Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

64 63. országos ülés 1906 november 2í-én, szombaton. T. ház ! Ma ugy áll a helyzet, a mint ezt b. Bánffy Dezső is mondotta . . . Polit Mihály : Elavult! (Nagy zaj.) Bretliceanu Koriolán : »hogy vagy önöknek, vagy nekünk le kell mondanunk törekvéseinkről, mert különben a megegyezés teljességgel lehetet­len*. (Ugy van /) B. Bánffy Dezső: Ez igaz! (Mozgás.) Brediceanu Koriolán: Az a kérdés már most, ki mondjon le ? (Felkiáltások jobbfelől: Maguk !) Én a törvényre hivatkozom, melyet felolvastam ; a törvénynek indokolására hivatkozom, melyet Somsich Pál és társai bemutattak és hivatkozom még egy megmásíthatatlan indokra, és ez : a természet törvénye. (Zaj.) Tőlünk azt követelni, hogy nemzetiségünkről lemondjunk, (Nagy zaj.) teljességgel képtelenség. (Felkiáltások a báloldalon : Senki sem kívánja !) Azért, mert ezt nem tehetjük, önökön, mint valódi hazafiakon a sor, bogy velünk oly megálla­podásra jussanak, a mely nem a mi kipusztitá­sunkra törekszik, (Elénk ellenmondás.) és hogy velünk oly megállapodásra jussanak, hogy ne akar­ják egynyelvűvé tenni ezt az országot. (Nagy zaj.) Ma még ilyen irányt, ilyen eljárást nem tapasz­talok, azért én ezt a tételt el nem fogadom. (He­lyeslés a középen. A szónokot többen üdvözlik. Derült­ség jobb- és baljelőí.) Raisz Aladár jegyző: Dobroszláv Péter! Dobroszláv Péter: T. ház ! Brediceanu t. kép­viselőtársam után (Halljuk ! Halljuk !) talán nem lesz érdektelen az imént elhangzott beszéd után. ha kijelentem, hogy én sem származom magyar szülőktől, mert őseim Bulgáriában porladoznak, anyai részen pedig dédanyám Elszász-Lotharingiá­ban élt és ott halt meg. Ennek daczára, akár itt e házban, akár a házon kivül, hogy félre ne értes­sem, szent kötelességemnek jelentem ki, hogy az én érzelmeim, legbelsőbb lelkivilágom hasonló ama török hívőéhez, a ki mielőtt az Isten házába lép, leveti saruit, benn a templomban szent áhítattal és vak fanatizmussal hisz a jövő boldogságban. Én is, mielőtt a magyar nemzet e szentélyébe léptem, künn hagytam saruimat: az elfogultságot, a szen­vedélyt és az emberi gyengeségek egyéb sajátos­ságait és benn a házban vak fanatizmussal és rettenthetetlen hittel hiszem és hirdetem Magyar­ország önállóságát, függetlenségét, teljes nemzeti létét és jövőjét (Élénk helyeslés és taps.) és követe­lem ez ország népének boldogulását anyagi és kulturális téren, fajra, nemzetiségre vagy vallásra való tekintet nélkül. (Élénk helyeslés.) Előre is jelzem, hogy a belügyi tárcza tárgya­lása alkalmából kizárólag egy kérdéssel, a nemze­tiségi kérdéssel kivánok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) és kijelentem, hogy a belügyi tárcza költségvetését általánosságban készséggel elfoga­dom. Nemcsak a politikai ösvényen járatlan, de tapasztalataiban és ismereteiben igénytelen kép­viselő kéri a t. házat, hogy a nemzetiségi kérdésre vonatkozó felszólalását jóakarattal hallgassa és bírálatát vele szemben elnézően gyakorolja, de épen a nemzetiségi kérdés lényegénél, természeté­nél és gyakran kényes voltánál fogva méltán kér­hetem is a t. ház minden egyes tagját, hogy mikor e kérdés vita tárgyává tétetik, pártszempontok, párttekintetek nélkül, sőt a párttekintetek fölé helyezkedve, kizárólag a magyar nemzet, a magyar állam érdeke, a méltányosság elve, az igazság kere­sése és mindenekfelett a nyílt, férfias őszinteség legyen vezérünk. (Helyeslés.) Brediceanu Koriolán t. képviselőtársam be­széde kapcsán ki kell indulnom abból a tételből, vájjon a nemzetiségi képviselők politikája fedi-e azt a politikát, a melyre ők hivatkoznak, vájjon a millió és millió nemzetiségi magyar állampolgár­nak politikája azonos-e az itt lévő nemzetiségi kép­viselők politikájával 1 (Halljuk ! Halljuk !) Vettem magamnak annyi fáradságot és sta­tisztikai adatokat gyűjtöttem, hogy a magyaror­szági politikai nemzetnek és annak az 1,057.000 sza­vazó polgárnak számarányából állapítsam meg, vájjon a nemzetiségi képviselők képviselik-e azt az öt millió, illetőleg a németekkel és más nem magyar ajkuakkal együtt nyolcz millió embernek lelki világát, meggyőződését és politikai hitvallását, igen vagy nem ? (Halljuk! Halljuk I) Szüksé­günk van ennek a megállapítására, mert itt gyakran ugy hangoztatták, hogy ők mint románok, szerbek és tótok lépnek fel, hogy ők képviselik azokat a künn lévő milliókat, azoknak érzelmi világát és politikai meggyőződését. (Halljuk ! Halljuk !) A legutolsó képviselőválasztások alkalmával a román, szerb és tót nemzetiségiek együttesen 79 jelöltet állítottak. Ezek együttesen kaptak 60.000 szavazatot. A 60.000 szavazat tehát viszo­nyítva az 1,050.000 szavazó polgár számához, kitesz kerekszámmal 6%-ot. Azoknak a száma pedig, a kik annyira helyeselték, hogy ide a parla­mentbe küldték ezen képviselőket, csak 35.000, a mennyiben 79 jelölt közül mindössze 24 nemze­tiségi jelölt kapott mandátumot; összesen tehát 3% %-a az összes szavazóknak választotta meg őket. Nem érdektelen ezzel szemben kimutatni azt, hogy ugyanezen kerületekben ezen 79 nemze­tiségi jelölttel szemben a koalieziós jelöltek együt­tesen milyen számarányban érvényesültek, meny­nyiben juttatták érvényre az ott lakó, különben nem magyar ajkú polgárok a függetlenségi, a néppárt vagy az alkotmánypárt jelöltjeit. Itt készséggel kijelentem, hogy az alkotmánypártnak jelöltjeire ezen 79 kerületből 36.000 szavazat esett, a függetlenségi jelöltek pedig együttvéve 34.000 szavazatot kaptak és igy, ha szembe állít­juk ezen kerületekben a nemzetiségi jelöltekre ieadott szavazatok számát a koalieziós jelöltekével, ugy kétszer annyi azon szavazatok száma ugyan­ezen kerületekben, a melyek a koalieziós jelöl­tekre, azoknak programmjára és elveire adattak le. (Helyeslés baljelőí.) Én csodálkozom, t. ház, hogy a függetlenségi párti képviselők és különösen a mi vezéreink nem hivatkoznak arra, hogy ők kép­viselik a népek millióit, hogy ők képviselik Magyar­ország lakosságának többségét, hanem egész sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom