Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

90 64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. akkor elbuktunk. Minél tovább haladnak az ellenfeleink, annál erősebbek lesznek, és annál nagyobb harczot kell megvívnunk. Minél korábban fogjuk megkezdeni a harczot, annál könnyebben fogunk boldogulni. T. ház ! Az eszközök e tekintetben körülbelül a következők lennének. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban ezekre áttérnék, ki kell jelentenem, hogy azokra az eszközökre sem gondolok, melyekkel Romániában széltében élnek. Ott szintén ezeket a harezokat vívják. Ott ugyanis Dobrudsában a lakosság legtekintélyesebb részét bolgárok képezik, a kik abban a sajátságos helyzetben, vannak, hogy egyáltalában még politikai jogokat sem élveznek. Ezek a románok egész másképen kezelik a nemzetiségi kérdést, mint mi. Ott van pl. a zsidókérdés Romániában. A berlini kongresszus alkalmával kikötötték, hogy Románia egyenjogúsítsa a zsidókat és még ma sincs meg ott az egyenjogúság. Ez az önök demokrácziája ? Goldis László : A mienk? Tessék Romániával veszekedni! (Nagy zaj.) önök azonosítanak bennünket Romániával. Nagy Dezső: Az »Adeverul« egyik 1905-ben megjelent számában többi közt arról elmélkedik, hogy a román királynak 25 éves jubileuma alkalmából mi volna a legszebb cselekedete. Goldis László: Ez izraelita újság nálunk Romániában ! (Zajos jelkiáltások a szélsöbaloldalon : Nálunk ? Nálunk Romániában ? Hosszcmtartó nagy zaj-) Lám, nem is kell bizonyíték, önmaguk szolgáltatják azt. (Felkiáltások : Hazaárulók.) Markos Gyula: Kérd vissza a rendreutasitást! Nagy Dezső: Nem az a kérdés, hogy izraelitáké-e ez a lap vagy nem, az a kérdés, követelik-e az egyenjogúsítást a polgárok részére, igen vagy nem ? Az pedig bizonyos, hogy ott ezeknek a nemzetiségeknek oly kitűnő sorsuk van, hogy polgári jogaik sincsenek. Ez az önök fajának a kultúrája? Ez a demokratizmus ? Sem az egyik, sem pedig a másik. A mi az egyik helyen jó, az a másik helyen rossz. Ez nem egyenlő mértéke a demokráczia követelményének. En a magam részéről nem kívánom felolvasni ezt a czikket és annak fordítását, azt hiszem, ezt elengedik nekem, és inkább rátérek magára a nemzetiségi törvényre. Elsősorban a nemzetiségi törvénynyel kell foglalkozni mint ezen birkózás és ezen harcz megvívásának egyik eszközével. A mai nemzetiségi képviselők politikája úgyszólván a nemzetiségi törvény körül forog; azt kívánják, hogy ez a törvény hajtassék végre és ők egyelőre első etapéként megelégszenek ezzel a dologgal. Bizonyos tekintetben a regék országába tartozik az, hogy az 1868-iki törve nj- ne volna végrehajtva. Ennek a törvénynek legtöbb része egyszerűen diszpozitiv intézkedéseket tartalmaz és csak megadja a lehetőséget, hogy a polgároknak egyik-másik ajkú csoportja a maga nyelvi jogait miként érvényesitse

, ha pedig nem bírja azokat érvényesíteni a törvényhatóság, keretén belül, akkor nem is hajtja végre, mert nincs tulajdonképen mit végrehajtani. De vannak tényleg oly részei is, a melyek a gyakorlat folyamán végre nem hajthatók, ennek pedig az oka egyszerűen az, hogy, hála Istennek, a magyarság azóta meglehetősen és erőteljesen fejlődött és ezen fejlődésénél fogva oly fajsulyhoz jutott, mely e nemzetiségi szeparatisztikus nyelvi kívánalmak érvényesülését meg tudta gátolni. Elismerem azonban azt, hogy van a törvénynek oly része is, mely végrehajtva nincs. Ennek azonban nem az a következése, hogy a törvényt hajtsuk végre, hanem az, hogy ezt a törvényt egész egyszerűen revideálni kell. Az egyszer bizonyos, hogy ha egy államnak van törvénye, akkor megkövetelhető ép ebben az országban, mely az alkotmányosság mintaképe kell hogy legyen, hogy saját exisztencziája szempontjából minden törvény teljes szigorral és erélylyel hajtassék végre. Ha oly törvények vannak, melyek a magyar államiságra károsak, azokat a törvényeket nem végre nem hajtani, hanem becsületes utón revideálni kell. (Helyeslés baljelöl.) A revíziónak sem azt a módját értem én, hogy ezt a törvényt helyettesítsük egy más nemzetiségi törvény kodifikálásával; ez teljesen fölösleges; ez a revízió megtörténhetik in partibus, és ez az az eszköz, mely ebben a nemzetiségi harezban fegyverül szolgálhat. Itt vannak épen az alkotmánybiztosítékok, melyekről most szó van, és ezek sorában a törvényhatóságok és a megyék dolga, itt van továbbá az általános választói jog. A mi a megyéket és törvényhatóságokat illeti, ezeket, azt hiszem, telj esen és tisztán magyar lábra kell állítani. Nincs annak semmiféle értelme, hogy egy államban a közigazgatás szervei és pedig a közigazgatásnak ezen tanácskozó szervei, a megyei bizottságok más nyelvet tűrjenek el, mint a magyar nyelvet. (Élénk helyeslés baljelől.) Nincs semmi szükség arra, hogy jegyzőkönyveiket más nyelven vezethessék, mint az állam nyelvén, (ügy van ! baljelől.) Ha ez az állam magyar nemzeti állam, ha ennek az államnak van egy csekély ereje, akkor ezt a törvényhatóságok szervezésénél teljes következetességgel keresztül fogja vinni ; nem a nemzetiségi törvényben, hanem magában a vármegyei törvényben. (Helyeslés baljelől.) És ebben a tekintetben a nemzetiségek anyanyelvén semmi sérelem nem történik, mert a törvényhatósági bizottságban pl. csak az intelligens elem vesz részt, az jjedig egytől-egyig tud magyarul, tehát véleményét nyilvánithatja, a tanácskozásokat megértheti. Am hogy ha egy intelligens ember ebben az országban nem tud magyarul, akkor nem is érdemes arra, hogy a megyei törvényhatósági bizottságnak tagja legyen. (TJgy van ! Ugy van ! baljelől. Zaj a közéfen.) Bizonyos tekintetben köszönettel tartozhatunk a nemzetiségi képviselő uraknak, hogy épen ebben az időpontban jöttek a parlamentbe, mert a politikai viszonyok ugy hozták magukkal, hogy most vannak napirenden a nagy alkotmánybiztositékok, a melyek közül kimagaslik a törvényhatóságok rendezése. Ha ezek a jó urak meg nem jelen-