Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 393. hogy inkább a fővárosba jönne és itt nyitna egy körmönfont fiskális irodát. Teljesen osztom Giesswein t. képviselőtársamnak abbeli meggyőződését, hogy a népnek vezetőket kell adni. A mint a rómaiaknál is az elégületlen népnek tribunokat adtak, ugy nálunk is szükséges, hogy különösen a szocziáldemokrata izgatások kontrakarirozására adjunk neki vezetőket. Nagyon csodálom, hogy ebben a kimondott agrikultur államban vannak tanfelügyelők, a kik arra ügyelnek, bogy a tanügy terén hozott törvények tényleg végrehajtassanak, vannak iparíelügyelők, a kik arra ügyelnek, hogy az ipari ügyek végrehajtassanak, vannak halászati, erdészeti, vadászati stb. felügyelők, csak egy nincs, gazdasági felügyelők nincsenek, a kik arra ügyeljenek, hogy a már meghozott humánus intézkedések tényleg végre is hajtassanak. Ha pedig nem hajtatnak végre, járjanak el teljes erélylyel ugy a munkaadó, mint a hivatalos személyek ellen, jelentsék fel irgalom nélkül a bűnöst. Ma a népnek nincs bizalma sem a jegyzőhöz, sem a szolgabíróhoz. (Igaz! Ugy van !) Nincsen bizalma a munkaadóhoz sem. Hiányzik egy fórum, a melyhez az a nép bizalommal fordulhasson. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ba a munkáskérdést meg akarjuk oldani, nem elég, ha humánus törvényeket hozunk, hanem szükséges az is, hogy gondoskodjunk arról, hogy azok végre is hajtassanak, valamint arról is, hogy a nép azokat tényleg meg is értse és végrehajtását követelhesse. Csodálatos dolog, t. ház, hogy a milyen arányban pusztulnak földbirtokosaink, — sajnos, ma már közép- és nagybirtokosaink is — a milyen arányban az uj generáczió foglalja el helyüket, olyan arányban növekszik a munkások elégületlensége és szaporodik a sztrájkok száma. T. ház ! Nem akarok szólni azon birtokosokról, kiknél a munkásnép állandóan megelégedetten élt, de beszélni kívánok az uj birtokos-osztályról, a mely a külföldről telepedett be hozzánk és a melyet közelebbről megneveznem, azt hiszem, szükségtelen. T. ház! E részben olyan tapasztalatokat tettem, hogy hiába humánus egy gazda, hiába önti belé lelkét, egész erejét, tehetségét azon törekvésébe, hogy munkásait kielégítse, hogy azoknak kenyeret biztosítson, hogy nekik tényleg megélhetést biztosítson, ha a szomszédságban, a közelben fekvő birtokon van egy pár lelkiismeretlen bérlő ember, kinek munkásai, cselédei folytonosan elégedetlenek. Ezek a bérlők legjobban hordják szájukon a munkásnép és cselédség jó kielégítését. Ezek legjobban hangoztatják, hogy ők legelső rendű gabonát adnak konvenczióba a cselédségnek : rendesen épen azok követik el a legnagyobb visszaéléseket. Csak egy esetet hozok fel. (Halljuk ! Halljuk !) Egyik gazdatársam nagyon ügyelt arra, hogy cselédsége jó minőségű gabonát kaj)jon konvenczióba. Nem. adott ínekik legelső rangú gabonát, nem adott vetőmag tisztaságút, de adott olyant, KÉPVH. HAFLÓ 1906 1911. IV KÖTET. a mit ha a cseléd bevitt a piaczra, a kereskedő mindig szívesen megvett folyó piaczi áron. Kifogástalan, jó gabonát, kereskedelmi árut. . . Egy hang (a balközépen) : Usance-árut! Csitáry Béla : . . . igen, usance árut adott a cselédségnek és a cseléd meg volt vele elégedve. Ezt a barátomat egy alkalommal meglátogatta egy bérlőtársa, a ki megnézte a konvencziós gabonát. Elkezdte azt becsmérelni; hogyan lehet ilyen gyenge gabonát adni, — mondotta — én ennél sokkal jobbat, elsőrendűt adok. Természetesen gazdatársamat rendkívül bántotta ez a bírálat, s mikor legközelebb meglátogatta a bérlőt, szerét ejtette, hogy ő is megnézhesse a, magtárát, hogy meggyőződjék, csakugyan olyan nagyon elsőrangu_gabonát ad-e konvenczióba az ő szomszédja 1 És tényleg talált egy rakás jóminőségű gabonát, a mire a bérlő azt mondotta, hogy ez az, a mit ő konvenczióba ad. Ez alatt történetesen egy marii akereskedő érkezett a bérlőhöz, a ki pár pillanatra félrehívta őt, s így barátomnak alkalma volt egyedül beszélgethetni a magtárossal. A magtár egyik sarkában látható ocsuról megkérdezte, vájjon mi történik azzal, abraknak etetik azt meg ? Szükség van erre, válaszolta a magtáros, mert a zsoldméréselőtt összekeverjük a konvencziós gabonával. (Derültség.) T. ház ! Ha a cseléd rossz gabonát kap, nem zúgolódik. Úgyis letorkolják az elöljárók, kiknek gabonáját vagy előbb vagy utóbb mérik, természetesen jobb minőségből, vagy a kik esetleg má& utón is kaphatnak kielégítést. Vannak esetek, t. képviselőház, a mikor rozshelyett zabot és kukoriczát méretnek a cselédeknek, mert a rozstermés nem volt nagy. Az e miatt elégedetlen cselédség találkozik a szomszéd gazda békés, megelégedett cselédségével és elpanaszolkodik, elkeseregi az ő baját, fellázítja a szomszéd birtokos munkását, amely hazakerülve, a tulajdonos, a humánus birtokos többé rá sem ismer. Nem is igen köszönti tulajdon cselédje. Pedig az ilyen munkás nem tudja, hogy

7 mi baja van, panaszra neki oka nincs, de elégedetlen a társa miatt, a ki olyan keservesen elpanaszkodott neki, a ki felizgatta. Kérem tehát az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, méltóztassék oda hatni, hogy a zsoldgabona mérésnél ne csak az határoztassék meg, hogy jóminőségű gabonát kapjon a cseléd, hanem mondassék ki az is, hogy legalább szokványos gabonát kapjon. Hogy milyen a szokványos gabona, azt nagyon könnyen lehet ellenőrizni, beküldjük ide a tőzsdére és itt megmondják, hogy megfelel-e a szokványbuzának, vagy nem % (Mozgás.) (Az"elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Leitner Adolf: Ennél jobbat'biztosit a törvény !' Csitáry Béla: De rosszabbat ne adjanak. (Halljuk! Halljuk!) Erős a meggyőződésem, hogy 50