Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

76. országos ülés 1906 , ember is vigyáz, hogy a vadász urak behoznak-e valami elvámolandó vadat vagy sem, de a romániai határra nem jut elég őr a magyar állam részéről, hogy azokat a csempészeket szigorúan meg lehessen rendszabály ózni. Megtörtént nem rég, egy vizsgálat alkalmával, hogy különösen Szebenrnegye Polány, Hunyadmegye Petrilla és Torda-Aranyosmegye MezőNagycsány községeiből 21.000 juhot csempészett át hat ember. A mikor a pénzügyi és belügyi közegek, t. i. a csendőrök és határrendőrök, ezeket rajtakapták, természetesen megállapították a csempészetet. De mi történt ? A kérdés érdemében a közigazgatási fórum itél és az a közigazgatási fórum a 21.000 darab juhot átbocsátotta, kimondván, hogy ez nem lett becsempészve. E szerint a pénzügyminiszter urnak, a belügyminiszter urnak és a földmivelésügyi miniszter urnak legüdvösebb intézkedései teljesen eredménytelenek maradnak. Mert a magyar állam tenyésztési érdekeit a közigazgatás nem védelmezi meg elég erővel és elég határozottsággal. Megtörtént, t. képviselőház, az, hogy habár ki van mondva az utasításokban, hogy állatokat csak előre megnevezett községekbe lehet áthajtani, a legeltetés czimén ezernyi és ezernyi csapatok körül addig járnak ezek a csempészek, a mig sikerül nekik meglesni, hogy az illető őr ott nincsen, és akkor nagy csomó juhot egyszerűen áthajtanak és ez által czéljukat, a csempészetet elérik. Ez pedig azért történik, t. ház, mert megvan a romániai egyezményben az u. n. határlegelte tési engedély. Ennek régebben volt értelme, de már most, a gazdák meggyőződése szerint, ezt teljes nyugodt lélekkel meg lehetne szüntetni, mert ott, a mi határunkon a legeltetés viszonyai annyira javultak, hogy már nem szorulnak a magyarországi és erdélyi juhok a romániai legelőkre. Tudjuk, t. ház, liogy egy beteg juh képes megfertőztetni egy egész nyájat, egy beteg sertés egy egész csordát, egy darab marha egy egész gulyát és egy-egy beteg állat veszélyezteti Erdélynek, sőt egész Magyarország állatállományának egészségét. Ilyen kérdésben a magyar államnak nem szabad sem szűkkeblűnek, sem gyengének lenni és bármennyi pénzbe kerüljön is az, hogy ott kellő számú őröket állítsunk fel, erre a czélra, Magyarország állattenyésztése érdekében, a kormánynak ezzel a pénzzel rendelkeznie kell. De én azt liiszem, hogy egy jelentékeny óvintézkedési lépés lenne, ha az ig.;n t. földmivelésügyi miniszter urnak sikerülne az u. n. bárczás-juhok áthajtási tilalmát behozni. Mert erre a határon ma már egyáltalában szükség nincsen. Ha tehát azon eredményeket, t. ház, melyeket a miniszter ur által elrendelt vizsgálatok felmutattak, s a melyeket nevezetesen az a Wanke Béla nevű dévai pénzügyőr — a ki évek óta a magyar államnak egyik leglelkesebb közege és a ki ezen csempészeknek úgyszólván az egyedüli erélyes és szigorú ellenőre — elért, ha, mondom, ezeket az eredményeket igy mérlegeljük, nem kételkedem abban, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IT. KÖTEI. czember 12-én, szerdán. 409 hogy a földmivelésügyi miniszter ur az egész ház helyeslésével fog találkozni, ha ezeket a csempészeti utasitásokat olyan szigorúan hajtatja végre, a mint azt a papiroson végrehajtatni rendeli. De ha az életben, ismétlem, a végrehajtás olyan laza, felületes és hanyag marad, a mint az 5—6 éven át annyi sürgetés és kísérlet daczára, sajnos, megmaradt, akkor attól tarthatunk mi gazdák, hogy az egész magyar marhaállomány minden pillanatban ki van téve annak, hogy állategészségügyünk a romániai állatcsempészet által nemcsak veszélyeztetve van, hanem tényleg beáll ismét olyan fertőzés, a mint annak idején beállott a sertéseknél, a mi által hogy hány millió korona kárt szenvedett a magyar gazdaközönség, szükségtelen ismételnem. Ezért tartottam szükségesnek itt a kérdést nyíltan felhozni, és a miniszter urat megkérni, hogy ebben a tekintetben ne kíméljen áldozatot. TNÍIICS kétségem az iránt, hogy ez a képviselőház bír annyi érzékkel állattenyésztésünk fontossága iránt, hogy a költségeket nem fogja kifogásolni. Egyébiránt a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. Darányi fpácz földmivelésügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Bresztyenszky Kálmán képviselő ur felszólalására megjegyzem, hogy azokat a kérdéseket, melyeket a Felvidék állattenyésztése szempontjából ajánlott, mindenesetre megfontolás tárgyává teszem, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy az állettenyésztés fejlesztése érdekében a Felvidéken lehet viszonylag a legtöbbet tenni és a legtöbb eredményt elérni. Csakhogy az is igaz, hogy tisztán államilag igen nehéz valamely vidéket fellendíteni, kell, hogy az illetők maguk is mozogjanak. (Helyeslés.) Méltóztassék ezt a kérdést felkarolni és részemről a legnagyobb előzékenységgel fognak találkozni. (Helyeslés.) A másik felszólalás Mérey Lajos igen t. képviselőtársamé volt. Erre nézve megjegyzem, hogy azok a hirek, melyek a romániai állatcsempészetről a lapokban megjelentek, túlzottak voltak; de abban igazat adok a képviselő urnak, hogy itt igenis vannak kétségtelen visszásságok, a melyek orvoslást igényelnek, (ügy van I ügy van! balfelül.) Abban is igaza van, hogy nekem közvetlen közegeim nincsenek, azok a közegek pedig, a kik más minisztériumok részéről a határon vannak, elégtelenek. Tehát kétségtelen, hogy ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkozni. (Helyeslés.) Én amryit máris kijelenthetek,— azt hiszem, a t. képviselő ur megnyugtatására fog szolgálni — hogy miután látom, hogy a legtöbb visszaélés a bárczás legeltetéssel van kapcsolatban, a bárczás legeltetés tilalmazása tekintetében legközelebb már igen szigorú intézkedéseket léptetek életbe. (Élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassék ezt megnyugtatásul tudomásul venni. (Helyeslés.) 52