Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-64
64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. 87 1849. évi február 29-iki programra. Ekkor szomorú idők voltak hazánkban, a mit figyelembe kell venni azért, mert a t. nemzetiségi urak programmjukat az ország gyenge vagy erős voltához applikálják. Akkor programmjuk első pontja volt: az osztrák állam összes románjainak egyesítése egységes önáUó nemzetté Ausztria uralma alatt. (Zaj.) Nem olvasom fel a következő pontokat, hanem csak a nyolczadikat, a mely azt mondja : méltóztassék ö felségének a Románia nagyherczege czimet felvenni. Politikai szerves egységgé kívántak tehát egyesülni nem Magyarország határain belül, hanem az osztrák-magyar monarhiában, s azt kívánták, hogy ennek az egyesítésnek legyen bizonyos dinasztikus szine. Ezek voltak messzemenő aspiráczióik akkor, a mikor Magyarország gyenge volt. De hát multak az idők, jöttek jobb viszonyok, Magyarország erősödött és akkor más programmot állapítottak meg a t. nemzetiségiek. 1881-ben Nagyszebenben programmjukban kimondják, hogy állittassék vissza Erdélynek autonómiája. Mi ez ? Nem az a czéljuk, hogy nyelvüket beszélhessék és a bíróságok, hatóságok előtt használhassák, hanem Erdély autonómiáját kérik. (Elénk helyeslés.) És most nézzük meg, hogy a képviselőházban, mikor Wekerle Sándor miniszterelnök ur válaszolt egy nemzetiségi képviselőnek, azt mondotta valamelyik nemzetiségi képviselő, mikor Erdély autonómiájáról volt szó : mi közvetlenül egj'előre Erdély autonómiáját nem kérjük. Baloghy Ernő : Azt mondták egyelőre ! Nagy Dezső : De nézzünk egy másik programmot. Az 1887-iki gyűlésen programmot állapítottak meg,, a mely kívánja a román nyelv tiszteletben tartását az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, az alsó- és felsőfokú hatóságoknál. Csujián a nyelvi követelésekre szorítkoztak tehát, nem beszéltek többé Erdély autonómiájáról, hanem csupán a görög-keleti egyház csorbítatlan autonómiájának fentartását követelték. Az 1905-iki programm azután meglehetősen ravasz módon van megfogalmazva. Nevezetesen az 1. pontban azt mondja, hogy az 1881-iki programm egészében fenmaradása mellett követeljük a román népnek mint államalkotó politikai egyéniségnek elismerését, etikai, kulturális fejlődési, közjogi intézmények biztosításával a Szent István koronája állami integritásának teljes fentartásával. 1905-ben már csak idáig mentek, mert akkor meglehetősen erőseknek hittek bennünket. De mit gondolnak, miben áll e programm ravaszsága ? Abban áll, hogy az 1881-iki programmot, a melyben Erdély autonómiáját követelik, a maga teljességében fentartják, de taczite becsempészik Erdély autonómiáját, csinálnak tehát egy olyan programmot, a melyikbe ezt is, azt is bele lehet magyarázni, és ha Polit képviselő ur azt mondotta a múltkor, hogy a magyar politika se hus, se hal, akkor én azt mondom, hogy az önök politikája se hus, se hal, hanem az önök politikája hus, is, hal is, az önök programmja olyan, a melybe könnyen mindent bele lehet magyarázni és a melyből mindent könnyen ki lehet magyarázni. (Nagy zaj.) Polit képviselő ur a románok nevében beszélt, ennélfogva én Polit képviselő urnak válaszolok. (Zaj. Mozgás.) Kétségtelen dolog, hogy a nemzetiségi pártoknak egészen más czéljaik vannak, mint a miket itt a képviselőházban hangoztattak. Méltóztassék megengedni, ha én ezen czéljaikat bizonyos tekintetben természeteseknek is találom. Hiszen a dolgokkal, a melyek természeti tünemények, úgyszólván ugy kell számolni és ugy kell leszámolni, a mint vannak ; ha mi azokat a maguk teljességében, a maguk ridegségében fel nem ismerjük, akkor strucz-politikát űzünk, holott nekünk nem erre van szükségünk, hanem arra, hogy mikor felismerjük a dolgokat, akkor azokkal teljes erővel és czéltudatosan szálljunk szembe. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy a nemzetiségek bizonyos tekintetben követik az ő fajuk fejlődési menetét. Igen természetes, hogy pl. a román is a maga nyelvét és egyszersmind a maga fejlődését is lehetőleg igyekszik előmozdítani. Ez minden népfajnak természetes törekvése. Ezt el kell ismerni, ezzel, mint ténynyel kell számolni. Az is természetes dolog, hogy akkor, midőn Magyarországnak délkeleti határán egy független Románia alakult meg, a mely azonban csak az ujabb időben kezd erősebb nemzeti politikát folytatni egy igen derék uralkodó, a Hohenzollern-ház egyik tagjának vezetése alatt, a ki valódi nemzeti király, a mi az ottani románságnak és Romániának igen nagy hasznára van, hogy akkor, a mikor a batáron erősödni és fejlődni kezd egy ilyen állam, a hegyen tul levő román faj, a mely kulturális és faji közösséget tart fenn az erősödő román állammal, igyekszik ezen közösséget ugy kulturailag megtartani, mint más tekintetben is fejleszteni. Természetes dolog az is, hogy Romániával bizonyos politikai összeköttetést tart fenn (Mozgás.) és hogy az a vágy is él benne, hogy Romániával valaha államilag is egyesüljön és vele egy állami közösséget képezzen. (Nagy zaj: Mozgás.) Egy hang: Gravitáczió ez Bukarest felé. (Nagy zaj. Mozgás.) Novach Aurél: Ez rágalom, ezt csak önök fogják ránk! (Nagy zaj.) Hodzsa Milán : Ez a hazaárulás vádja ! Novacu Aurél: Nem járja! Tessék rendreutasítani ! Ez ellen protestálunk ! (Nagy zaj.) Somogyi Aladár: Igaza van ! Markos Gyula: Nyíltan hirdették, hogy az unióra egyelőre nem akarnak rátérni! (Nagy zaj.) Hodzsa Milán : Hazaárulással vádolt bennünket ! Egy hang (a baloldalon) : Hodzsa, mit akar maga ? Hiszen nem is román ! (Nagy zaj a középen.) Novacu Aurél: Hazaárulással vádolt bennünket ! Tessék rendreutasítani! Nagy Dezső: Bocsánatot kérek, én csak azt mondottam . . . (Nagy zaj.)
