Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

394 75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. a munkáskérdést, a sztrájkkérdést semmiféle drákói szigorúságú törvénynyel megoldani nem fogjuk, de megoldhatjuk egy törvénynyel, a melyet ezelőtt kétezer évvel hirdettek ki, a mely törvény meni fordul elő egy állam törvénykönyvében sem, nincs beiktatva a római jogban, s nincs beiktatva a corpus jurisban sem, ez az a törvény, a mely azt mondja; szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. (Elénk helyeslés.) Ha ezt a törvényt végrehajtjuk, akkor munkásnépünk elégedett lesz (Helyeslés.) és nem lesz aratósztrájk sem, ka egyébként nem izgatják a munkásnépet. El kell azonban venni a hajlandóságot az izgatók elfogadására, az elégületlenséget kell megszüntetni, ott, a hol a humanitás azt kívánja és a hol ez még nem történt. A költségvetést elfogadom. Elnök : Szólásra ki következik ? Mezőfi Vilmos: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Mezőfi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás czirnén kér szót. Mezőfi Vilmos: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azt mondta, hogy legutóbbi beszédemben én azért kértem szabad időt a munkás részére, hogy festészettel és szobrászattal foglalkozhassak. Azt hiszem, a t. képviselő ur igen szórakozottan hallgathatta beszédemet. Csitáry Béla : Hallottuk többen ! Mezőfi Vilmos : Mert lehet, hogy szobrászatról és festészetről beszéltem, de nem azért, hogy a munkás ugy foglalkozzék ezekkel, hogy szobrokat készitsen és képeket fessen, de ugy fejeztem ki magamat, hogy adjunk szabad időt neki, hogy a magasabb művészetekben gyönyörködhessék, hogy lelkét művelhesse és igy szobrokban és festészetben is gyönyört találjon. (Helyeslés.) A t. kéjwiselő ur közbeszólt, hogy a családi életét fejleszsze ; és erre azt mondtam : igen, a családi életet is fejleszsze. Csitáry Béla : Kimaradt a naplóból. Hédervári Lehel : Az értelem a fő, nem a szó. Mezőfi Vilmos: Nem tudom, hogy kimaradt- e, de ha kimaradt, ez nem az én hozzájárulásommal történt. Ezt akartam elmondani, hogy a sok szapulás mellett, a melyben részem van most, ne ragadjon rám még a nevetségesség is. Benedek János jegyző: Uray Imre ! (Nincs itt /) Török Kálmán! Török Kálmán : T. képviselőház! A napirenden lévő földmivelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alatt egyik képviselőtársam, Nagy Barna, már szóvá tette a szőlészeti és borászati dolgokat. Beszédének érdemi része abban összegeződött, hogy a miniszter ur a bor értékesitése iránt intézményesen tovább intézkedni szíveskedjék. Hálával, megelégedéssel vettük a t. miniszter ur kijelentését, a mennyiben kilátásba helyezte, hogy különösen a hegyvidéki gazdák érdekeinek előmozdítását kötelességének ismeri. Magam részéről a tapasztalatokból csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ez a borértékesítés tisztán és kizárólag szövetkezeti alapon nem forgalmazható. Egy középintézményt kell találni a szövetkezetek és részvénytársaságok között, mert szintén tapasztalatból mondhatom, hogv a középintézmény, a részvénytársasági alapon való működés, igenis alkalmas mód és eszköz arra, hogy a borértékesítésnek nagy forgalma legyen. Módomban van egy általam igen jól ismert s ily részvénytársasági alapon működő szövetkezet adatait röviden előterjeszteni. E részvénytársasági alapon működő szövetkezet bevásárolt 1900-ban 2963 hektoliter bort, 1901-ben 4527, 1902-ben 4869, 1903-ban 3741, 1904-ben 3321, 1905-ben 3222 hektoliter bort és a most lefolyt szüret alkalmával 12.456 hektolitert; most, a mikor már a szövetkezet kereskedelmi alapon, részvénytársasági alapon működik. A forgalmazás közt is óriási nagy a különbség, a mennyiben míg szövetkezeti alapon működött ez a társaság, addig a legmaximáiisabb forgalmazása évi 170.754 korona 51 fillér volt, holott ebben az évben, mikor már részvénytársasági alapon, tehát kereskedelmi alapon működik, tizenegy hónap alatt, a folyó évben 260.802 korona 70 fillért tett ki a forgalma. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezen az alapon méltóztassék tovább intézkedni a bor értékesitése iránt. Ugy látszik, ez be fog válni, és azt az óhajtott czélt, mely különösen a hegyi termelők érdekében kívánatos, hogy exisztencziájuk biztosítva legyen, ilyen módon el fogjuk érni, különösen akkor, ha az ily középintézmények az állam részéről a szövetkezeti kedvezményeket megnyerik, mely kedvezményekért az eladó termelők az üzleti év végén bizonyos összegű nyereségben is részesednének. Biztosítva lesz különösen azon hegyvidéki termelők exisztencziája, kik szőlőiket az u. n. agrárkölcsönnel újították fel. El kell ismerni azt, hogy az 1896 : V. t.-cz. igenis nagyban előmozdította a hegyvidéki szőlők felújítását, és lehetővé tette, hogy a filloxéra által elpusztított nagy nemzeti vagyon ismét művelés alá került és gyümölcsözővé vált. Elismerem, el is kell ismernie mindenkinek, hogy ebben is legfőbb érdeke az igen t. miniszter urnak van. Azonban azt hiszem, velem együtt igen sokan ugy gondolkoznak az 1896 : V. t.-czikkben statuált agrárkölcsön intézményről, hogy ez a maga teljességében nem vált be, mert szinte elviselhetetlen terheket rakott azokra, a kik szőlőiket ilyen agrárkölesönnel újították fel. Ennek oka meggyőződésem szerint egyrészről abban rejlik, hogy a törvény megalkotásakor a törvényhozásnak irányadóul szolgálható hasonló intézmény sem itthon, sem a külföldön nem volt, és még ma sincs. Én azt hiszem — most utólagosan gondolkozva erről a törvényről — hogy legjobb lett volna megállapodni annak első öt szakaszánál és az első öt szakaszban foglalt kedvezményes intézkedéseket kellett volna a szőlőfelujitók javára nagyobb arányban kiterjeszteni. (Igaz ! Ugy van !) Ez a törvény nemcsak az államkincstárra ró nagy kötelezettségeket azáltal, hogy az agrárkölcsönöket az állam garantirozza, de nagy köte-