Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-85

188 85. országos ülés 1907 /, jelent »A mi erősségünk« czimü ozikkben foglalt meggyalázó kifejezések miatt elrendeltetett a vizsgálat a Btk. 26], §-ában meghatározott s ugyanazon törvényszakasz második bekezdése szerint minősülő nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt, A vizsgálat befejeztetvén, a kir. ügyészség Lovászy Andor ellen a vádat elejtvén, Érdujhelyi Menyhért mint pótmagánvádló a vád képviseletét átvette. A szabadkai kir. törvényszék vádtanácsának megkeresése alapján a szegedi kir. főügyész 1906. évi Julius 20-án kelt 3020/f. ü. 1906. számú felterjesztésében a bűnvádi eljárás folytathatása végett nevezett országos képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Minthogy a vizsgálat során kiderült, hogy a sérelmezett czikket nem Lovászy Andor, hanem Kalmár Simon joghallgató irta, s ez okból a nevezett országgyűlési képviselő ellen emelt vádat a kir. ügyész elejtette, nyilvánvalőlag politikai zaklatás esete forog fenn : a mentelmi bizottság javasolja, hogy Lovászy Andor országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben ne függesztessék fel. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki, s kimondom, hogy a ház Lovászy Andor képviselő mentelmi jogát ez ügyben nem függeszti fel. Következik most a napirend szerint az 1907. évi állami költségvetés (írom. 24.4—252) tárgyalásának folytatása, és pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium (írom. 250) költségvetésének első rovata, a személyi járandóságok. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Hencz Károly! Hencz Károly: T. ház! Már a múltkori felszólalásomban jeleztem, hogy a kultuszköltségvetér tárgyalásánál hosszabban kivánok szólni. Ma ezt ismét kijelentem, teszem jaedig azért, hogy felszólalásomhoz a t. ház türelmét már előre kikérjem. T. ház ! Bár kétszer is hallottuk a vallás- és közoktatásügyi-költségvetés tárgyalásának során Apponyi t. miniszter urat beszélni és kifejteni az ő szép és nagy programmját, és habár arról az erkölcsi piedesztálról, a melyen Apponyi áll, nem is várhattunk mást, mint az ő lelkével harmonikus, erős morális érzékre valló nagy kulturprogrammot: mégis, azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha sok oly dologra ráirányítom egyrészt a t. miniszter urnak, másrészt a t. háznak figyelmét, a mely dolgok e nagy programm megvalósításának nem kis nehézségét fogják okozni. Mondom, bár kétszer is hallottuk beszélni, de már ezekben a beszédekben és ő maga is jelezte azt, hogy rövid minisztersége alatt nem is volt neki alkalma a tárczája keretébe tartozó összes kérdéseket áttanulmányozni és eminenter a közoktatásügyre vonatkozó kérdések egész komplexumát felölelni, a miért is ő programmjában csupán a népoktatás ügyéről adott részletes jU'ogrammot: azt hiszem, itt sem végzek felesleges munkát, ha ismételten oly körülniár 10-én, csütörtökön. menyekre fogom felkérni a t. miniszter ur és a ház figyelmét, a melyek figyelembevétele később megoldandó kérdéseknél esetleg jó szolgálatot is tehet, mert bizony szerény nézetem szerint ezeknek sürgős és erélyes megoldását kultúránk szempontjából igen fontosnak tartom. De ne méltóztassanak félreérteni intenczióimat. Szóvá akarom tenni ezeket innen, a kormányt támogató többség padjairól, ez azonban nem lesz frondőrködés a kormánynyal szemben, nem is lesz különczködés. Ebben az egész eljárásomban engem ugyanazok a nemes motívumok vezetnek, a melyek vezetik az igen t. miniszter urat az ő programmjának megvalósításában, mert én is meg vagyok győződve, hogy e szerény munkámmal talán én is hozzájárulhatok — hogy az ő szavaival éljek — egy kővel a nagy, a hatalmas, a nemzeti magyar állam kultúrájának kiépítéséhez. De még egy indok az, a mely engem ebben a felszólalásomban vezet, és ez az, hogy én ezeknek a kérdéseknek megoldását egyenesen gr. Apponyi Albert t. miniszter úrtól várom, az ő idealizmusától, az ő ügyszeretetétől, mert ezek a kérdések, a melyeket érinteni fogok beszédem folyamán, részben az előbbi kormányoknak bűnei és mintegy természetszerűleg nyúltak át az ő kultuszmiiűszterségének idejére. Én tehát ezeknek sürgős és erélyes megoldását követelem már csak abból a szempontból is, nehogy — minthogy a t. miniszter ur a múltkor jelezte, hogy ha alkalma lesz ismételten beterjeszteni az ő költségvetését — ennek a koalicziónak és ennek a kormánynak nem kisszámú, de kislelkű ellenségei ezeket a bajokat, ezeket a bűnöket majdan ugy tüntethessék fel, mint már az ő kultuszminiszterségének kinövéseit. Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, még egyet kivánok megjegyezni. Ha ebben a bírálatban szigorúnak mutatkozom, mondom, a legtisztább ügyszeretet vezérel. Igaz, hogy a személyeskedés mindig odiózus volt, de én az ügy érdekében még a személyek megnevezésétől sem fogok visszariadni, mert — és ebben a tekintetben Ugron Gáborral tartok, a ki a múltkor egy közbeszólásában azt mondotta, hogy katonák védik meg a várat és nem a falak — én is meg vagyok győződve arról, hogy bármily tökéletes az a rendszer, annak a rendszernek működését, annak a rendszernek eredményét elrontják a szereplőknek morálbeli és jellemhiányai. Szolgáljon nekem mentségemül beszédem folyamán még az is, hogy én a megnevezendők közül személyesen egyetlen egyet sem ismerek, személyi tekintetek tehát engem a legtávolabbról sem vezetnek. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) És most, t. ház, áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. A mi a szorosan vett ktiltuszrészét illeti a miniszter ur programmjának, ebben a tekintetben teljesen egy nézeten vagyok Csernoch t. képviselőtársammal. Csak egyet kivánok itt megjegyezni, és ez a miniszter ur második beszédében mondót-