Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

88 64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. Novacu Aurél: A hazaárulás vádja ellen protestálok ! (Nagy zaj.) Elnök: Nem hallottam a t. képviselő ur kifejezését, a mely ilyen nagy viharra szolgáltatott okot. (Nagy zaj.) Csendet kérek ! — Nem hallottam pedig azért, mert a képviselő ur nem énfelém fordul, a mikor szónokol, hanem folytonosan a nemzetiségi képviselő urak felé beszél és igy voltaképen hátat fordit az elnökségnek. (Igaz! Ugy van!) És mert nem hallhattam kifejezéseit, felkérem, mert a képviselőháznak egy csoportja azon véleményben van, vagy azt hiszi, mintha a hazaárulás vádjával illettetnék, ismételje azokat, a miket mondott, de ugy, hogy én is meghallhassam. (Helyeslés.) Somogyi Aladár: A mit mondott, az mind igaz ! (Nagy zaj.) Elnök: Nem Somogyi Aladár képviselő ur fogja ezt megítélni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nagy Dezső: Én csak azt mondottam, hogy a dolgok természetes rendje az, ha a magyarországi román nemzetiségűek odatörekszenek, hogy Romániával, a mely fajilag és kulturailag is rokon velük, bizonyos politikai egyesülést létesítsenek. (Nagy zaj a középen.) Vajda Sándor : Ez a hazaárulás vádja ! Nagy Dezső: Nagyon örülök, hogy önök ezt mint a hazafiatlanság vádját fogták fel, (Mozgás a középen.) csak azt sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy hazafias felj aj dulásuk őszinteségében hinni tudjak. (Nagy zaj a középen.) NovaCU Aurél: Micsoda dolog ez 1 (Nagy zaj.) Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy a képviselőháznak egyetlen tagját vagy pártját se méltóztassék hazaárulással vádolni. . . (Mozgás.) Nagy Dezső: Nem is vádoltam. (Halljuk! Halljuk !) Elnök : Ez a legerősebb vád, a mivel valakit illetni lehet. (Ugy van ! a középen.) Ha vannak a képviselő urnak konkrét adatai, tessék azokkal előállani, (Helyeslés a középeit.) de itt általánosságban azt mondani, hogy a románok, a nemzetiségieknek egy része egy idegen állammal kivannak politikailag egyesülni, (Felkiáltások balfelől: De igaz !) ez az én nézetem szerint a legnagyobb hazaárulással való vádolása az illető képviselő uraknak. Olay Lajos : De köztudomású dolog. (Mozgás. Felkiáltások balfelől: ügy van !) Elnök : Mivel pedig házszabályaink ezt nem engedik meg, e kifejezéseért a képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Vajda Sándor: Éljen az elnök! (Mozgás a bahldalon.) Markos Gyula : Azért továbbra is Bukarestbe fognak gravitálni! (Nagy zaj.) Nagy Dezső: T. képviselőház! Én politikofüozófiai alapon akartam azt bizonyitani, hogy ez a természet rendje. De tények is állnak rendelkezésemre. (Halljuk! Halljuk!) a melyek pedig beszélnek. (Mozgás a középen.) Végre is jogász vagyok, a ki semmit sem szokott alaptalanul mondani. Kötelességemnek tartottam azonban ugy informálni a képviselőházat, a mint értesülve vagyok. (Ugy van I balfelől.) Hogy aztán ezt helyesen tettem-e vagy sem: az a ház megitélése alá tartozik. (Mozgás a középen.) Elnök: Méltóztassék azonban okvetlenül a házszabályokhoz alkalmazkodni és az elnökkel való polémiától tartózkodni, (Mozgás a baloldalon.) mert ez utóbbit a házszabályok tiltják és én meg nem engedem. (Nagy zaj.) Nagy Dezső: A mikor a magyar diákokkal a román és magyar kérdések felől polémiába bocsátkoztam, a románok kiadták »La Question Roumaine« czimü röpiratukat, hogy a müveit világot felvilágosítsák szenvedéseikről, vágyaikról és törekvéseikről. A hol ez a munka a dákoromán irredentizmusról beszél, a többek között azt mondja, hogy az egész világ tudja, hogy a román nemzet, a mely egy tekintélyes nemzeti egységet képvisel, abban a hitben él, hogy egy nap el fog jönni, a melyen ő egy politikailag egységes államot fog képezni. NovaCU Aurél : Ez romániai! Ugy tetszik előadni, mintha innen eredne ! (Zaj.) Hentaller Lajos: Tessék külön beszélni! (Zaj.) Markos Gyula : Egy követ fújnak velük ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet [kérek ! (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Ezek nem a mi irataink !) Nagy Dezső: Az önök irataiból nem kell czitálnom, mert nagyon jól tudjuk, hogy az irredentista románok, a kiknek ki kellett menniök az országból és a kik Romániában találtak megfelelő menedéket, ott folytatták munkásságukat. Egy hang (a középen): Hát önök nem találták azt Törökországban % ! (Zaj.) Nagy Dezső: Természetes, hogy ez kölcsönös vonzódás tárgyát képezi. Hiszen méltóztatik tudni, hogy a mikor diplomácziai közbelépés folytán azoknak az országból ki kellett menniök és ez a kérdés tárgyaltatott a román képviselőházban, ott felszólalt egy igen kiváló képviselő, Marsescu, a ki beszédében többek közt ezt mondta : »Azt hiszem, hogy minden nemzet, minden nép egy ideálért él. Ez a humanizmus ideálja, hogy a föld kerekségén minden állam magát nemzetiségi elven konstituálja és nekünk románoknak óhajunk az, hogy minden román ugyanazon pohtikai egységhez, ugyanahhoz az államhoz tartozzék.* (Felkiáltások a középen : Romániában !) Marsescu a beszédében szemére veti épen a külügyminiszternek, hogy valótlanságokkal állott elő a román képviselőházban, a mikor ennek a nemzeti óhajnak ellenszegül, és kijelenti, hogy minden román lelkében csak egy belső ideál lebeg, a miről a dajka is beszél és egyéb ilyeneket mond virágos stílusban, és ez az, hogy ez a politikai egyesülés mielőbb megtörténjek.(Mozgás a középen.) Mindezek a dolgok kétségtelenül bizonyitják, hogy egy igen erős áramlattal állunk szemben. Nekünk ezzel a kérdéssel tisztában kell lennünk, magunk előtt nem szabad titkolnunk semmit és