Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

anuár 10-én, csütörtökön. 189 85. országos ülés 1906 jt takra vonatkozik. Az igen t. miniszter ur ugyanis akkor emiitette, hogy Csemoch képviselő ur igen jó helyen tapogatózik, a mikor a katholikus autonómia ügyére vonatkozólag azt mondja, hogy annak megoldása nem tisztán tőle függ, és az ő álláspontja, az ő cselekedete igazodni fog az illetékes tényezők elhatározásához. A katholikus autonómia megvalósítása, mióta az 1848: XX. t.-czikket meghozták, a melynek végrehajtását a magam részéről is a legteljesebb mértékben támogatom és helyeslem, épen az illetékes körök és illetékes tényezőknek a lanyhaságán múlott jórészben. És e miatt a katholikusok még a mai napig sem jutottak az őket megillető jogokhoz és a mai napig sincsen meg a katholikus autonómia. (Helyeslések.) Én, t. képviselőház, innen figyelmeztetem azokat az illetékes köröket és illetékes tényezőket, hogy a katholikusoknak az érdeke nem függhet tisztán az ő érdekeiktől, mert a katholikusok ügye és a katholikus autonómiának az ügye az egész ország katholikusainak az ügye. (Igaz ! JJgy van !) És ma már hiába elmélkedünk azokról a dolgokról, ma már meghaladott álláspont arról vitatkozni, hogy a katholiczizmus és az állam egymáshoz való viszonyukban ismét a középkoréhoz hasonló állapotba jutnak; mondom, erről hiába elmélkedünk, és azoknak az illetékes köröknek és tényezőknek már előre gondoskodniuk kell, mielőtt a végleges veszély és szakítás bekövetkezik, hogy a katholikusokat az őket megillető jogkörrel körülbástyázzák. A mi a katholikus lelkészi kongrua kiegészítésének kérdését illeti, itt is volna egy pár szavam, és pedig Juriga Nándor t. képviselő ur múltkor elmondott megjegyzéseire. Juriga t. képviselőtársam erős támadást intézett e tekintetben a kultuszminiszter ur személye és politikája ellen és ezen támadásban nem átallotta megtámadni a saját paptársait és megtámadni a katholikus papoknak ügyét és érdekeit is, mondván, hogy a katholikus papok ne követeljék fizetésüknek kiegészítését és ne követeljenek az államtól semmit, mert ez által a papság függő viszonyba jut a kormánytól és a kormány politikájának csak eszközévé lesz az adók behajtásában. Hát eltekintve attól, t. ház, hogy a katholikus papok, a kiket Juriga t. képviselőtársam itt megvádolt, épen nem büszkék arra, hogy Juriga is oda tartozik, az államnak igenis kötelezettsége van a vüági vonatkozás tekintetében is az egyház szolgájával szemben, mert az az egyház szolgája prédikálja a morált, a morálra pedig az államnak is szüksége van. Már ji>edig a morál tanitása terén a test és a lélek harmóniája nélkül soha eredményt elérni nem fogunk. Hogyan is tudja az a pap hivatását becsületesen betölteni, ha még anyagi gondokkal is küzdenie kell ? A mi különben a hazafiságot illeti, Juriga ellenmondásban van annak a vallásnak a felfogásával, amelyet képvisel, mert annak a felfogása és tanai elsősorban parancsolják a hazafiság kötelességét is, és a mikor azok a katholikus papok, a kiket ő megvádol, az ő hazafias kötelességüket teljesitik, akkor igenis ők járnak el a katholikus egyház tanainak szellemében és nem Juriga t. képviselőtársam, a ki e beszédével ugy látszik azt követi, hogy szeresd barátaidat, de gyűlöld ellenségeidet. Ebben a tekintetben teljesen ellentmondok Juriga t. képviselőtársamnak és én igenis a saját szempontomból is kérem a t. miniszter urat, hogy ennek a kérdésnek a megoldását mielőbb vigye dűlőre, épen magának a magyar államnak szempontjából. Erkölcseink nagy mértékben lazulni kezdenek, de én erről most részletesebb, áttekinthető képet nyújtani nem akarok, nem is czélom ezúttal. Tény azonban az, hogyha az erkölcsök meginognak, meginog az államnak alapja is ; ezt a t. miniszter ur tudja legjobban. És a mikor igy röviden a t. miniszter ur programmjának kultuszrészével végezni óhajtok, áttérek kulturális ügyeinknek egy másik, talán sokak előtt közömbösebb részére. Tudományos világunk — sajnos, igen sok tudósunk panaszkodott igy — egyáltalában nincs és a mi van, az nagyon szegényes vagy pedig a külföldi szolgai utánzása. T. ház ! Sokan talán kifogásolhatnák, hogy mi jogczimen beszélek én az Akadémiáról, melynek ügyeibe beavatkozni jogunk nincs. De, t. ház, az Akadémia közel 100.000 korona szubvencziót kap a kormány közvetítésével, nekem tehát nem lehet közömbös, hogy ez a kormány kinek milyen czélra adja a pénzt, s igenis kötél ességszerűleg vizsgálnom kell ezt a kérdést, különösen most, mikor ezt a mintegy 100.000 korona szubvencziót kénytelen vagyok megszavazni, bár csak a legnagyobb lelki megerőltetéssel teszem ezt, mert ennek az összegnek az Akadémia részére való juttatását nem tekintem másnak, mint a nemzeti tudomány koldusai részére juttatott szegy enfilléreknek. (Zaj.) Megindokolom, t. ház, hogy ha a szervilizmust és a nepotizmust testületben el tudjuk képzelni, arra mintaegyesület a Magyar Tudományos Akadémia. Vlád Aurél; Hát a vármegyék ? (Zaj.) Hencz Károly: A vármegyéket nem lehet összehasonlítani ezzel. A vármegyének egész más hivatása és jelentősége van a magyar állam történetében. Példákkal is szolgálok. Mikor Berzeviczy még nem volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, az Akadémiának még levelező tagul sem kellett, de mikor miniszter lett, megfelelt a tiszteletbeli tagságra, sőt maga az Akadémia elnöke. Mikor Andrássy Gyula belügyminiszter ur még nem volt belügyminiszter, munkája nem felelt meg a követelményeknek, s nem érdemelte meg a jutalmat. A mint azonban belügyminiszter lett, munkája már egyhangúlag megérdemelte a nagy jutalmat. T. képviselőház ! Eltekintek attól, hogy a lefolyt alkotmányos küzdelem alattfaz Akadémiából kerültek ki azok a tudósok, a kik a tudomány