Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-77
77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. 5 a közép- és kisbirtokosok pedig lesznek valószínűleg a munkások. De ka nem lesz is egészen igy, mindenesetre oda fognak a viszonyok fejlődni, hogy a középosztály és a kisbirtokos kénytelen lesz bérbeadni a birtokát, mert nem birja meg azokat a magas munkabéreket, melyeket a munkások ma már követelnek. Ebben az évben mintha egyöntetűen jártak volna el a munkaadók. Nálunk Privigyén, a hol körülbelül 30.000 munkással kötnek szerződést, ma 20 fillérrel nagyobb munkabért kap minden munkás. Annyira egyöntetűen megy a dolog, hogy a munkaadók, a kik eljönnek Privigyére, egyszerűen kijelentik a városházán, hogy ilyen meg ilyen dij mellett fogadnak fel munkást, másként nem. A miért felszólalok, annak főoka. hogy felhívjam a t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét és jóindulatát arra, hogy ugy, mint a többi uradalom és bérlő, kösse meg a szerződést a mezőhegyesi kincstári központi igazgatóság is. Sajnos azonban, épen most van Privigyén a központi igazgatóság kiküldöttje és nem akarja azt az alapdijat megadni, a melyet minden más uradalom vagy bérlő máris megadott nálunk a munkásoknak, hogy t. i. minden férfi kap május és június hónapokra 1 korona 20 fillért s minden nő 1 koronát. A mezőhegyesi szerződésben azonban nem akarnak a férfiaknak egy koronánál és a nőknek nyolczvan fillérnél többet adni. Arra kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat. kegyeskedjék sürgősen odahatni, hogy ha már a munkásgazdák megkötötték a szerződést, mindenesetre olyan szerződést kössenek, mint a többi munkásoknál is történt, mert ez szüli az elégedetlenséget, ez okozza a sztrájkokat, főleg azért, mert a kincstár képviselője teszi ezt. Kérem tehát a t. földmivelésügyi miniszter urat, szíveskedjék sürgősen intézkedni, hogy ezen szerződéseket is ugy kössék meg, mint a többieket. Hogyan jusson ahhoz az a kétezer munkás, a ki épen olyan nehéz munkát végez, mint az a harminczezer munkás, hogy ő kevesebb bért kapjon ? Csupán ezt óhajtottam elmondani. (Helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Benedek János jegyző: Molnár Albert! Molnár Albert: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem akartam felszólalni, mert érzem és tudom, hogy a vita már úgyis hosszura nyúlt, és féltem és félek attól, hogy felszólalásommal unalmas leszek. Felszólalásra késztet azonban Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam tegnapi beszéde. (Halljuk ! Halljuk !) Szemtől szembe akarok vele itt szállni, eszméket eszmékkel, elveket elvekkel fogok szembeállítani, hogy igy, az elvek harczából kiderüljön az igazság, a mely igazság a közérdeket szolgálva, megjelölje az utat és irányt a mimkáskérdés helyes megoldására. (Halljuk ! Halljuk !) Sajnálom, hogy nincs itt Mezőfi t. képviselőtársam. Én a vidéknek azon részéből kerültem ide, a hol legerősebb a földmivesmunkás-agitáczió, abból a részből, a hol a legnagyobb tűz ég, a hol az emberek a becsületes, földmives munkásnép szivében, gondolatában, meggyőződésében a legnagyobb rombolást, a legnagyobb pusztítást végezték. Teljes mivoltában be akarom a szocziálista földmives-akcziót mutatni. Tizenkét évi vidéki tapasztalatomat hozom ide. Ott voltam vagy negyven szocziálista gyűlésen és igyekeztem behatolni az agitátorok lelki világába. Láttam és tapasztaltam, azt a pusztítást, azt a szomorú eredményt, melyet a munkásoknál elértek. Ezt akarommost itt" s bemutatni azért, hogy ebből a tanulságot levonjam és teljes mivoltukban, élőképben mutassam be őket. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban erre rátérnék, előbb egy pár kérdésre, illetve eszmére akarok reflektálni, a melyeket Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam felvetett. Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam egészen más itt, mint odakünn. (Felkiáltások : Ez igaz !) ö azt mondj a itt, hogy a békére inti a népet, a közös érdekek istápolását czélozza. Fel fogom mutatni az általa most kibocsátott kiáltványt, a mely fényes megczáfolása annak, hogy ha nem is valótlan, de rosszhiszemű az az állítása, hogy ő a békét hirdeti. Itt van a kiáltványa, a mely állítólag egy millió példányban jelent meg, és a melyet ingyen ad mindenkinek, s a melynek czime »örömhir az uj szövetségről! A földmivesmunkásnak megváltója született!« (Derültség. Felkiáltások : Mezőfi Vilmos az !) A szövetségnek ez a megváltója Mezőfi Vilmos, Szegvár érdemes képviselője. Azt mondja Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam, hogy ő a békét hirdeti. Erre nézve illusztráczióképen kiegészítem azt, a mit Mérey Lajos t. ké}> viselőtársam itt elmondott, és felhívom képviselőtársaimat, vagy bárkit is, a ki elfogulatlanul ítél, arra, hogy az, a mit ők irnak, szolgálhatja-e azt a békét, a mit ő itt hirdet, holott mindenütt a vidéken ő annak az élő megczáfolója. Azt mondja (olvassa) : »Mi vagy te földmivesmunkás ? Jogtalan, elnyomott, gonddal, nyomorral küzdő pária. Dolgozol kora reggeltől késő estig nehéz, nagy munkát. Gyűjtesz kincseket másoknak. De te minden szükségesben hiányt szenvedsz. A te vállaidon nyugszik a világ. Mert ha te ölbe teszed a kezed : se kenyér, se kalács, se kicsinyeknek, se nagyoknak. S mégis kutyába se vesznek. Nem neked köszönnek, de te hajtod meg alázattal a fejed és boldog vagy, ha valamelyik ur viszonozza a köszönésed. Dolgozol, mint a barom. Soha sincs igazi pihenőd. Otthon siró asszony, siró gyermek várnak. Télen hideg, fűtetlen szobában szenvedsz, holott azok, kiknek te dolgozol. de a kik maguk sohasem dolgoznak : télen, nyáron Eldorádóban élnek.<< (Mozgás.) Mi ez, t. képviselőház ? Hencz Károly: A legféktelenebb izgatás. Molnár Albert: A legrutabb békétlenségnek hirdetése, a gyülölségnek belecsepegtetése a becsületes munkásnép lelkébe, (Ugy van! ügy van !) hogy megtanulja gyűlölni azt, a ki vele érdekazonos, a ki neki kenyeret ad, a kivel ő a kölcsönös boldogulást csak együtt találhatja meg. De igy van ez tovább is. Tele van ez az egész proklamáczió gyűlölettel, a mely gyűlölet azt ezé-
