésért. (Mozgás.) És hogy ő maga is mennyire inkompatibilisnek tartja ezt, bizonyítja az, hogy a napokban megjelent Almanachból ennek feltüntetését szükségesnek vélte kihagyni. Hát, igen t. miniszter ur, ha a középiskolai tanárokat 18 órai kötelező munkára szorítjuk, és ezzel szemben konczedáljuk az egyetemi tanároknak azt, hogy csak egy pár órai előadást tartsanak, teszszük ezt azért, hogy a t. egyetemi tanár urak a tudománynyal kimerítően és alaposan foglalkozzanak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hogy azt a generácziót, a melyet ennek a hazának nevelnek, a tisztességre, a tudományra alaposan ki is neveljék. De hogyan tudja az ifjúságot erre nevelni az az egyetemi tanár, a ki — mondom — mindennel foglalkozik a világon, csak talán a tudománynyal nem, vagy a ki, ha mellesleg a tudománynyal is foglalkozik, csak a jövedelmezőség szempontjából teszi. (Mozgás.) Erre nézve egy klasszikus példát fogok felemlíteni. Az illetőnek tanári kinevezését az egyetemi tanács többször is visszautasította, s mégis tanári kinevezését keresztülvitték. Ez az egyetemi tanár Alexander Bernát ur (Mozgás a baloldalon.), a ki többek közt — saját összeírásom szerint — csak a következő helyeken szerepel: (Halljuk! Halljuk ! Zaj.) tagja a tanárképző-intézetnek és a tanárvizsgáló-bizottságnak; (Mozgás.) a műegyetemen az irodalom, az eszthetika és a művelődéstörténetnek tanára — tehát már két katedrát tölt be ; a báró Eötvös József-kollégiumban szak25