Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

6 77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. lozza, hogy annak a munkásnak egészséges észjárását megrontsa és hogy ő soha egyebet ne lásson abban a gazdában és abban a munkaadóban, mint az ő halálos és született ellenségét, (ügy van! ügy van !) Azt mondotta továbbá, hogy ő nem szítja a békétlenséget és hogy ő a szerződések szigorú megtartása mellett van. Egy pestmegyei gazdasági birtokról hozok fel példát, azt is az úgynevezett újjászervezett szocziálisták csinálták. Én azt tartom, az én demokratikus észjárásom arra utal, hogy felállítsam azt a tételt, hogy becsület és becsület között nincs különbség. Az utolsó cselédnek is olyan a becsülete, olyan tiszta, mint annak a legvagyonosabb, legtiszteletreméltóbb mágnásnak. Én ezt elismerem, és abból indulok ki, hogy a szavahihetőség, a megbízhatóság a mi összekötő kapcsunk. Az a munkás az ő jólétét arra alapithatja, hogy az a gazda benne bizik. Most már mi történt abban a pestmegyei gazdaságban ? Egy egész sereg cseléd rendesen kiveszi fertály elején a maga konvenczióját, és mikor a legsürgősebb, időhöz kötött munka van, akkor előállanak, bemennek az urasághoz és leteszik az ostort, hogy : most már nem dolgozunk tovább, itt az ostor, csináljon az ur, a mit akar, Ezt is az újjászervezett szocziálisták csinálják. Ez is megrontója és előidézője a békétlenségnek, de egyúttal előidézi azt a morális lealacsonyodást, a szavahihetőségnek azt a teljes hiányát, a mely a gazdaközönségben megérleli azt, hogy azt a munkást,a ki neki munkatársa, ne becsülje, benne ne higyjen. T. képviselőház! Azt mondotta Mezőfi képviselőtársam, hogy ő nem fokozza az igényeket. Én azt tapasztaltam és lépésről-lépésre kisérem, hogy ők sohasem elégednek meg azzal, a mit kérnek. Ha megadnák ma azt, a mit kérnek, holnajD már újra elégedetlenség volna, (ügy van! Ügy van!) Itt van az élő példa. Egy lap, a »Budapesti Hirlap« is közölte ugyancsak Pestmegyéből, Üllő községnek egy aratási szerződési mintáját, a mely mintából kitűnik, hogy legalább is 150 százalékkal kivannak többet, mint a mennyi bérük addig volt. De itt van aztán az az óriási egészségtelen és a munkásviszonyok nem ismerésére valló gondolat, hogy a munkaidőt reggel 0 órától esteli 6 óráig akarják megállapítani. Én csak a magyar parasztot ismerem, tudom annak gondolkozási menetét, ismerem életmódját, de azt mondhatom, hogy sohasem akadtam olyan magyar parasztra, a ki (i órakor akarta volna abbahagyni a munkát. Hiszen látjuk, hogy még a pihenés idejét is, egészségi szempontból délben, a mikor a munka rá nézve a legterhesebb, szereti élvezni, nem pedig reggel, a mikor a pihenés a legegészségesebb. (Igaz ! ügy van !) Ezeknek az előadása után, t. ház, bemutatom a munkásakcziónak természetét és karakterét. Czeglédet, ezt a derék magyar várost hozom fel például azért, hogy ezzel teljesen lefessem annak az agitácziónak a képét, melyet a szocziáüsták vezérei kifejtenek. Tudvalévő dolog, hogy Czegléden úgyszólván a legideálisabb vagyonmegoszlás van. Akárhol keressük, olyan egészséges és a szocziális érdekeknek is teljesen megfelelő vagyonelosztást, mint épen Czegléden, sehol sem találunk. Ott van a legvagyonosabb parasztosztály, a szegény napszámosok is a legtisztességesebb megélhetést tudják maguknak kivivni, a cselédbér is annyira magas, hogy egyes cselédnek 6—7, sőt 8—900 koronára megy fel az évi bére. Nekem szerény kis gazdaságom van, abban öt feleséges cselédem, és mindnyájának már van ingatlan vagyona, sőt tudok rá példát, hogy 20 éves korban is szerzett már cseléd magának ingatlan vagyont. Mégis talán sehol sem lépett fel a szocziális agitáczió olyan vehemencziával, mint Czegléden. Onnan került ki Várkonyi István szocziálistavezér is. Egyszerű parasztfiú volt, közönséges munkás, és ma, bár nem több mint 50 éves, 150.000 forintot szerzett. Két háza van Budapesten. Hencz Károly : Már Mezőfinek is van ! Molnár Albert: Micsoda iróniája a sorsnak, hogjr az olyan ember, a ki elferdített politikai ideákkal a társadalmi rendet akarja megbontani, az ezzel a munkájával — nem mondom, hogy nem becsületes utón — 50 éves korára 150.000 forintot tud szerezni! Melyik polgár és melyik magamféle ember tud ilyen vagyont összekuporgatni? Talán egész életében sem tehet ennyire szert?! Én, t. ház, résztvettem vagy 40 szocziálista népgyűlésen. Végigélveztem Bokányi, Goldner, Weltner urat, Csizmadia Sándor urat és a többit, és csak megemlítem, hogy egyszer, a mikor ott Czegléden megjelent egy földmives-munkás értekezlet alkalmából Goldner ur, olyan városi bundája volt és olyan nagy aranyláncza, hogy akármelyik falusi gavallér megirigyelte volna tőle, és az a bunda többet ért, mint a mennyi egyik vagy másik cselédnek az évi bére. Láttam ezt és láttam a helyi agitátorok sorsát is és meg kellett győződnöm arról, hogy ezek az emberek abból élnek. Igaz, hogy azzal mentegetik magukat, hogy ez is tisztességes kenyér, mert hiszen ők a munkásnép érdekét szolgálva, annak a tisztességes megélhetést iparkodnak biztosítani. Hát én ezt konczedálom, t. képviselőház, de ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, hogy a mikor hallom, hogy valaki az egyenlőségnek, a gondolatszabadságnak ilyen lelkes hive, és látom, hogy ezek hirdetésével keresi meg a maga megélhetését, nem tudom elhinni, hogy az egyúttal a közérdek önzetlen szolgálatának magaslatára is fel tud emelkedni. Az uri mód köti az eszméhez. Nincs gondolatszabadsága. Ilyenek különben a vidéki agitátorok is ; van közöttük olyan, a M volt búcsújáró előónekes, a ki volt zsandár, a ki volt rossz munkás, de egyébként kitűnő szónok, három óráig is el tud beszélni, ugy, hogy bizony sok ember megirigyelhetné tőle a mesterséget. Igen ügyesen fel tudják használni ezt az érvényesülést; miniszterekkel leveleznek. Magam láttam egy levelet, a melyet Wlassics Gyula akkori miniszter irt hozzá. (Derültség.)