Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-63
64 63. országos ülés 1906 november 2í-én, szombaton. T. ház ! Ma ugy áll a helyzet, a mint ezt b. Bánffy Dezső is mondotta . . . Polit Mihály : Elavult! (Nagy zaj.) Bretliceanu Koriolán : »hogy vagy önöknek, vagy nekünk le kell mondanunk törekvéseinkről, mert különben a megegyezés teljességgel lehetetlen*. (Ugy van /) B. Bánffy Dezső: Ez igaz! (Mozgás.) Brediceanu Koriolán: Az a kérdés már most, ki mondjon le ? (Felkiáltások jobbfelől: Maguk !) Én a törvényre hivatkozom, melyet felolvastam ; a törvénynek indokolására hivatkozom, melyet Somsich Pál és társai bemutattak és hivatkozom még egy megmásíthatatlan indokra, és ez : a természet törvénye. (Zaj.) Tőlünk azt követelni, hogy nemzetiségünkről lemondjunk, (Nagy zaj.) teljességgel képtelenség. (Felkiáltások a báloldalon : Senki sem kívánja !) Azért, mert ezt nem tehetjük, önökön, mint valódi hazafiakon a sor, bogy velünk oly megállapodásra jussanak, a mely nem a mi kipusztitásunkra törekszik, (Elénk ellenmondás.) és hogy velünk oly megállapodásra jussanak, hogy ne akarják egynyelvűvé tenni ezt az országot. (Nagy zaj.) Ma még ilyen irányt, ilyen eljárást nem tapasztalok, azért én ezt a tételt el nem fogadom. (Helyeslés a középen. A szónokot többen üdvözlik. Derültség jobb- és baljelőí.) Raisz Aladár jegyző: Dobroszláv Péter! Dobroszláv Péter: T. ház ! Brediceanu t. képviselőtársam után (Halljuk ! Halljuk !) talán nem lesz érdektelen az imént elhangzott beszéd után. ha kijelentem, hogy én sem származom magyar szülőktől, mert őseim Bulgáriában porladoznak, anyai részen pedig dédanyám Elszász-Lotharingiában élt és ott halt meg. Ennek daczára, akár itt e házban, akár a házon kivül, hogy félre ne értessem, szent kötelességemnek jelentem ki, hogy az én érzelmeim, legbelsőbb lelkivilágom hasonló ama török hívőéhez, a ki mielőtt az Isten házába lép, leveti saruit, benn a templomban szent áhítattal és vak fanatizmussal hisz a jövő boldogságban. Én is, mielőtt a magyar nemzet e szentélyébe léptem, künn hagytam saruimat: az elfogultságot, a szenvedélyt és az emberi gyengeségek egyéb sajátosságait és benn a házban vak fanatizmussal és rettenthetetlen hittel hiszem és hirdetem Magyarország önállóságát, függetlenségét, teljes nemzeti létét és jövőjét (Élénk helyeslés és taps.) és követelem ez ország népének boldogulását anyagi és kulturális téren, fajra, nemzetiségre vagy vallásra való tekintet nélkül. (Élénk helyeslés.) Előre is jelzem, hogy a belügyi tárcza tárgyalása alkalmából kizárólag egy kérdéssel, a nemzetiségi kérdéssel kivánok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) és kijelentem, hogy a belügyi tárcza költségvetését általánosságban készséggel elfogadom. Nemcsak a politikai ösvényen járatlan, de tapasztalataiban és ismereteiben igénytelen képviselő kéri a t. házat, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozó felszólalását jóakarattal hallgassa és bírálatát vele szemben elnézően gyakorolja, de épen a nemzetiségi kérdés lényegénél, természeténél és gyakran kényes voltánál fogva méltán kérhetem is a t. ház minden egyes tagját, hogy mikor e kérdés vita tárgyává tétetik, pártszempontok, párttekintetek nélkül, sőt a párttekintetek fölé helyezkedve, kizárólag a magyar nemzet, a magyar állam érdeke, a méltányosság elve, az igazság keresése és mindenekfelett a nyílt, férfias őszinteség legyen vezérünk. (Helyeslés.) Brediceanu Koriolán t. képviselőtársam beszéde kapcsán ki kell indulnom abból a tételből, vájjon a nemzetiségi képviselők politikája fedi-e azt a politikát, a melyre ők hivatkoznak, vájjon a millió és millió nemzetiségi magyar állampolgárnak politikája azonos-e az itt lévő nemzetiségi képviselők politikájával 1 (Halljuk ! Halljuk !) Vettem magamnak annyi fáradságot és statisztikai adatokat gyűjtöttem, hogy a magyarországi politikai nemzetnek és annak az 1,057.000 szavazó polgárnak számarányából állapítsam meg, vájjon a nemzetiségi képviselők képviselik-e azt az öt millió, illetőleg a németekkel és más nem magyar ajkuakkal együtt nyolcz millió embernek lelki világát, meggyőződését és politikai hitvallását, igen vagy nem ? (Halljuk! Halljuk I) Szükségünk van ennek a megállapítására, mert itt gyakran ugy hangoztatták, hogy ők mint románok, szerbek és tótok lépnek fel, hogy ők képviselik azokat a künn lévő milliókat, azoknak érzelmi világát és politikai meggyőződését. (Halljuk ! Halljuk !) A legutolsó képviselőválasztások alkalmával a román, szerb és tót nemzetiségiek együttesen 79 jelöltet állítottak. Ezek együttesen kaptak 60.000 szavazatot. A 60.000 szavazat tehát viszonyítva az 1,050.000 szavazó polgár számához, kitesz kerekszámmal 6%-ot. Azoknak a száma pedig, a kik annyira helyeselték, hogy ide a parlamentbe küldték ezen képviselőket, csak 35.000, a mennyiben 79 jelölt közül mindössze 24 nemzetiségi jelölt kapott mandátumot; összesen tehát 3% %-a az összes szavazóknak választotta meg őket. Nem érdektelen ezzel szemben kimutatni azt, hogy ugyanezen kerületekben ezen 79 nemzetiségi jelölttel szemben a koalieziós jelöltek együttesen milyen számarányban érvényesültek, menynyiben juttatták érvényre az ott lakó, különben nem magyar ajkú polgárok a függetlenségi, a néppárt vagy az alkotmánypárt jelöltjeit. Itt készséggel kijelentem, hogy az alkotmánypártnak jelöltjeire ezen 79 kerületből 36.000 szavazat esett, a függetlenségi jelöltek pedig együttvéve 34.000 szavazatot kaptak és igy, ha szembe állítjuk ezen kerületekben a nemzetiségi jelöltekre ieadott szavazatok számát a koalieziós jelöltekével, ugy kétszer annyi azon szavazatok száma ugyanezen kerületekben, a melyek a koalieziós jelöltekre, azoknak programmjára és elveire adattak le. (Helyeslés baljelőí.) Én csodálkozom, t. ház, hogy a függetlenségi párti képviselők és különösen a mi vezéreink nem hivatkoznak arra, hogy ők képviselik a népek millióit, hogy ők képviselik Magyarország lakosságának többségét, hanem egész sze-