Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

190 85. országos ülés 1907 január 10-én, csütörtökön. köntösét igyekeztek ráhúzni a nemzeti küzdelem ellen törő politikusokra, (Igaz! ügy van !) eltekintek attól, hogy ezen tudósok tudománya valósággal a magyar tudományosság szégyenét képezi : az Akadémiának ujabban csaknem összes vállalatai fiaskóval végződtek. Csak egyet emlitek. Ott van a nagy Nyelvtörténeti Szótár, a melyről alkotója csak az imént zengett dicshimnuszt, ott van Széchenyi műveinek kiadása ! De különben, azt hiszem, a képviselőháznak igen sok tagja van olyan, a ki a Magyar Tudományos Akadémiának nagyon sok kiadványát olvasta, a melyekre minden lelkiismereti furdalás nélkül rá lehet fogni, hogy plágium. De én nem is csodálkozom ezen. Hisz, ha a mai rendszert vizsgálom, akkor feltétlenül a vezetőkben kell a bűnöket, a bajokat megtalálnom. A Magyar Tudományos Akadémiának jelenlegi főtikárja Heinrich Gusztáv. Erről a Heinrich Gusztávról közéletünknek egyik vizsgálója többek közt kimutatta azt, hogy Magyarországon 15—20 esztendő óta az összes tudományos korrupczió az ő nevével elválaszthatatlanul összefügg; kimutatta azt, hogy pennával elkövethető visszaéléseknek nem igen van olyan fajtája, amelyet el ne követett volna. Kimutatták a többek között Ponori Thewrewk Árpád, Tomor Ferencz, Gyurmán Andor, Dévay József, Tiber Ágost, Kacziány Géza stb. az értekezések, czikkek, külön füzetek egész seregében állították össze a német eredetiek, s a Heinrich-féle eredetiek gyanánt adott fordítások egyezéseit, s Heinrich Gusztávnak mindezekre alig volt szava, a támadások lényegét czáfolni soha sem tudta. A latin nyelvészetbe vágó munkáinak, Cicero Cato-jának és Laeliusának iskolai kiadásáról kimutatták, hogy az forditmány, vagy ha nem az, hát orozmány. Ezt bebizonyították a Tanáregyleti Közlöny 1871. évfolyamában. Irodalomtörténetének forrásait, melyeket szolgai hűséggel követett, ismertette Török Árpád »Kritika párbeszédekben«, Budapesten, 1874-ben megjelent művében. Philologiai Közlönybeli czikkeinek, akadémiai székfoglalójának a német végzettragédia eredetéről szóló tanulmányának igazi szerzőit bemutatta az 1893-ban megjelent »Heinrich Gusztáv. A végzet tragédiája« cziniü, soha meg nem czáfolt, egyetlenegy állításában soha meg nem gyengitett füzet. Kitűnő tudósok nagyhirű munkáiban, s rég elfeledett hetilapok meghaladott czikkeiben egyformán zsákmányolt és sokszor még arra sem volt gondja, hogy az összenyirt szövegek ellentmondó állításait kiegyenlítse. De plágiumhirének szűk volt ez a kis Magyarország. Eljutott oda is, a hol különben nem igen törődnek velünk és nem igen tudnak rólunk. Egy szintén kifosztott író, Marcus Landau 1894-ben a »Zeitschrift für vergleichende Literaturgeschichte« lapjain 1894-ben, 1895-ben pedig a berlini »National Zeitung«-ban panaszolta el, hogy Heinrich Gusztáv Boccaccióról szóló könyvének háromnegyed részét egyszerűen kiirta hasonló tárgyú munkájából. S hogy ezt a kiírást mily lelkiismeretes gonddal végezte, tanú reá maga Marcus Landau, a ki azt írj a (olvassa) : »Es hat mir dies bei meiner etwas mangelhaften Kenntniss der ungarischen Sprache die Lektűré seines Buches sehr erleichtert, denn in vielen Fällen, wo ich etwas nicht verstand, brauchte ich nicht die Hilfe des Wörterbuches in Anspruch zu nehmen, sondern nur die betreffende Seite meines Buches aufzuschlagen. wo ich das Gesuchte wörtlich wiederfand.« (Felkiáltások : Magyarul!) Az Akadémia — ezt irja továbbá közéletünknek vizsgálója, bizonynyal megkövetek tagjaitól azt is, hogy igazat mondjanak, Heinrich Gusztáv pedig fittyet hány a morál ezen legelemibb törvényének is. íme a példa : Mikor Hornyánszky Gyula kimutatta az »Ökori Lexikon« hibáit, pár újság az »Ökori Lexikonnak kapcsolatban megtámadta az Akadémiát is. Erre az akkor még csak pár hetes főtitkár nyilatkozatot küldött »Az Ujság« szerkesztőségének, a melyben szóról szóra ezeket irja : »Az Akadémiának az »Okori Lexikonhoz« semmi köze, sem ki nem adta, sem i em segélyezte.« »Az Ujság« 1905. április 14-iki számában megjelent nyilatkozatában mondja ezt. Ezzel szemben pedig bárki megállapíthatja, hogy az Ökori Lexikonnak czimlapján ez van : »A magyar tudományos Akadémia támogatásával szerkesztette. Pecz Vilmos.« Heinrich Gusztávnak e támogatásról annál inkább kellett tudnia, mert ugyanezen Lexikon előszavának hálálkodása szerint épen ő volt az, ki fáradhatatlan buzgalmával kieszközölte a Magyar Tudományos Akadémia és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatását. Hát, t. képviselőház, midőn csak egy pár szemelvénynyel és röviden voltam bátor illusztrálni és bebizonyítani, hogy mennyire nem érdemű meg a Magyar Tudományos Akadémia mai szervezetében és a mai szereplők miatt azt az óriási támogatást, a melyet a kultuszminiszter neki ad, ismétlem, hogy én ezt csak a miniszter ur iránti legteljesebb bizalomból szavazom meg. És áttérek most egy másik tudományosnak mondott társaságra, a mely tudományosnak mondott társaság talán nem dicsekszik olyan múlttal, de dicsekedhetik a plagizálás terén nagyobb reklámmal és nagyobb eredménynyel, mint a mélyen tisztelt Tudományos Akadémia. A földrajzi társaságnak ugyancsak szubvencziót ad a kultuszminisztérium. E társaság egyik legnagyobb, legutóbbi kiadványa a Nagy Magyar Atlasz. A Nagy Magyar Atlasz előszava ezt mondja (olvassa) ; »Ennek a műnek minden gondolata, terve, technikai megvalósítása minden részletében a magyar elme és a magyar ipar terméke.« Hát, t. képviselőház, Deus üs risus erat, ergo risum teneatis, mert ez a Nagy Magyar Atlasz elejétől végig a legsilányabb plágium, a Diercke- és Gaebler-féle német »Schulatlas für höhere Lehranstalten« szolgai másolása. Tiz, tizenkét térkép van ott, a mely mindenben megegyezik a nevezett mű térképeivel. Magyarországot kivéve