Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-76

408 7b\ országos ülés 1906 dei Benedek János jegyző (olvassa) : Állattenyésztés és tejgazdaság. Rendes kiadások. XX. fejezet, 14. ezim. Rendes bevételek. VII. fejezet, 24. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 145.925 korona. Bresztyenszky Kálmán ! Bresztyenszky Kálmán: T. képviselőház! Csak folytatni óhajtom beszédemet. Arra kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy ezen tenyészállatok díjazását állandósítsa akképen, hogy minden járás területén évenként egy tenyészállat-dijazás tartassék s aj? ottani gazdaközönség állapítsa meg azt a vásárt, a melyen ezen díjazás megtartatik. Azonkívül kérnem kell a t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy ezen bizottságba csupán gazdákat nevezzenek ki és ne hivatalnokokat, mert különben ott alkalom adatik a korteskedésre, a gazda pedig nem fog korteskedni, hanem tényleg annak a gazdának fogja megszavazni a dijat, a Id azt jól megérdemelte. T. képviselőház ! A nyolczadik tételnél havas gazdasági mintatelepek létesítésére és a havasi legelők jobb kihasználásának czéljaira 50.000 korona van felvéve. Ez nagyon kevés, mert ha a kojsár területek befásitásának segélyezésére 350.000 koronát lehetett előirányozni, akkor a közlegelők tisztítására és jobb kihasználására méltányos volna nagyobb összeget megszavazni, mert mig a befásitott kopár területek 100—150 esztendő múlva hoznak hasznot, a rendben tartott, kitisztított legelő azonnal hoz hasznot és 150 esztendeig fog jövedelmezni. Tudjuk, hogy a Felvidéken az 1894 : XII. t.-cz. nagyon sok helyen, igy nálunk a privigyei járásban is a marhaállományt nagyon megcsökkentette. Mig nálunk az 1894 : XIV. t.-cz. életbeléptetése előtt körülbelül 30.000 juh volt, ma alig van 2000, és pedig azért, mert azelőtt szabadabban lehetett legeltetni, azóta azonban a közlegelőket elhanyagolták, azok be vannak erdősitve, mindenféle fával benőve és nem lehet annyi marhát tartani. Azért kérem a t. miniszter urat, kegyeskednék ezt talán megvizsgáltatni és minden községnél elrendelni, — de mindenesetre államsegélylyel, mert amúgy pl. az úrbéres községek erre teljesen képtelenek — hogy a mint a kopár területek befásitásánál kapnak segélyt és jutalmat, a közlegelők kitisztításához is kapjanak állami segélyt. Ezek volnának azok, a mik nálunk, a Felvidéken, az állattenyésztést előbbrevinnék és a gazdaközönségnek nag}robb, biztosabb jövedelmet biztositanának. Az a kérésem lenne a t. miniszter úrhoz, hogy a tenyészállatok beszerzésénél a községeket három osztá'yba sorozza, mert tessék elhinni, hogy vannak oly szegény községek, a melyek azt a tenyészállatot nem képesek megszerezni. Tudjuk nagyon jól, hogy ma 5—600 koronánál olcsóbban ilyen tenyészállatot nem lehet kapni. Annak a községnek költségvetése pedig alig tesz többet mint 600 koronát; hogyan, legyen tehát képes azt a tenyészállatot megszerezni ? Azért kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat. zzember 12-én, szerdán. kegyeskedjék az ilyen községeknek legalább is 40%- ot juttatni, a másodosztálya községeknek legalább 25%-ot, az első osztálya községeknek pedig, a melyek talán képesek maguk is megszerezni, legalább 10%-ot engedélyezni az állami pénztárból. Ilyen módon lehetae azután a felvidéki állattenyésztést arra a nivóra emelni, a mely nivóra hivatva volna Magyarország állattenyésztése és ezzel biztosítani lehetne a gazdáknak biztosabb és állandóbb jövedelmet. Ezeket óhajtottam előadni és a t. földmivelésügyi miniszter ur jóindulatába ajánlani. A költségvetést különben elfogadom. (Éljenzés.) Benedek János jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos : T. képviselőház ! Ennél a tételnél csupán a romániai határon át történő állatcsempészet kérdéséről kívánok szólni. Ezt szóba kell hoznom azért, mert tudvalévő, hogy a romániai határokon az állatbehozatalt kivált azért ellenezte mindig az ország, mert joggal tart attól a veszélytől, hogy állategészségügyünket a romániai állatbehozatal megrontja. A földmivelésügyi minisztérium ezen kérdésben igen üdvös, igen helyes utasításokat adott ki már több izben, de, sajnos, Magyarországon nagyon sokszor történik meg, hogy törvényeink, rendeleteink a papiroson igen kitűnőek, az életben azonban azokat nem hajtják végre és igy azután a legjobb intézkedések is csupán irott malaszt maradnak. Igy van ez ezzel az állatcsempészeti kérdéssel is. Annak daczára, hogy a miniszteri rendeletek szigorú utasításokat tartalmaznak, ezeket az utasításokat az állam közegei nem tartják meg. Jelesül ki van adva az utasítás, hogy a marhaleveleket szigorúan kell kezelni. Ennek daczára ott a határon a marhaleveleket szemtanuk állítása és a vizsgálati adatok bizonyítása szerint ugy árusítják, akár csak a bélyegeket a boltokban, ugy hogy minden csempészni akaró ember egyszerűen beállít, vesz magának űrlapot és kitölti tetszése szerint. Megteszi ezt azért, mert az eddigi vizsgálatok és eljárások őt ettől még mindig nem riasztották vissza, nem lévén a büntetés eredménye olyan, a mely visszariasztaná őket. Meg van rendelve pl. továbbá — a mi rendkívül fontos körülmény — az állatösszeirás és a törzskönyvelés. Nagyon természetes, hogy ha azon határbeli községekben az állatállomány pontosan össze van irva, akkor könnyű az ellenőrzés, hogy ki vitt Id és ki hozott be árut. Azonban az utasítások nincsenek végrehajtva és igy nagyon természetes, hogy nem tudja az ellenőrző közeg, hogy egy község állatállománya mennyit tett ki egy nappal azelőtt és igy nem is tudja megállapítani, vájjon azóta csempészés történt-e vagy sem. De nevezetes körülmény az is, t. ház, hogy annak daczára, hogy az egész hosszú vonalon, 268 kilométerre terjed, a magyar államnak alig van ott 3—4 szakasz pénzügyőre. Például egy budapesti vámvonalnál megtörténik, hogy 50