Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-63
76 63. országos ülés 1906 november 2í-én, szombaton. elfogadni, a községi iskolák azonban egészben tartoznak a minisztérium által kibocsátott tantervet elfogadni. Már pedig ez a tanterv, a mely az 1879. évi 17.284. szám alatt még boldogult Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által kibocsátott rendeleten alapszik, tiszteletben tartván a községi iskoláknál az előbb idézett 58. §-t, hogy t. i. a növendékek anyanyelvükön nyerjenek oktatást, mégis azt rendeli, hogy minden tantárgynak oktatása alkalmul szolgáljon egyszersmind a magyar nyelvben való gyakorlásra és a magyar nyelvben való előmenetel előmozdítására. A hunyadmegyei tanfelügyelő urnak rendelete csak ezt czélozta. csak ezt czélozbatta és csak ilyen értelemben érvényesülhetett. Ilyen értelemben pedig a fennálló törvényekkel és a fennálló rendeletekkel nem ellenkezik, mert ismétlem, távol áll annak intencziójától és különösen távol áll az én intenczióimtól, hogy bárkinek a törvény által biztositott jogait, tehát a községi iskolákba járóknak azon jogát is, hogy anyanyelvükön nj^erjenek oktatást, érintsem. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Vlád Aurél: T. ház! Előre is kijelentem, hogy a választ tudomásul veszem. Interpelláezióm t. i. arra irányult, hogy a kir. tanfelügyelő által az illetékes tanítókkal közölt rendeletből hiányzott mindenekelőtt az az »is« szó, a mely, nem tudom, tollhibáből-e, vagy miért, kimaradt. De ha az a rendelet ebben az alakban érvényesült volna, ha ilyen alakban közöltetett volna az illető taxiitokkal, ezzel az 1868. évi iskolai törvénynek 18. §-a, a melyet idéztem volt, meg lett volna sértve. Különben még ha azt az »is« szót beleveszszük is a rendeletbe, akkor is túlmegy a kir. tanfelügyelő Trefort miniszter rendeletén. Mert a Trefort-féle rendelet értelmében csak arra kötelezhető a tanító, hogy minden tantárgy arra is alkalmul szolgáljon, hogy a tanitó a magyar nyelvre is oktasson, a mi nem azt jelenti és ez ki is van zárva, különösen nemzetiségi vidékeken, hogy magyar nyelven adja elő a tárgyat, mert ha magyarul adja elő, nem érti meg a tanuló. Az két egészen különböző dolog, hogy a tantárgyak előadása közben keressen alkalmat a magyar nyelven való oktatásra, vagy hogy magyarul adja elő a tárgyat. Mert ha magyarul adja elő valakinek, a ki nem ,tud magyarul, akkor felesleges munkát végez. Én ugy fogom fel Trefort rendeletét, hogy a tanítónak alkalmul kell felhasználnia, nem pedig ugy, hogy köteles magyarul előadni azoknak, a kik nem értik a magyar nyelvet és ugy állanak ott, mint a birkák. Zboray Miklós: Hát tanuljanak meg! Vlád Aurél: Hát addig, a mig megtanulják, mit csináljanak ? Én a miniszter ur feleletéből azt vettem ki, hogy a miniszter ur ugy intendálja a törvénynek végrehajtását, a mint az konteuíjdálva van és az 1879 : XVIII. t.-czikket is ugy akarja végrehajtani, hogy ez által a közoktatás sikere veszélyeztetve ne legyen. Ezért tudomásul veszem a választ. (Helyeslés a közéi en.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház a miniszter ur válaszát tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik Adamovics István kéjjviselő ur interpellácziója az 1904 : VII. t.-cz. végrehajtása tárgyában. Adamovich István: T. ház! Az 1904 : VII. t.-cz. elrendelte, hogy az állami pénz-anyag vagy egyéb értékek kezelésével és a kezelés közvetlen ellenőrzésével megbízott alkalmazottaknak azon kötelezettsége, hogy óvadékot is tartoznak letenni, megszűnjék. Ugyanezen törvénynek 3. §-a elrendelte, hogy ezen törvény a pénzügyminiszter ur által végrehajtassék, legkésőbben öt év alatt. Azóta elmúlt három esztendő és a mint én tudom, ez a törvény egyáltalán nincsen végrehajtva, sőt abba még bele sem fogtak. Ilyen körülmények között a törvényhozásnak azon nemes intencziőja, hogy ezen az utón és módon akar segítségére lenni azon szegény tisztviselőknek, a kik hét-nyolcz-kilenczszáz forint fizetés mellett nyomorognak, füstbe ment, mert hiszen ezek még a mai napig sem kajaták meg az óvadékukat, a miből nagy kár háramlott rájuk. Ezen tisztviselők ugyanis legtöbbnyire nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy S £1] cl L zsebükből, saját vagyonukból fedezzék ezeket az óvadékokat, hanem kénytelenek voltak kölcsön venni a bankokból. Nálunk Budapesten különösen két intézet: az általános óvadékbank és a berlini óvadékbank részvénytársaság foglalkozott ezzel az üzletággal. Ez a két bank ugy kötötte meg az üzletet, hogy a szükséges állampapírokat vagy készpénzt az illető tisztviselő helyett elhelyezte az állampénztárnál és a tisztviselő azután megtérítette neki kamatkülönbözetet, a mely rendszerint két-háron százalékot tett ki. Ennek folytán beállott az az állapot, hogy a törvónyczikk beszüntette ezen óvadékokat és a tisztviselők, remélve, hogy legközelebb fel lesznek oldva azon kötelesség alól, hogy a kamatot fizessék, beszüntették ezek fizetését, mire az óvadékbank élt azon szerződésileg biztositott jogával, hogy nem a kamatokat perelte, hanem az egész összeget, és a mint a kezeim közt lévő adat bizonyítja, van olyan tisztviselő, a kinek 800 koronás kaucziójára 400 korona perköltség és késedelmi kamat számíttatik. Ilyen körülmények közt, azt hiszem, teljesen indokolt, hogy ha a t. pénzügyminiszter úrhoz, a ki itt a képviselőházban is kijelentette, hogy ezen szegény emberek sorsát szivén viseli, a következő kérdéseket intézzem (olvassa) : Intcrpelláczió:
