Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

71 63. országos ülés 1906 november 24-én, szombaton. tétlen demokrata. Nos, hát ők ugy látszik azon feltételhez akarják kötni a deiaokrácziát, hogy olyan politikát kövessek, a mely nekik kellemes és hasznosítható, én pedig ezen feltétellel még demokrata sem kivánok lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hodzsa Milán: Félreértett szavaim megmagyarázására kérek szót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem értettük félre! Megértettük! Zaj. Elnök csenget.) Lehet, hogy megértették, de az előttem szólott képviselő ur félreértette, mert mintegy felekezeti színezetet akart volna adni felszólalásomnak. Én még most sem tudom, hogy voltaképen micsoda kifejezésben találta azt. Abban, hogy házi demokrata? . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget.): Méltóztassék szavait röviden helyreigazítani! Hodzsa Milán: Én kijelentem azt, hogy nekem eszem ágában sem volt soha senkit felekezete miatt . . . (Zaj.) Szász József: Csak a nyelve járt el! Hodzsa Milán: Kijelentem, hogy én nem csak privát használatokra vagyok demokrata, hanem demokrata vagyok felekezeti különbségre való tekintet nélkül. T. képviselőház! Igaz az, hogy én és politikai barátaim abban az alkotmányvédő pártszövetségben helyet nem foglaltunk; nem pedig azért, mert tavaly az országgyűlés ülésezéseinek első napjaiban olyan fogadtatásban részesültünk itt a képviselőházban épen az önök részéről, hogy ez teljesen kizárta azt, hogy önök iránt politikailag bizalommal legyünk. Molnár Jenő: Hát a császár hogy fogadta önöket! És Krístóffy? Hodzsa Milán: Kern láttuk az önök pártszövetségét semmivel sem jobbnak, mint a milyen a korábbi volt. Ebből az okból nem voltunk abban a helyzetben, hogy az önök táborában védjük Magyarország alkotmányát. Hencz Károly: T. képviselőház! Minthogy az idő már nagyon előrehaladott, csak egy pár perczig óhajtom a t. ház figyelmét igénybevenni. A belügyminiszteri tárcza költségvetéséről lévén szó, egy pár észrevételt megjegyzés nélkül nem hagyhatok, annál kevésbbé, mert e kérdésben magam is angazsálva vagyok. Vlád Aurél t. képviselő ur tegnap a nyugdijak általános tételénél felemiitette azt, hogy a nyugdíj 2,500.000 koronával azért nagyobb az idei költségvetésben, mert itt benne vannak a főisjiánok, királyi biztosok, hivatalnokok stb. nyugdijai, olyan tisztviselők nyugdijai, a kik az alkotmányos válság ideje alatt a volt Eejérváry-kormánynak teljesítettek szolgálatot. Ezt én a legnagyobb mértékben elitéltem volna", mert ezen tisztviselők nyugdíjaztatását legutóbb élvezett fizetéseik után teljesen törvénytelennek tartottam volna. Annakelőtte én magam írtam ezek ellen és írtam ugy, hogy ezt a tételt, ha igy áll, meg nem szavaztam volna. Azonban utánanéztem a dolognak, egyenként megvizsgáltam ezeket az adatokat és, az igen t. belügyminiszter úrtól is megnyugtató felvilágosítást kaptam az iránt, hogy ezek az emberek legutóbb élvezett fizetésük után nyugdíjért folyamodtak, de a belügyminisztérium mind visszautasította és ezek a nyugdíj-kérvények ma a közigazgatási bíróság előtt vannak. Hogy a közigazgatási bíróság miképen határoz, arra nézve senki, még az egész ház sem nyújthat garancziát. Sajnos, a közelmúltban épen a csanádmegyei tisztviselők ügyében volt olyan kérdés, hogy a közigazgatási bíróság tisztán a ténykérdés alapján bírált el egy törvénytelen esetet. Hogy a közigazgatási bíróság ezúttal is nem szoritkozik-e tisztán azon ténynek a megállapítására, hogy ezeket az embereket tényleg kinevezték . . . Endrey Gyula: Nem emberek, csak alakok! Hencz Károly: ... és ezek alapján nem fogja-e megállapítani a nyugdijat a közigazgatási bíróság, ebbe, bíróságról lévén szó, bele nem szólhatok. Ezekből az esetekből is azonban, sajnos, kiderül, hogy a közigazgatási bíróság intézményét reformálni kell, mert ez is beletartozik az alkotmány biztosítékok keretébe, a mely alkotmánybiztositékokat a nemzetiségi párt tegnap is és ma is és folyton hangoztat, hogy mikor jövünk már velük. Igaz, t. képviselőház, hogy eddig mindig csak a mi részünkről vállalt kötelezettséget teljesítettünk az által, hogy a múlt évről, az azelőttiről és az idénről való költségvetéseket egymásután megszavaztuk ; jDedig ezek az alkotmánybiztositékok olyan nagy horderejű és olyan fontos kérdések, hogy a nemzetiségi párt minden sürgetése daczára sem lehet az ezekre vonatkozó javaslatokat máról holnapra elkészíteni, mert hogy ezekre a mi államunknak milyen hosszú ideig lesz szüksége, azt nem tudhatjuk; ezeknek a kidolgozása, ezeknek a megfontolása, ezeknek a megállapítása tehát nagyon komoly és nagyon fontos kérdés; várják be tehát a javaslatokat és azután bírálják el. T. képviselőház! A belügyi tárczáról lévén szó, nem hallgathatok el a nemzetre tartozó, s e tárcza keretében szabályozható egy nagyon fontos és igen veszélyes kérdést . . . A »Budapesti Hirlap«-ban pár nap előtt olvastam, hogy a bolgár kormány törvényt hozott az orosz zsidók bevándorlása ellen, a kiket Kománián keresztül sem enged be, A román kormány ezzel szemben retorzióval élvén, minisztertanácsban elhatározta, hogy a bolgár zsidó alattvalóknak megtiltja a román határ átlépését. Tudjuk, milyen állapotok vannak ma Oroszországban. Tudjuk, hogy a világon lévő zsidóknak csaknem fele ma Oroszországban van. Azt is tudjuk, hogy nekünk is Magyarországon nagyon sok zsidónk van már. Azt is tudjuk, hogy Oroszországból kieresztik