Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

432 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. az 6 munkájuk árát megszabják? Hát ilyen képtelenséget én rólam ne méltóztassék feltenni. A munkabér, mint minden más bér, a kí­nálat és kereslet törvényei szerint alakul. Ennek gátat vetni senki sem akar. Hanem igenis meggátolni kivanjuk, és j)edig nem any­nyira én, mint elsősorban az érdekelt belügy­miniszter ur, hogy a kérdéses r szakegyletek alapszabályaikon tul menjenek; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) meggátolni kívánjuk, hogy alapszabályokban meg nem engedett pénz­beli járulékokat párttagoktól követeljenek; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) meggá­tolni kívánjuk, hogy tagokat erőszakos utón szerezzenek, és meggátolni kívánjuk, hogy a munkabér tekintetében a központból parancso­kat adjanak. (Elénh helyeslés a jobb- és a balol­dalon.) Szokoly Tamás: És az agitátorok kijár­janak ! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: Méltóztassanak meghallgatni, hogy milyen stí­lusban adattak ki ezek a bizonyos parancsok. Czime: ^Parancsoljunk a munkaadóknak.« (Fel­Iciáltásoh a szélsőbaloldalion: Milyen lap ?) Egy hang fjobb félül): A »Szabad Szó«! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter »Ugy kellene lenni«, — mondja ez a felhívás — »hogy csak szervezett munkás kapjon munkát. De ezt csak egyképen érhetjük el: ha szervez­kedünk. A munkaadónak nem parancsolhatjuk meg, hogy kit fogadjon fel, de ha minden köz­ségben felállítjuk a csoportot, akkor a munka J adó, ha feje tetejére áll, sem kap mást, mint szervezett munkást.« Szóval a központból kivannak diktálni. Azt, hogy a munkás a maga munkabérét meghatá­rozza, senki sem akarja megakadályozni, de hogy a központból diktáljanak rá, parancsot osztogassanak, izgassanak és terrorisztikus mó­don járjanak el, hogy senki ne merjen azon parancsnak vagy utasításnak nem engedelmes­kedni, ezt, igenis meg fogjuk . akadályozni. (Elénk helyeslés.) Biztosithatom a t. képviselő urat, miszerint azon messzemenő fenyegetésétől, hogy ha pedig ezek a szakszervezetek feloszlat­tatnak, lássuk, mi következik, attól sem én nem ijedek meg, sem, a hogy ismerem, t. barátom, a belügyminiszter ur sem fog megijedni. Itt van a kulik dolga. Napról-napra izgat­nak ezzel a kérdéssel. Pedig kijelentettem, hogy a kormány sem nem tervezte, sem nem helye­selte, sem nem kívánja. Többet nem mondha­tok. Én magam kijelentettem, miszerint azt tartom az ideális czéluak s minden tekintetben oly irányban működöm, hogy a munkás lehető­leg a maga szülőföldjén, a maga lakóhelyén keresse meg kenyerét. (Helyeslés.) Én magam egyénileg soha másképen nem cselekedtem. Ha azonban aránytalan követelésekkel fognak, talán az önök tanácsára, a munkások fellépni, akkor igenis lehet, hogy én továbbmegyek egy falu­val vagy egy megyével. Ezt, ugy hiszem, a gaz­dának megtiltani nem lehet. T. képviselőház! Nem szeretek ugyan sze­melvényeket felolvasni, de, méltóztassék meg­engedni, hogy egy pár szemelvényt mégis fel­olvassak épen a mai, deczember 13-án meg­jelent lapból. Valószínűleg ismeri ezt a lapot a t. képviselő ur. (Derültség. Felkiállás oh: Hisz az ö lapja!) A vezérczikkből olvasok fel egy passzust (olvassa): »Az utódok átka száll a mi fejünkre, az elődökre, a kik vétkes könnyelmű­séggel, szolgai meghunyászkodással eltűrtük, hogy mások élősködjenek a mi munkánkból. A papok azzal vigasztalják a nyomorgókat, hogy a másvilágon minden másként lesz. Hogy ott az elsőkből lesznek az utolsók és az utol­sókból elsők. Hát ez nagyon szép vigasztalás, de, sajnos, nem egészen bizonyos.« (Derültség.) Azt hiszszük, még egyetlen egy pap sem járt a másvilágon. Hogyan tudják azt, hogy más­kéj>en lesz ott berendezve az élet ?« A t. kéjrviselő ur azt mondja, hogy ő nem izgat. Hát e vezérczikknek az eleje, a melyet most felolvastam, nem izgatás? (Igaz! Tjgy van!) Mezőfi Vilmos: Nem! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: Szabad-e egy országban, a hol annyi a nád­fedél, a nádfedelek között r tüzes csóvákkal sé­tálni ? (Igaz! ügy van!) És igaz-e az, a mit a t. kéj)viselő ur csak tiz perczczel ezelőtt mon­dott, hogy ő sohasem támadta a vallást, csupán a papokat ? Hiszen a mit itt cselekszik, ez azt jelenti, hogy minden felekezetű embertől el akarja venni a hitét, vallását, a nélkül, hogy helyébe valamit adni tudna. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő tisz­teli a törvényeket. Azt mondja, hogy az 1898. évi II. törvényczíkket respektálja. De azért a lapjában folyton rabszolgatörvényről beszél. Hát köszönöm az ő törvónytiszteletét, de én részem­ről nem kérek belőle. Azt mondja azután, hogy karoljam én fel egyformán a munkaadó ós a munkás dolgát. Teszem is ezt. De kérdem a t. képviselő urat. vájjon támogat-e ő engem ebben az irányban ? Itt van a munkássegélypénztár. Vájjon árthat-e az valakinek ? És szólott-e a t. képviselő ur valaha egy jó szót a munkáspénztár érdekében ? Ha irt volna róla, akkor is csak becsmérlőleg nyilatkozott volna. Itt vannak a munkáskönyv­tárak, népkönyvtáraink. Érdeklődött-e ezek iránt a t. képviselő ur? Mezőfi Vilmos: Mindig a szocziálistákat ütik benne! Csak nem fogom pártolni! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: A t. képviselő ur, ugy látszik, talán elsősorban nem azokra gondol, a mikkel segiteni lehet a munkásokon, hanem arra, hogy hogyan lehet a munkásokat mesterségesen megtartani az ő hatalmi körükben. (Élénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom