Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

deczember 11-én, kedden. 392 75. országos ülés 1906 holdanként. Már most őszszel fagykár, kipállás, hesszeni légy kártétele, vagy mikor kár esik a tavaszi vetésekben, nem kél Iá, kései fagy miatt kiszántják, azok a holdszámok, a melyekre az a munkás szerződött, nincsenek meg. A munkás teljes értéket ad, leköti a maga teljes idejét a munkaadó részére, de az ő minimális kenyere nincsen biztosítva. A , munkaadó segit magán, takarmányt vethet — vagy ugarnak hagyja a földet — hasznát jövő évben veszi. Ezért egy minimális keresetet, hat-hét métermázsát feltétlenül biztosítani kellene a munkás javára. Ez különösen azon birtokosoknak is az érdekében állana, a kik előszeretettel viseltetnek a bérletek iránt. Ezek ugyanis kikötik a bérleti szerződésben, hogy a földet az illető ne zsarolja,azt kellőképen trágyázza is, hogy ha azután a bérlet letelik, rendben kapják vissza a birtokot. Ezt, t. ház, kellőképen ellenőrizni nem lehet. Az a bérlő az ilyen szerződést ugy játszsza ki, a hogy neki tetszik; a földet zsarolja, nem trágyázza; azt a termő erőt, a melyet a termés elvett, nem pótolja ; a végeredmény azután az, hogy a föld kimerül, nem terem már ugy, mint azelőtt. Ha azonban annak az aratónak minimális keresete biztositva van, akkor ez által arra a bérlőre egy morális presszió gyakoroltatik azon irányban, hogy ha nem akar ráfizetni arra a minimális keresetre, gazdálkodjék jól és iparkodjék azon, hogy ne kelljen ráfizetnie. E részben osztozom Leitner igen t. képviselőtársam nézetében, hogy t. i. a napszám minimumát is meg kellene állapítani. Nem beszélek a múlt esztendőről, mert az abnormális, hanem azon időről, a midőn a nép elégedetlensége kezdődött; a midőn még voltak gazdák, a kik 25—30 krajczáros napszámot fizettek annak a teljes férfierejében lévő munkásnak. Vannak, t. ház, vidékek, a hol annak az aratónak nemcsak aratási munkája van, de van répamunka és van más munka is ; egész éven át dolgozliatik ; vannak olyan humánus gazdák is, a kik törődnek azzal a munkással tél idején is és érdeklődnek az iránt, hogy van-e annak az embernek keresete. Nem ezekről a vidékekről beszélek,, hanem azokról, a hol az aratáson kivül annak a munkásnak többé napszáma nincs. Ha vége az aratásnak, ha elfogy az a kis kukoricza-munka, akkor azon munkásoknak egy része épen azért, mert nincs keresete, feljön ide a fővárosba ; itt résztvesz mindenféle szocziális gyűléseken, sztrájkokban és magába szedi a szocziáldemokráczia mételyét; egy részük itt is marad, más részük azonban visszamegy és boldogítja a többi falusiakat. Ezek egy része napszámot keres, de hiába. Nagy protekczióval bekerül egyes gazdaságokba, uradalmakba, mert ehhez is protekczió kell az ilyen vidékeken ; kell, hogy az a gazdasági elölj áró őt a munkaadónál beprotezsálja és nagyon sokszor 5—6 napi napszám után egy ingyen napot kell annak a gazdasági elöljárónak dolgoznia csak azért, hogy 30 krajczáros napszám mellett foglalkoztassák. Számítsuk csak ki, hogy egy napszámos menynyiért dolgozhatik, a nélkül, hogy rá kelljen fizetnie. Talán csodálkozni méltóztatik azon, hogy arról beszélek, hogy az a napszámos is ráfizethet az ő munkabérére. De ne feledjük, hogy az ember is csak egy tökéletesebb gép, egy gondolkodó, önmozgásu gép, de még ennél is több, a mely gépet szénnel kell fűteni. A fűtőanyag gőzzé változik ; a gőz technikai fogások utján energiává, munkává alakul át. A technikusok ki tudják számítani, hogy mi annak a gőznek, vagy lóerőnek óránkénti értéke és készpénzben fejezik ezt ki. Az a munkás is kénytelen táplálkozni, hogy az a hő, a melyet a táplálék benne kifejt, el ne párologjon, kénytelen ruházkodni, koptatja a ruháját, főleg a csizmáját, a mi nagy tényező a szegény embernél és az általa kifejtett munka bizonyos összegébe kerül, a melyet ő foglalkozásába befektet. Mindenekelőtt ezt a forgó tőkéjét kell tehát visszakapnia, a melyet ő adott a munkaadónak, azonkívül számitandó némi százalék kamat a forgótőke után és némi százalék haszon is. Egyszer megkisérlettem egy ilyen számítást és azon eredményre jutottam, hogy 30 krajczáros napszám mellett az a napszámos 5 krajczárt ráfizet az ő munkájára a munkaadónak. A j ózan munkásnépnek nincsenek olyan extravagáns kívánságai, mint a milyeneket itten Mezőfi t. képviselőtársam felemii tett. Ö ugyanis azt mondta, hogy maradjon annak a munkásnak elég ideje arra, hogy szobrászattal és festészettel foglalkozzék. Mezőfi Vilmos : Nem azt mondtam ! Csitáry Bélaj De azt mondta, tanuk vagyunk rá, hallottuk. En kiáltottam közbe, hogy arra maradjon ideje a munkásnak, hogy a családjával is foglalkozhassak. A ki itt a képviselőházban kiejti a szájából azt, hogy annak a munkásnak legyen ideje a szobrászattal és festészettel foglalkozni, az nem hordja igazán szivén a munkásnép ügyét, hanem kompromittálja azt és nevetségessé teszi, mert nagyon sok jómódú ember is van, a kinek nincs ideje arra, hogy szobrászattal és festészettel foglalkozzék. Mezőfi Vilmos: Nem mondtam! Gaal Gaszton : Én is hallottam ! Csitáry Béla: De én hallottam, mikor mondotta és igen csodálkozom, hogy a naplóból kimaradt ez a megjegyzése. Egy hang : Kitörölte ! Csitáry Béla : Azok a törvények, a melyek már szocziális, humánus értelemben megvannak alkotva és a melyeknek megalkotását az igen t. miniszter ur is kilátásba helyezte, csak ugy lesznek jók, ha azok tényleg végre is hajtatnak. Sajnosán tapasztaltam azonban, hogy a végrehajtás nem teljes. Ha az a munkás, és különösen az arató, olyan geniális matematikus volna, hogy ki tudná magának számítani, mikor joga van vagylagosan határozni a felett, pénzt fogadjon-e el, vagy terményt-, avagy pedig részt, hogy hogyan fog járni jobban, akkor olyan ügyes ember volna,