Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

168 82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Félreértés foroghat fenn. T. i. én kétségtelenül ugy értettem a képviselő urat, hogy ő a másodrendű állampolgárságot a nyelvkérdéssel hozza kapcsolatba, mert kétségtelenül bizonyos, hogy szerinte — a mint azt meg is ismételte — azokkal az emberekkel szemben használnak kivételt, s kedvezményt, a kik magyarul beszélnek. Vajda Sándor: Nemzetiségi vidéken, de magyar vidéken nem. Egy hang (balfelöl): Nem lehet elcsavarni! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, elcsavarni lehet, akár ügyvéd az ember, akár nem, de sikerrel nem. Én nem mondhatok egyebet, mint a mit az interpelláczióra adott válaszomban már kiemeltem, hogy ha konkrét panaszszal állok szemközt, annak orvoslása iránt kötelességem mindenkivel, másod- és elsőrendű állampolgárokkal szemben egyaránt intézkedni. (Nagy zaj.) Vajda Sándor: Majd jövök százzal is magyar vidékről. Polónyi Géza igazsägügyminiszter: A menynyiben a bírósággal szemben általánosságban azzal a panaszszal jönnek elő, hogy a bíróságok az u. n. szegény embert, vagy a parasztot általánosságban másodrendű embernek klasszifikálják, ezt, mint valótlant, visszautasítom. Ellenkezőleg, a magyar bíróságoktól nemcsak a törvény várja el, hanem a tények is bizonyítják, hogy ezen a téren teljesitik a biróra váró azt a feladatot, hogy a bíró előtt mindenki egyenlő. Ha ezen a téren, a mint bátor voltam kiemelni, bárkit sérelem érne, igenis, méltóztassék konkrét dolgokkal előállani és akkor a sérelem orvosoltatni fog. De általánosságban felhozott vádakkal szemben csak azt mondhatom, hogy instituczióink ós nemzetünk diszkreditálását czélozzák, a nélkül, hogy kézzelfogható bizonyítékokat hoznának fel. (Ugy van! Ugy van!) Vajda Sándor: T. képviselőház! Egy hang (balfelöl): Mit akar még? Lengyel Zoltán: Hadd beszéljen! Elnök: Joga van beszélni. A házszabályok értelmében kötelesek meghallgatni a képviselő urat. Tessék, kérem! Én adom meg a szót. Vajda Sándor: Azt gondoltam, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur is ugy ismeri a vidéket mint én, és nemcsak a budapesti viszonyokkal foglalkozik. Egyébiránt önök közül is, t. képviselő urak, az, a ki vidéki ember, tudja, hogy országszerte mindenütt ezek a viszonyok uralkodnak. (Fölkiáltások: Hol?) Én egy konkrét esetet hoztam fel és az igen t. igazságügyminiszter ur mégis az én jóhiszeműségemet támadta meg. Eelhoztam Topánfalvát, hogy ott ilyen viszonyok vannak és kértem, hogy méltóztassék a, miniszter urnak magát informáltatni, hogy a vidéken a járásbíróságoknál és szolgabírói hivataloknál ilyenek a viszonyok, ilyenek az állapotok az egész országban. Mivel pedig nemcsak a nemzetiségi, nemcsak a román vidékeken, hanem mindenütt ilyenek a viszonyok, azt vártam volna a t. miniszter úrtól, hogy a helyett, hogy a magyar államot még egyszer megvédje és megmentse, azt fogja mondani, hogy gondoskodni fog egynehány vaggon kályháról, hogy fűthessenek, a hol erre szükség van. Igen sajnálom, hogy nem ez volt az igen t. miniszter ur válasza. Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyminiszter urnak az interpelláczióra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Többség. Ennélfogva kijelentem, hogy a ház az igazságügyminiszter válaszát tudomásul vette. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Zakariás János! Zakariás János: T. képviselőház! Sajátszerű véletlen, hogy ugyanazon napon szólok én is a köztisztviselők szolgálati pragmatikájáról, a mikor a bírói és ügyészi szervezet módosítása iránt beadott törvényjavaslat feletti vitában, másoidalrol egy kéjsviselő ur ezt a kérdést szintén felvetette. A kettőnk között azonban az a különbség, hogy ő a birói függetlenség fenforgását vonta kétségbe, holott az a törvény által biztosítva van. Ez a törvény végre is hajtatik és igy ezen a téren nincsen szükség a szolgálati pragmatikának szabályozására. Ellenben a többi köztisztviselőknél nincsen szabályozva sem a függetlenség a felettes hatóságokkal szemben, sem a fegyelmi eljárás. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Zakariás János: E szerint nincsen törvényben megállapítva mindama föltétel, a mely a köztisztviselőnek felelősségre vonása és politikai magatartásának elbírálásánál figyelembe veendő. Már pedig különösen a legközelebbi múlt szomorú tapasztalatai indokolttá teszik azt, hogy gondoskodjunk arról, miszerint a köztisztviselők politikai tekintetben teljesen függetlenül gyakorolhassák jogaikat és teljesen függetlenül adhassanak kifejezést politikai meggyőződésöknek. (Helyeslés.) Ezen a téren mindenesetre különbséget kell tennünk a között, hogy a tisztviselő mint ilyen, mennyire mélyedhet bele a politikai pártharczokba és a között, hogy az ő egyéni, politikai jogait mennyiben gyakorolhatja ? A köztisztviselőnek, mint ilyennek, lehetőleg tartózkodnia kell attól, hogy politikai pártharczokba belevegyüljön, mert lehetetlen elválasztani egyéniségét, politikai személyiségét köztisztviselői minőségétől és hogy ha belevegyül a politikai pártharczokba, önkéntelenül is beleviszi hivatalos állását is és hivatalos állásánál fogva is gyakorol olyan meg nem engedett befolyást, vagy alantas tisztviselői társaival, vagy a vele össze-