Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

63. országos ülés 1906 november Ik-én, szombaton. 73 Hodzsa Milán: Ha Ausztriában annak idején hozták volna be az általános választói jogot, akkor nem került volna a Reicksrathnak annyi küzdelmébe, hogy a nemzetiségeket nyugton tartsa és hogyha a nemzetiségi kérdést ugy fogjuk fel, mint a hogy mi, demokratikus irányban, akkor ki lesz zárva a lehetősége annak, hogy akár a képviselőházban, akár az országos politikában nemzetiségi harcz keletkezzék. T. képviselőház ! A koaliczió bizalommal viseltetik kormányához; én ezt természetesnek tartom, mert hisz a koaliczió választotta meg önöket. (Zaj és ellenmondások.) Hát koalicziós programmal lettek megválasztva! (Felkiáltások : Az más!) Figyelmeztetem azonban t. képviselőtársaimat, hogy a bizalom nagyon ingadozó, Napóleon hadserege ugyancsak nagy bizalommal viseltetett Napóleon iránt. Hódy Gyula: Nem is voltak azok tótok! (Élénk derültség.) Hodzsa Milán : Nem. de a szláv égő Moszkva mégis visszaterelte a leghatalmasabb hadvezért. Ismétlem, t. képviselőház, hogy a helyzet olyan, hogy szükségesnek kell tartanom a feltétlen demokraták szövetségének szervezkedését; szükségesnek tartom kimondani azt, hogy Magyarország feltétlen demokratái egyesüljenek, mert Magyarországnak vagy demokratikus lesz az alkotmánya, vagy maga az alkotmány lesz veszélyeztetve. A költségvetést nem fogadom el. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Vázsonyi Vilmos: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót, bár azt hiszem, hogy tulajdonkép felesleges munkát végzek. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur (Zaj a közép hátsó padjain. Fölkiáltások: Halljuk! Halljuk!) a maga számára ma vigasz-versenyt rendezett, hogy tegnap elmondott megjegyzéseit ismét közölje velem szemben. A t. képviselő ur teljesen kimerítette a rendelkezésére álló eszközöket... Hodzsa Milán: Nem merítettem ki. Vázsonyi Vilmos: ...amennyiben ugy olvasom, hogy még a marhasót is megemlítette. (Élénk derültség.) Nagyon örvendtem volna, ha ma az attikai sót vonja bele a vitatkozásba. (Derültség.) Azonban tulaj donképen azon személyes gorombaságokon kivül, a melyeket nekem szándékosan és öntudatosan akart mondani, én beszédében nem találtam semmiféle érdemlegeset, hacsak nem a nemzetiségi demokrácziának azon immáron második részről ismétlődő óriási megnyilvánulását, hogy egy bizonyos közkedveltségű szinonimával újra le akar engem leplezni a nemzet előtt, hogy milyen felekezetű vagyok. Ez tökéletesen felesleges. (Zaj a baloldalon és a középen.) KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. Hodzsa Milán: Hát ez micsoda? Vázsonyi Vilmos: Micsoda ? Ne tagadja legalább azt, hogy mit akart szellemeskedésével mondani, és ha bezsebelte a nevetést, akkor zsebelje be a következményeket is. (Elénk derültség.) T. ház! A képviselő ur szives volt engem a koaliczió házi demokratájának nevezni, s ezenkívül szives volt arról megemlékezni, hogy engem a feltételes demokraták közé sorol, neki pedig csakis feltétlen demokratákra van szüksége abban a koaliczióban, a melyet a nemzetiségi párt meg akar kötni Magyarország feltétlen demokratáival, s ez alkalommal megengedte magának azt a kitételt, hogy nekünk nincs szükségünk a demokrácziának vándormadaraira, kik mindig csak ott vannak, a hol jól érzik magukat stb. Hát az én t. képviselőtársamnak azt mondhatom csak erre, hogy én a koaliczióban és a koaliczió harczaiban akkor vettem részt, a mikor ott valami sok napfény és valami sok előny egyáltalában nem kínálkozott, hanem igenis koczkázat és veszedelem, a melyből önök nem kértek részt sem. (Felkiáltások balfelöl •' Igaza van! Ugy van!) És én, t. képviselőtársam, egész nyugodtan nevetségesnek bélyegezhetem azt az állítását velem szemben, a ki a koaliczió uralomra jutása után állottam a koaliczión kívül, tehát akkor, a mikor a koaliczió a hatalom birtokában van, (Ugy van!) és a ki nem tartoztam azon vándormadarak közé, a kik a meleg tájakat keresik. Hogy a meleg tájak merre voltak, hogy a vándor- és egyéb jómadarak (Élénk derültség és taps.) milyen szövetségeket kerestek azokban a koczkázatos és veszedelmes időkben, azt a t. ház elbírálására bizom. (Helyeslés balfelöl.) Egyet tudok: hogy nem volt szerencsénk önökhöz akkor, a mikor ennek az országnak alkotmányát az alkotmányellenes kormány ellen meg kellett védelmezni. (Ugy van! Ugy van!) S az önök ezen távolléte elegendő nekem arra, hogy ne keressek önökkel semmiféle szövetséget. Én nem gyanúsítom és vádolom önöket azzal, — mert semmivel sem vádolok senkit, a mire bizonyítékom nincs, — hogy az alkotmányellenes kormánynyal együtt voltak, de velünk nem voltak. (Ugy van! Ugy van!) Pedig akkor az alkotmányért harczoltunk. az alkotmány visszaállításáról volt szó. Ha tehát vándor- és egyéb madarakról beszélni lehet, akkor én sohasem tartoztam azon vándormadarak közé, a kik a meleg tájakat keresik, hanem mindig kerestem a politikában a felelősséget és koczkázatot. S a midőn önökkel szemben tegnap feltártam a demokrácziának és a nemzetiségi iránynak kibékíthetetlen, ellentétes irányát, akkor is csak kötelességet teljesítettem és viseltem azt a koczkázatot, hogy tegnap délelőtt 11 óra óta Hodzsa t. kéjjviselőtársam és barátai felfedezték azt, hogy én nem vagyok többé fel10