Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

63. országos ülés 1906 november 2í-én, szombaton. 65 rénységgel, mint országgyűlési képviselők, csak azt hangoztatják, hogy ők minden népet, tekintet nélkül a nemzetiségre és fajra, képviselnek. Ezen számadatokból kitűnik, hogy a nemzetiségi képviselőknek a politikája, az itt hangoztatott eszmék nem fedik azon nyolcz millió nem magyar ajkú polgárnak politikáját, mert alig egy csekély töredéke szavazott mellettük, sőt ugyanazon kerületekben, melyekben érvényesültek, a függetlenségi vagy alkotmánypárti mellett szavazó polgárok száma sokkal nagyobb, mint azoké, a kik mandátumot adtak a nemzetiségi képviselőknek. Feltételezem a jóhiszeműségét az igen t. nemzetiségi képviselőknek, de midőn ezen megdönthetetlen számadatokkal állunk szemben, akkor nem lehetnek feljogosítva, nem arrogálhatnak maguknak több hatáskört és jogkört, mint azon millióknak képviselői, a kik nem nekik adtak megbízást. Ezen tények mellett nem zárkózom el annak vitatásától sem, hogy daczára annak, hogy nagyon kevesen, mindössze 24-en jöttek be, ez még nem jelenti, hogy béltartalmánál és lényegénél fogva a nemzetiségi programm nem lehet igaz, mert a mennyiben igaz lenne, nem zárkózhatunk el attól, hogy megvalósítsuk és azon sérelmeket, melyek előterjesztettek, nyomban orvosoljuk. Azon panaszok és sérelmek, melyeket az igen t. nemzetiségi képviselők hangoztatnak, odakonkludálnak, hogy ebben a hazában a nem magyar ajkú állampolgárok el vannak nyomva gazdaságilag, kulturailag és politikailag. T. hás ! Nem egyszerűen szavakkal, hanem ismét a statisztika tényeivel és adatainak világításánál akarom bemutatni ezt a helyzetet annak igazolására, vájjon ezek a sérelmek és j>anaszok az u. n. nemzetiségi elnyomásról jogosultak-e, igazak-e vagy nem. Az igazságot ezen a téren akkor találjuk meg. ha megállapijtuk azt, hogy a nem magyar ajkú magyar állampolgárok közül hányan tudnak magyarul és vájjon az ő iskoláikban a magyar nyelvet, daczára annak, hogy annak kötelező tanítása törvényileg ki van mondva, tanitják-e oly erélylyel, mint mondani szokás, erőszakkal, hogy néhány évtized alatt a nem magyar ajkú honpolgárok kényszerítve lettek a magyar állam nyelvének, a magyar nyelvnek megtanulására. A menynyiben a statisztikai adatok azt igazolják, liogy ezen a téren óriási a haladás, hogy nekik iskolák nincsenek, hogy iskolákat nem engednek nyitni, hogy azokat fenn nem tarthatják, illetve becsukják, abban az esetben igazság lenne a vád. De a mennyiben az ellenkező konstatálható, nem állhat meg az a sérelmük, hogy ők a magyar nyelv tanítása révén el vannak nyomva, hogy kultúrájukat és oktatásügyüket egy lépéssel sem vihetik előre. Köztudomású, hogy a szorosan vett Magyarországnak 16,700.000 lakosa van. Ebből német közel 2 millió, tót 2 millió, román 2,800.000. Kisebb százalékot tesznek a többi ajkú honpolgárok. Egy szóval a magyar nyelvű állampolgárok teszik az ország lakosságának 51%-át, a nem magyar anyaKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. nyelvűek 49-et. És mit látunk ? Hogy ezen 8 milliót kitevő nem magyar ajkú honpolgárok közül a németek közül tudnak magyarul 600.000- ren, a tótok közül 300.000-ren, a románok közül 240.000, a szerbek közül 50.000-ren. Együttesen a 8 milliót kitevő nem magyar ajkú honpolgárok közül magyarul tud 1,200.000, azaz csekély töredéke, és kiemelem, hogy a németajlraak közül többen tudnak magyarul, mint a románok, szerbek és tótok együtt. (Zaj.) Az 1900. évi statisztikai adatok szerint be kell vallanom azt, hogy e 8 miihót kitevő, nem magyar ajkú állampolgárok közül mindössze csekély töredéke tud magyarul ma is, körülbelül 80%-a a nem magyar ajkú honpolgároknak a magyar állam hivatalos nyelvét, a magyar nyelvet, nem ismeri, nem beszéli, nem irja. (Zaj.) Ezt azért bátorkodom felhozni, mert ha azt emiitik az igen t. nemzetiségi képviselők, hogy iskoláikat bezárják, a magyar nyelvet erőszakolják és ennek daczára 80%-uk ma sem tud magyarul, akkor ez nem vall egyébre, mint a magyar állam gyengeségére, jó lelkületére, tolerancziájára, hogy őket szabadjára engedi, . és jóakaratból elnézi, hogy csak véletlenül tanuljanak meg magyarul egyesek, de nem azért, mert ez a magyar állam kötelező nyelve és ezt a törvény irja elő. (Igaz ! Ugy van !) Vannak itt még tények, a melyek megczáfolatlanul azt igazolják, hogy az iskolákat nem zárják be, mert a tisztán nemzetiségi iskolák száma óriási. Nem kevesebb mint 3343 tisztán nemzetiségi iskola van ebben a hazában, értve ez alatt azt, hogy ezekben az iskolákban semmiféle tantárgyat nem tanítanak magyar nyelven, hanem kizárólag oláh, német, szerb vagy tót nyelven. Készletezem ezt a statisztikai adatot még azzal, hogy ezen 3343 iskola közül a románoknak van 2200, a németeknek közel 400, a tótoknak 470, a szerbeknek 1111 iskolájuk. Somogyi Aladár : Ez tehát az erőszakos magyarosítás ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Dobroszláv Péter: Ha ezen tények, ezen adatok után a nemzetiségi képviselők mégis azzal állanak elő, hogy népoktatásuk el van nyomva, hogy nincs meg a lehetősége annak, hogy a nem magyar ajkú állampolgároknak az oláh, tót vagy román nyelvet a népiskolában tanítsák vagy tanulják, ezen adatok, ezen megdönthetetlen tények után jóhiszeműségüket is meg kellene - tagadnunk, mert ebben az esetben nem lehet ennek más czélja, minthogy ők ezt az eszközt csak azért használják fel, hogy az ő nem egészséges, nem helyes pohtikájukat ezzel támogassák. (Ügy van!) Ámde én tovább megyek. Nemcsak a népiskolák terén vannak eredményeik, mert vannak iskoláik, hanem vegyük a középiskolákat. A románoknak például négy gimnáziumuk, hat tanitóképezdéjük, egy kereskedelmi iskolájuk van, szóI val a középiskolákban is vannak tisztán román9