Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

420 76. országos ülés 1906 deczember 12-én, szerdán. Benedek János jegyző (olvassa) : 3. rovat. A növénytermelési kísérleti állomáson egy czukorrépa polározó helyiség építésére 15.000 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Benedek János jegyző (olvassa) : 4. rovat. A dohányjövedéki tisztképző-intézet létesítésére 30.000 korona. Elnök ." A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Benedek János jegyző (olvassa) : 5. rovat. A dohánytermelési kísérleti állomás tisztviselői részére építendő lakásokra 37.000 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavazta tik. Benedek János jegyző olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek 100.000 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Benedek János jegyző (olvassa) : Gazdasági munkásügyek. Rendes kiadások. XX. fejezet, 30. ezim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 30.000 korona. Lévay Mihály! Lévay Mihály: T. képviselőház! Mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést a felett, (Halljuk ! Bálijuk !) hogy az igen t. miniszter ur a jövő évi költségvetésbe népies irodalom és sajtó támogatása czimén 50.000 koronát vett fel. Ellenkező nézeten vagyok Lázár Pál t. képviselőtársammal, a ki az általános vita alkalmával azon nézetének adott kifejezést, a t. házban, hogy mellőztessék ez az összeg, nehogy félreértésekre szolgáltasson alkalmat a sajtó-pártolást illetőleg. En azt hiszem, hogy a t. miniszter ur tiszta bort önt a pohárba, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor népies irodalom és sajtótámogatás czimén 50.000 koronát, szerintem ezt a csekély összeget, felveszi, megérti korának intelmét, azt az intelmet, a mely a rossz, a szocziálisták által tönkretett sajtóban figyelmeztetőleg

: szól hozzánk: Scriptis scripta opponenda, Írásokkal Írások helyezendők szembe, még pedig olyanok, a melyek a magyar nép lelkének egyensúlyát nem hibbantják meg, ellenkezőleg a nép művelődésére, lelkének neniesbülésére jó hatással vannak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a tudata él lelkemben, a midőn e tételnél felszólalni bátorkodom és azt a kérelmet fejezem ki, hogy a t. miniszter ur, a ki ezt az ügyet annyi szeretettel karolta fel és olyan gondoskodással méltatja figyelmére, állandóan tartsa szem előtt, mert állandó gondoskodásra van szükség a magyar nép lelki művelődését előmozdító iratoknak terjesztésénél és támogatásánál. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a mi népünk nem szeret olvasni. Ellenkezőleg, a kor forgatagába belesodorták őt az életnek nehéz, nagy feladatai, a megélhetésnek gondjai, belesodorták nemcsak a létkérdések, de a politikai helyzetnek bonyolult kérdései is, (Ugy van!) és épen azért találkozunk lépten-nyomon azzal a törekvéssel, hogy a nép mindezen nagy kérdésekről tájékozva legyen. Hogy a sajtónak szocziáldemokrata elemei a népet miképen tájékoztatják, ezt felesleges példákkal illusztrálnom. (Halljuk ! Halljuk !) Csak kezünkbe kell venni egy ilyen lapot és azonnal tisztában leszünk azzal a káros erkölcsi hatással, a melyet a hiszékeny szegény népre a sajtónak ilyen orgánumai gyakorolnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eldorádót Ígérnek a népnek, a szegény, hiszékeny nép hogyne kapkodna ezen Ígéretek után ? A nép egyetlen igaz barátjának hirdeti magát a szocziáldemokráczia és mert nagyon sokszor tapasztalja a mi szegény magyar néj>ünk,hogy azok, a lak hivatva lennének ügyét felkarolni, vagy — mint a hogy a miniszter ur mondotta — szeretettel gondozni, azok ezt a szent, humánus kötelességet elmulasztják, (Ugy van!) a nép pedig átpártol azokhoz, a kik mint egyetlen barátai járulnak ugyan hozzá, legalább azoknak hirdetik magukat, azonban a sorsával való elégedetlenségnek mételyét hintik el lelkében, (Igaz ! ügy van !) az erkölcsi és jogrendet támadják meg a szegény nép előtt. (Ugy van !) Épen ezért — és ezt csak általánosságban akarom mondani — tartom én fontosnak, hogy azokat az etikai motívumokat, a melyeknek érvényesülniük kell a nép lelki képzésénél, korrekt irányban való nevelésénél, nekünk nem szabad szem elől tévesztenünk a népies sajtó terén, a mely a népnek helyes irányban való felvilágosítására T

*an hivatva. (Elénk helyeslés balfelől.) Van ugyan a sajtónak a földmivelésügyi kormány által kiadott egy ilyen orgánuma, az u. n. »Xéplap« ; de én, akármerre jártam is, még mindenütt azt láttam, hogy a »Néplap« ott hever a községháza asztalán, vagy nem is az asztalán, hanem félredobva; már a kisbíró sem bontja fel, hogy érdeklődjék tartalma iránt ; annál kevésbbé felel meg annak a czélnak, a melyet szolgá'nia kellene, hogy a nép rétegeiben terjeszsze a helyes, az üdvös, a nép javára szolgáló eszméket. Az a szegény ember, a ki minden vasárnap szorongatja a kezében azt a néhány fillért, a melylyel olvasmányát, az újságot megvegye ; az a szegény ember, a ki nem csak vasárnap, hanem — sokan közülök megteszik — naponta áldoz a sajtópártolásra szerény filléreiből, midőn megveszi a lapot; az a szegény ember bizonyára boldog lenne, ha a kormány gondoskodó szeretete folytán olyan laphoz juthatna, a mely gyakrabban, ha nem is naponta, legalább hetenkint tartalmával, helyes irányával minden tekintetben lelkiismeretesen szolgálná az ő lelki művelődésének érdekét, (Igaz I Ugy van!) ha olyan lapot adhatna ki a t. miniszter ur a mely felkarolván a népnek érdekeit, a nép művelődését tartaná egyetlenegy, de kiváló nagy czéljául folyton a szeme előtt. (Helyeslés.) S ha ezeket a lapokat nem a községházába küldenék, hanem a manapság már széltében-hosszában az egész országban mindenütt meglevő munkáskörökbe, olvasóegyletekbe, nem lenne akkor arra ok, hogy panasz-