Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-63
63. országos ülés 1906 november 24-én, szombaton. 75 ugyan a zsidókat, de oda be nem eresztik. Minthogy tehát most törvényt hozott Bulgária, a melynek értelmében Bulgáriába nem eresztik a zsidókat Románián keresztül sem, Romániába nem eresztik Bulgáriából, Oroszországból kieresztik, de oda vissza nem mehetnek a zsidók, — zsidók itt, zsidók ott — tehát hová mennek a zsidók ? Marad egy helyük: bejönnek Galiczián keresztül Magyarországba. Egy hang: Jól teszik! Hencz Károly: Arra is fogok válaszolni. T. ház! Nem akarom azokat a gyönyörű, igazán lélekemelő példákat itt felsorolni, a melyeknek én is szemtanuja voltam, hogy pl. Debreczenben, mikor végigmegy az ember az utczán, micsoda zsidóbevándorlást lát ott; mert hiszen ezek a zsidók, mint a tojás, ugy hasonlitanak egyik a másikhoz. És konkrét eseteket lehetne itt felhozni, hogy ezek a bevándorlott galicziai zsidók miként játszszák ki a határrendőrségről szóló törvényt, miként játszszák ki a bevándorlásról alkotott törvényt, hogy négyszer, ötször, hatszor, tizszer és számtalanszor kimutatják az ugyanegy forrásból eredő ellátási költségeiket, a melyek kimutatása alapján az országban megtévedhetnek. A mai politikai szituáczió talán nem alkalmas arra, hogy egy ilyen bevándorlási törvényt alkossunk; de nem térhetek ki az elől, hogy itt fel ne hivjam az igen t. belügyminiszter urnak a figyelmét arra, hogy a határrendőrséget szigorúan utasitsa, hogy a mennyiben a kormánynak módjában áll, Ausztriával karöltve, — mert én azt hiszem, hogy ez oly fontos kérdés, hogy csak az osztrák kormánynyal karöltve lehetne ezt elintézni, — törvényt kell e tekintetben alkotni, mert hiszen valóságos veszedelem ezeknek a zsidóknak a beözönlése. Az idevaló zsidóknak sem lehet ez kedvére, mert ugy tudom, hogy nem büszkék ezekre és hogy ezek az ő létfeltételeiket is veszélyeztetik. A mi a magyar nemzeti szempontot illeti, arra most nem is akarok kiterjeszkedni. Magát a beözönlést nemzeti veszedelemnek tartom, a mi ellen védekezni kell. Sajnos, Budapesten is annyi zsidó van, hogy egész Francziaországban és Angliában együttvéve nincs annyi, Vázsonyi Vilmos: Magyarosítsuk meg! Hencz Károly : Helyes, magyarosítsuk meg; én ngyan a magam szempontjából más orvosságot tudnék. T. ház! Ezekre a dolgokra akartam felhívni a t. kormány figyelmét. Különben pedig, mivel a költségvetés amúgy is a bizalom kérdése, a tételt megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: A napirend szerint tárgyalásra kitűzött idő eltelvén, mielőtt áttérnénk a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur válaszára, a napirend iránt vagyok bátor előterjesztést tenni. Javasolom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor tartsa, annak napirendjére tűzze ki az elnöki előterjesztéseket és irományok bemutatását és az 1907. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Helyeslés.) Akkor a napirendet ilyen értelemben elfogadottnak nyilvánítom. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur válasza Vlád Aurél képviselő ur interpellácziójára. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Néhány najtpal ezelőtt Ylád Aurél képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy Hunyad vármegye tanfelügyelője 1906. évi ' június 2-án kibocsátott 2072/906. számú körlevelében arra kötelezte a községi iskolák tanítóit, hogy az 1906/7. tanévtől kezdve az iskola összes tantárgyait magyarul tanítsák, mi által az 1868: XXXVIII. t.-cz. 58. §-ának intézkedései meg lettek sértve? 2. Hajlandó-e a miniszter ur haladéktalanul intézkedni, hogy a fenti törvénytelen rendelet hatályon kivül helyeztessék és hogy Hunyad vármegye községi iskoláiban az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 58. §-ának megfelelő állapot helyreállíttassák ? T. képviselőház! Válaszolva ezekre a kérdésekre, van szerencsém a következőket kijelenteni. (Halljulc! Halljuk!) Nekem arról a rendeletről mindaddig, a míg a képviselő ur interpelláczióját elő nem terjesztette, tudomásom nem volt. Természetesen első kötelességemnek tartottam, hogy ennek a rendeletnek a mibenlétére és intencziójára nézve magamnak hiteles tájékozást szerezzek. Ezt megnyervén, a dolog a következőképen áll. Nem ugy van a dolog, — habár egy, a másolásnál megtörtént hibából ugy tűnik is fel — mintha a tanfelügyelő a községi iskolákban kizárólag a magyar nyelven való tanítást rendelte volna el, Nem áll különösen az, mintha az a rendelet az 1868-ik évi népiskolai törvénynek 58. §-át, mely a községi iskolákban biztosítja azt, hogy minden növendék anyanyelvén nyerjen oktatást, szándékolná figyelmen kivül hagyni. A miről szó van, az egyszerűen az, hogy a magyar nyelv tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t.-czikknek és az annak alapján a kormány által kibocsátott rendeletnek érvény szereztessék. Tudvalevőleg az 1879 : XVIII. t.-czikk a magyar nyelv kötelező tanítását rendeli el az ország összes néjűskoláiban és tartalmazza egyúttal azt az intézkedést is, hogy a községi elemi iskolák a magyar nyelv tanítása tekintetében a minisztérium, által kiadott tantervet tartoznak elfogadni. A felekezeti iskolákra néz^e csak annyi mondatott, hogy azok a magyar nyelv tanításának szentelendő órák száma tekintetében kötelesek a minisztérium tantervét 10*
