Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-82

82. országos ülés 1906 deczember 19-én, szerdán. 161 fognak találkozni. Humánusabb szempontbői és magasabb nézőpontból kell egy nemzet vezetését végezni, ha azt akarjuk, hogy az a nemzet életképesen fejlődjék, fennálljon, magát fentartsa, a tisztességes munkát becsülje és szeresse. De ezt nem én mondom, nem az én bölcsességem találta ki ezt, hanem bizonyítja a történelem kérlelhetetlen eszközével, az igazsággal. Nincs vallásfelekezet, a mely ünnepeit ne tisztelné, akár vallásos szempontból, akár pedig azon fizikai szükség szempontjából, hogy egy kis pihenés is szükséges a munka után. Nincs vallásfelekezet, a mely ünnepnapja alkalmával végezne olyan dologi munkát, a mely különösebb megerőltetéssel jár. Ez általánosságban ugyan nincs igy, specziálisan pedig egyes felekezeteknek a moralitás szempontjából csak kiváló érdemül róható fel. S ha ez igy van, csodálatos, hogy abban az országban, a hol a korona viselőjének vallása az uralkodó vallás; abban az országban, a mely épen történelmi tradiczióinál fogva a magyarok Nagyasszonyának oltalmába van helyezve, épen ebben az országban a vallásos érzelmeket, az ünne/pek tiszteletét sértik, vagy azoknak sértését eltűrik, pedig azoknak következményei épen ott tükröződnek vissza a különböző szocziális szomorú állapotokban. De talán az a kifogás volna ez ellen, hogy talán roppant sok ünnep van és ez a megélhetés kérdését nagyon előtérbe helyezi. Nézzük meg, hogy ez az argmentum mennyiben áll. A mi az ünnepeket illeti, az az abnormitás tényleg fennáll, hogy kettős ünnepek vannak egyszer-kétszer; a legnehezebb állapotot csinálja a karácsonyi, különösen pedig a húsvéti ünnep: mondom, ritkán fordul elő, hogy kettős ünnep van, mint például most volt deczember 8-án, — pedig nagy magyar ünnep volt — minthogy utána vasárna]3 következett. Ez egészen más kérdés. Az igaz, hogy ezek az állapotok és körülmények mai viszonyaink között a megélhetés kérdése szempontjából súlyosan nehezednek társadalmunkra. Mert mindenesetre szükséges felhasználnunk minden napot, minden pillanatot a megélhetés biztosítására, hogy magunkat és családunkat fentarthassuk. De épen itt van a bajnak gyökere, abban, t. i., hogy épen a mi tulfeszitetten szabadelvű és szabad gondolkozóink nem ismerik meg a vallásos ünnepek kellő tiszteletben tartásának szocziális értékét, a mi pedig a legjobb befolyással volna azon érzelmekre, melyek a szocziális és lelki nyomornak legbiztosabb orvosszerei. Az ünnepek, t. ház, nemcsak naptári pihenés-jelzők, hanem egyúttal morális mementót is kéjDeznek a munkás és munkaadó közötti viszonyra nézve. Mert mit jelent az ünnep? Testi pihenőt, s egyszermind lelki felujhodást. És mire figyelmezteti a társadalom minden osztályát? Arra figyelmezteti, hogy a munkanapokat haszKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. V. KÖTET. nálja fel teljes, erős értékes munkára, hogy tudjon magának ós családjának eleget szerezni, hogy a pihenőt nyugalommal élvezhesse, sőt, hogy aggkorára, öreg na]3Jaira is magának biztosságot szerezzen. De, t. ház, erkölcsi mementó is a munkaadónak arra, hogy annak a munkásnak, a kit ő fölfogad, a kit ő dolgoztat, a kinek keserves munkájából saját kényelmes élete is nyeri alapját, hogy annak megérdemelt bérét, jutalmát kifizesse, hogy az a szorgalmával kiérdemelt munkabért elérhesse, hogy nála jó keresetet szerezhessen, a melylyel magának és családjának nemcsak ünnepnapjait, de aggkorát is biztosithassa. Ez aztán a szocziálizmus, a valóban nemes értelemben vett, szocziális intenczióktól áthatott elv. Fejtegessem-e tovább ennek gyümölcseit? Daczára mindannak a sok rossznak, remélem, van a magyar képviselőházban annyi erő, van a magyar társadalom többségében még annyi kitartás, a mely a szocziális érzelmek ezen nemesebb fölfogását érvényre képes juttatni. Nem fogok példákat felhozni az ünnepek megtartása tárgyában. Felesleges. Mert hiszen miért kelljen nekünk mindig csak majmolnunk? Mindig csak a kaj)tafarendszer járja nálunk? Hát nincs meg bennünk a nemzeti önállóság, a mely, ha nem is az álladalmi, de legalább a társadalmi reorganizácziót történelmi alapon önálló erővel megteremteni és kifejleszteni képes ? Vagy kihalt már a magyar bátorság, a mely a hazaszeretetnek a hittel egybeforrt erős védő oszlopát képezi? Bizony, bizony, a nemzet minden jó és nemes iránt, a mely pedig egyedül éltető a nemzeti életben, mert ez az, a mi dominál, el van zsibbasztva hazánkban, az ország érdekei mindenféle téves, hazug czégórek alatt hirdetett tévtanoknak áldozatául esvén. De, igen t. képviselőház, nemzeti kormányunk van. Ez azt

; jelenti, hogy a nemzet erejéből vette erejét. Es mi a nemzet ? Ugy tudom, hogy egy nép, a mely létének fölismerésére ébredt, a mely jogainak, sajátosságainak, kiváltságainak, érdekeinek önerejéből való fejlesztésére hivatva érzi magát, és azt fejleszti is. Micsoda a nemzet ? Az a néptömeg, a mely létének öntudatára ébredt közületként jelenik meg. Es a nemzeti erő, ennek a nemzeti erőnek az öntudatra ébredése, hol nyeri gyökerét nálunk? Erre a történelem felel meg, és pediglen akként, hogy Szent István koronája dicsfényének melegségében pattant fel az a mag, a mely a magyar nemzeti élet terebélyes fájának adott életet, a melynek főtörzsóben ott folyik a keresztény üditő nedv, a mely nemesit és fejleszt mindenben a társadalom és a tudomány terén. (Helyeslés a középen.) A t. kormány a nemzet erejének köszönheti hatalmát, nagyságát. Ennek a czégére alatt kormányhoz. Használja fel az alkalmat és legyen 21