Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-64
64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. 91 nek a parlamentben és nem figyelmeztetnek bennünket, akkor bizony talán elfelejtkeztünk volna arról, hogy ezt a magyar államot a törvényhatóságok kérdésénél ne csak ugy erősítsük meg, bogy a törvényhatóság felfelé, banem ugy is, hogy lefelé, a nemzetiségekkel szemben is hatalmas, erős vára legyen a magyarságnak. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Itt van a második kérdés, a melynél szintén kell gondolnunk nemzeti megerősödésünkre, a fegyvernek kezünkbe való ragadására : az általános választói jog kérdése. Kétségtelen dolog, hogy az általános választói jog ma már olyan kérdés, a mely elől kitérni nem lehet; az általános választói jog az egész világon keresztül úgyszólván diadalmenetet tartott és igy előle a magyar állam sem zárkózhatott el. Ezzel a kérdéssel is meg kell birkóznunk tehát, meg kell birkóznunk tisztán demokratikus alapon, mindenféle hátsó gondolat nélkül, azon a módon, hogy az általános választói jog intézménye kellő egyenességgel és böleseséggel ugy alkottassék meg, hogy az necsak felfelé szolgáljon alkotmánybiztositékui, hanem egyszersmind hatalmas bástya legyen magával a nemzetiségekkel szemben is. (Helyeslés balfelől.) Ha a nemzetiségi képviselők nem jelentek volna meg, ugy ez a szemj^ont talán elhomályosult volna, ám ők, mint igen jó figyelmeztetők, megjelentek és igy ez a szempont most itt áll előttünk. Ezért tehát köszönettel tartozunk nekik. Ezek azok a nagyobb kérdések, t. képviselőház, a melyek a legközelebbi jövőben megoldásra várnak és a melyek a mi harczunk egyes etapejait képezik, a nemzetiségi velleitásokkal és azon káros törekvésekkel szemben, a melyek Magyarországot magyar egységes nemzeti államból egy föderatív állammá akarják egyelőre átalakítani. Nekünk ezen a ponton kellő hidegvérrel és figyelemmel kell eljárnunk ; nem szabad magunkat az ő mondásaik, invektiváik által hidegvérünkből kihozni engedni; csak figyelnünk kell őket, és ha elszólják magukat, egyszerűen meg kell figyelnünk, mi rejlik az alatt ; legyen az aztán egy ujabb figyelmeztetője a magyarságnak, hogy politikájának olyannak kell lenni, a mely vigyázó szemeit a legutolsó sarokba is elküldi és ugy vigyáz a magyar államra és annak politikai erejére, egységére és önállóságára. Mi a mi kötelességeinket ezen a téren okvetlenül teljesíteni fogjuk. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Hogy miféle módon történjék ez a kormányzatnak minden egyes ágában, arra most nem akarok rátérni; ezt az egyes kormányzati ágak költségvetésének tárgyalásánál el lehet mondani. Egyet kívánok csak példakép kiemelni, nevezetesen, hogy hogyan képzelem ezt az igazságügynél. Ök mindig azt hangoztatják, hogy az igazságszolgáltatás által elitéltetnek, s ez által ők azt mondják : erkölcsi tőkét kapnak, hogy vértanúik vannak. (Zaj a nemzetiségiek faijain.) Ezekre a vértanuságokra a következő megjegyzésem van. Ha az igazságszolgáltatásban a nemzetiségiekkel szemben mindig igazságosan és objektíve járnak el. . . (Felkiáltások,: Hát eddig nem igy volt ?) Nem akarom mondani, hogy eddig nem igy volt, csak figyelmeztetés akar lenni abban a tekintetben, hogy azok a büntetések szabassanak mindig magának a bűntettnek súlyához, soha erősebben ne alkalmaztassanak, mert ez csak visszatetszést kelt; mi az ilyen igazságszolgáltatás által majd elérjük azt, hogy nem vértanúik lesznek, hanem egyszerűen elitélt bűnösök, (Felkiáltások balfelől : Most is azok ! Zaj a nemzetiségiek padjain.) és, t. ház, ezekből az elitélésekből, mondhatni, igen gyenge erkölcsi tőke fog származni számukra. Nem ilyen mártiromságokkal szoktak nagy politikai dolgokat kivinni és nagy pontikai hatásokat elérni. (Ugy van! Ugy van! balfelől. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) önöknek vannak egy-két évre, egy-két hónapra vagy egy-két hétre becsukott, az államfogházban tartózkodó mártírjaik, a kik ott vígan és jól élnek; de már ha öt esztendeig kellene ülniök, inkább szépen átvándorolnak Romániába. (Zaj a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! Nem ezek a mártírok, ezek az Axentiek, ezek a nyugdíjas mártírok. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Ez nem lehet erkölcsi tőke. Igenis azok a mártírok, — az aradi tizenhárom vértanú — a kik a vérpadon haltak meg, azok, a kik vérüket áldozzák, a kik mindent egyszerre koczkára tesznek. S nem elegendő az, hogy önök itten igy viselkednek. Apró furfangokkal nagy nemzeti czélokat szolgáim és elérni nem lehet, és nekünk ez igenis vigasztalás. Ilyen apróságokkal, azt hiszem, nagy dolgot létesíteni soha senkinek nem sikerült, de legkevésbbé a nemzeti alakulások terén. A nemzeti alakulások hatalmas, nagy erkölcsi erőt tartalmazó egyéniséget és cselekvést követelnek. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy bennünket az a szempont kell hogy vezéreljen, hogy a magunk utján törhetetlenül menjünk előre és magunkat semmi által ne engedjük zavartatni. A magyar nemzetnek a nemzetközi viszonyok alakulása tekintetében is igen erős harezokat kell megvívnia azzal a nemzetiségi tengerrel, a melylyel körül van véve. De hát az erős és nagy harezok edzik az erőt. Az a nemzet, a mely nagy megpróbáltatásoknak nem volt kitéve, hatalmas és erős nemzetté sohasem fejlődhetik. Erős nemzet és erős konszolidált állapot, az államnak és nemzetnek is nagy hatalma csak ott keletkezhetik, a hol azokat a nagy harezokat megvívták. Es ebben a tekintetben a harezok nem csupán a vértanuságban léteznek, hanem léteznek az apró mindennapi következetes munkában is. Kell, hogy nekünk minden kormányzati cselekvésünket az hassa át, hogy ezen nagy nemzeti konszolidácziónak művét keresztülvigyük. Kell, hogy minden kormányzati ágnak legkisebb lépése ennek úgyszólván eszközét képezze. Eddig is nehéz harezokat kellett megvívnia ennek a nemzetnek ezer esztendőn keresztül. Sokszor mentünk keresztül sivatagon és voltunk kitéve hatalmas viharoknak, de azok a szelek, azok a nagy és 12*
