Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. 89 mindazok a dolgok, a melyek e téren történnek, egyszerűen egy étape-ot jelentenek a czél megvalósítása felé, jöjjön az akár Romániából kiviilről befelé, akár innen, vagyis belülről kifelé. Egy ilyen étape a többek között az, hogy a román nyelvnek nagyobbmérvű érvényesülést akarnak szerezni, mint a milyen most van ; hogy kívánják, hogy román hivatalnokok alkalmaztassanak és ezek vegyék kezükbe a magyar államban a magyar állami hatalom és közigazgatás intézését, hogy ezzel a jövő útját készíthessék elő. (Igaz ! ügy van!) A másik étape benne van az 1881-iki programmban. Következik Erdélynek autonómiája, a mikor ezt kellő módon előkészítették, majd jön a harmadik étape, ez pedig nem egyéb, mint a Gross-österreich ideálja. Itt van Popoviciu Aurél, a kire már hivatkoztak. A Vereinigte Reiche von Gross-österreieh czimű művében, a melyre Vajda Sándor képviselő ur is hivatkozott, már nem Erdély autonómiáját kívánja, kanern, a mivel mindig felfelé hízelegnek, Bécsnek és ezáltal akarják a magyarok ellen Bécset is szövetségessé tenni, hogy alakittassék egy Gross-österreich, a mely Gross-österreichban mindenféle történeti határok, tehát Magyarországnak határai is, tűnjenek el és Ausztria a nemzetiségi törzsek szerint külön állami egyéniséggel biró egyesült államokká alakulhasson át. Azt mondja pl., hogy a románok közül nem csupán osak a románoknak kell Magyarországon külön politikai egységre jutniok, hanem meg kell adni a bukovinai oláhoknak is a módot, hogy a magyarországi románokkal együtt egy külön állami tettet képezzenek Ausztriában. Goldis László : Springer már sokkal előbb irta ezt meg, mint Pojroviciu! Nagy Dezső : Nemcsak Popoviciu irta ezt meg, hanem önök is megirták az 1849 február 29-diki programmban. Hentaller Lajos : És a balázsfalvi gyűlésen ! Nagy Dezső: Ez a Gross-Österreich léptennyomon folytonosan ott kisért önöknél. Goldis László : 1849 márczius 15-én más volt a programra ! Nagy Dezső : Hogy ez a Gross-österreich, ez a harmadik étape-ja ennek a történeti fejlődésnek, a melyet volt szerencsém feltárni, milyen élesen nyilatkozik meg egyes jelenségekben, semmi sem bizonyitja jobban, mint épen a legutóbbi román kiállítás. Mi történt ott ? Tutsek Sándor t. képviselőtársam annak idején igen helyesen jellemezte a román kiállítási osztályt. Mig Bukovinából a románok mint bukovinai románok szerepeltek, az itteniek egyszerűen csak a »hegyen túli románok« voltak. (Nagy zaj.) Ez csak aprólékos dolog, de magában véve érdekes világot vet a gondolkodásokra és törekvésekre. Mikor a román pénzintézeteknek forgalmi kimutatását akarták jelezni koronákkal, óvakodtak attól, hogy csak egyetlen egy magyar veretű koronát is vegyenek bele, hanem csupa osztrák veretű koronákat raktak egymásra. Ezek apró jelenségek, de jellemző adatok. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. Itt van még egy másik kérdés. A magyar zászlót ott nem láttuk, mert nem akarták jelezni, hogy Magyarországhoz tartoznak, sőt még azt is el akarták tüntetni, hogy Magyarország és Románia közt egyáltalán határ léteznék. (Nagy zaj és mozgás a középen.) Ezeken kivül ott van pl. Lueger Károly szereplése a román kiállitáson. Ez egyike a legjellemzőbb tüneteknek. Luegeiről tudjuk, hogy a Gross-österreichnak egyik leghathatósabb, legfanatikusabb híve. Miért ment Lueger ur Bukarestbe % Azért, hogy Gross-österreich mellett és a nemzeti magyar állam ellen tüntessen. (Ugy van I balfdől.) Bukarestben nem történt egyéb, mint e két gyönyörű eszmének ölelkezése. (Zaj.) Goldis László : Vonják felelősségre Luegert! Mi nem parancsolunk Luegernek. (Zaj.) Hodzsa Milán: Tessék Luegerrel és a diplomácziával veszekedni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy Dezső: T. képviselőház! A számítás igen egyszerű, mert hiszen a czélnak, származzék az akár kívülről befelé, akár belülről kifelé, legfontosabb mozzanatát épen az képezi, hogy a Magyarországon lévő állami szervezetet és történeti kereteket szétbontva, egy csuj)án néprajzi alapon létesülő szervezet keletkezzék, mely a maga egészében és szervezettségében most már sokkal jobban vonzódhatik a másik államhoz és sokkal nagyobb kilátással táplálhatja és viheti a megvalósulás felé a másik állammal való egyesülés reményét. (Zaj a közéfen.) Nem mondom, hogy ezt önök kifejezetten kívánják, hanem kívánják onnan túlról. Hogy önök ennek a dolognak nem mondanak ellent, az egész más lapra tartozik. De nekünk ezt a kérdést a maga teljes valóságában és teljes meztelenségében kell feltüntetnünk. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy azon helyzet előtt állunk, hogy itt ne az aprólékos részleteivel bajlódjunk a dolognak, a mit ugy értek, hogy a nemzetiségi urakkal egyszerűen szóvitába elegyedünk. Nekünk a kérdést a maga teljes valóságában kell megragadni és el kell készülve lennünk arra, hogy el fog jönni az idő, a nagy birkózásnak az ideje. Azt hiszem, hogy a mi legelső feladatunk az, hogy ezen birkózástól ne ijedjünk vissza, hanem minden erőnkből oda törekedjünk, hogy ezt a harczot győzedelmesen be is tudjuk fejezni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk erre a harczra készülnünk kell, meg kell kezdeni, egy pillanatra sem szabad nyugodni, és minden pillanatot fel kell használni. Legyenek megnyugodva a t. képviselő urak, ezt a harczot én nem olyan módon képzelem, hogy önökkel itt fizikai birokra keljünk, hogy önöket itt igazságtalanul elnyomjuk, még nyelvüktől is megfoszszuk, hanem ugy képzelem, hogy a magyar állam a maga erősödésére, a magyar nemzeti kultúrának fentartására és terjesztésére mindenféle lehető eszközöket fel fog használni. Ha ezt kellő időben el nem kezdjük és végre nem hajtjuk, 12