Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-76
432 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. az 6 munkájuk árát megszabják? Hát ilyen képtelenséget én rólam ne méltóztassék feltenni. A munkabér, mint minden más bér, a kínálat és kereslet törvényei szerint alakul. Ennek gátat vetni senki sem akar. Hanem igenis meggátolni kivanjuk, és j)edig nem anynyira én, mint elsősorban az érdekelt belügyminiszter ur, hogy a kérdéses r szakegyletek alapszabályaikon tul menjenek; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) meggátolni kívánjuk, hogy alapszabályokban meg nem engedett pénzbeli járulékokat párttagoktól követeljenek; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) meggátolni kívánjuk, hogy tagokat erőszakos utón szerezzenek, és meggátolni kívánjuk, hogy a munkabér tekintetében a központból parancsokat adjanak. (Elénh helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Szokoly Tamás: És az agitátorok kijárjanak ! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: Méltóztassanak meghallgatni, hogy milyen stílusban adattak ki ezek a bizonyos parancsok. Czime: ^Parancsoljunk a munkaadóknak.« (FelIciáltásoh a szélsőbaloldalion: Milyen lap ?) Egy hang fjobb félül): A »Szabad Szó«! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter »Ugy kellene lenni«, — mondja ez a felhívás — »hogy csak szervezett munkás kapjon munkát. De ezt csak egyképen érhetjük el: ha szervezkedünk. A munkaadónak nem parancsolhatjuk meg, hogy kit fogadjon fel, de ha minden községben felállítjuk a csoportot, akkor a munka J adó, ha feje tetejére áll, sem kap mást, mint szervezett munkást.« Szóval a központból kivannak diktálni. Azt, hogy a munkás a maga munkabérét meghatározza, senki sem akarja megakadályozni, de hogy a központból diktáljanak rá, parancsot osztogassanak, izgassanak és terrorisztikus módon járjanak el, hogy senki ne merjen azon parancsnak vagy utasításnak nem engedelmeskedni, ezt, igenis meg fogjuk . akadályozni. (Elénk helyeslés.) Biztosithatom a t. képviselő urat, miszerint azon messzemenő fenyegetésétől, hogy ha pedig ezek a szakszervezetek feloszlattatnak, lássuk, mi következik, attól sem én nem ijedek meg, sem, a hogy ismerem, t. barátom, a belügyminiszter ur sem fog megijedni. Itt van a kulik dolga. Napról-napra izgatnak ezzel a kérdéssel. Pedig kijelentettem, hogy a kormány sem nem tervezte, sem nem helyeselte, sem nem kívánja. Többet nem mondhatok. Én magam kijelentettem, miszerint azt tartom az ideális czéluak s minden tekintetben oly irányban működöm, hogy a munkás lehetőleg a maga szülőföldjén, a maga lakóhelyén keresse meg kenyerét. (Helyeslés.) Én magam egyénileg soha másképen nem cselekedtem. Ha azonban aránytalan követelésekkel fognak, talán az önök tanácsára, a munkások fellépni, akkor igenis lehet, hogy én továbbmegyek egy faluval vagy egy megyével. Ezt, ugy hiszem, a gazdának megtiltani nem lehet. T. képviselőház! Nem szeretek ugyan szemelvényeket felolvasni, de, méltóztassék megengedni, hogy egy pár szemelvényt mégis felolvassak épen a mai, deczember 13-án megjelent lapból. Valószínűleg ismeri ezt a lapot a t. képviselő ur. (Derültség. Felkiállás oh: Hisz az ö lapja!) A vezérczikkből olvasok fel egy passzust (olvassa): »Az utódok átka száll a mi fejünkre, az elődökre, a kik vétkes könnyelműséggel, szolgai meghunyászkodással eltűrtük, hogy mások élősködjenek a mi munkánkból. A papok azzal vigasztalják a nyomorgókat, hogy a másvilágon minden másként lesz. Hogy ott az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból elsők. Hát ez nagyon szép vigasztalás, de, sajnos, nem egészen bizonyos.« (Derültség.) Azt hiszszük, még egyetlen egy pap sem járt a másvilágon. Hogyan tudják azt, hogy máskéj>en lesz ott berendezve az élet ?« A t. kéjrviselő ur azt mondja, hogy ő nem izgat. Hát e vezérczikknek az eleje, a melyet most felolvastam, nem izgatás? (Igaz! Tjgy van!) Mezőfi Vilmos: Nem! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: Szabad-e egy országban, a hol annyi a nádfedél, a nádfedelek között r tüzes csóvákkal sétálni ? (Igaz! ügy van!) És igaz-e az, a mit a t. kéj)viselő ur csak tiz perczczel ezelőtt mondott, hogy ő sohasem támadta a vallást, csupán a papokat ? Hiszen a mit itt cselekszik, ez azt jelenti, hogy minden felekezetű embertől el akarja venni a hitét, vallását, a nélkül, hogy helyébe valamit adni tudna. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő tiszteli a törvényeket. Azt mondja, hogy az 1898. évi II. törvényczíkket respektálja. De azért a lapjában folyton rabszolgatörvényről beszél. Hát köszönöm az ő törvónytiszteletét, de én részemről nem kérek belőle. Azt mondja azután, hogy karoljam én fel egyformán a munkaadó ós a munkás dolgát. Teszem is ezt. De kérdem a t. képviselő urat. vájjon támogat-e ő engem ebben az irányban ? Itt van a munkássegélypénztár. Vájjon árthat-e az valakinek ? És szólott-e a t. képviselő ur valaha egy jó szót a munkáspénztár érdekében ? Ha irt volna róla, akkor is csak becsmérlőleg nyilatkozott volna. Itt vannak a munkáskönyvtárak, népkönyvtáraink. Érdeklődött-e ezek iránt a t. képviselő ur? Mezőfi Vilmos: Mindig a szocziálistákat ütik benne! Csak nem fogom pártolni! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: A t. képviselő ur, ugy látszik, talán elsősorban nem azokra gondol, a mikkel segiteni lehet a munkásokon, hanem arra, hogy hogyan lehet a munkásokat mesterségesen megtartani az ő hatalmi körükben. (Élénk helyeslés.)
