Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-62

32 62. országos ülés 1906 november 23-án, pénteken. Én ebből a jövő koaliczióból a magam részéről egyáltalán nem kérek. Mert ismétlem : a nemzeti­ségi képviselő uraknak egy nagy érdemük van, és ez az, hogy a demokratikus haladást gyanússá teszik ebben az országban és meggyülöltetik olyanokkal is, a kiket azelőtt [mint jó demokra­tikus politikusokat ismertünk. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőtársaimnak sohasem sikerült oly gra­vámeneket felhozni, a melyek meggyőztek volna róla, hogy igazuk van. Semmi irányban sem sike­rült ez, mert ha oly államban, a hol van görög­keleti szerb és görög-keleti román, de nincs görög­keleti magyar egyház, ha ily országban panasz­kodnak a nemzetiségek elnyomatásról, t. nemzeti­ségi képviselő urak, ezt az egész nemzetiségi párt­alakulást őszinte pártalakulásnak nem tarthatom. És ha igen gyakran megesik, hogy kivül áll­ván a koaliczión, együtt szavazok önökkel mint ellenzéki képviselőkkel, ez nem jelenti azt, hogy a nemzetiségi pártalakulást őszinte pártalakulás­nak vagy olyannak tekintem, a mely Magyar­ország politikájára nézve hasznos volna. Annak az ügynek, a melynek, mint mondják, szolgálni akar­nak, a demokratikus ügynek önök egyetlen szol­gálatot tehetnek: azt, ha minél előbb eltűnnek mint nemzetiségi párt (Igaz ! ügy van !) és vissza­térnek mint radikális párt a magyar pártok kere­tébe. (Nagy zaj a középen.) Hodzsa Milán : Majd meglátjuk azt a radikális pártot! Vázsonyi Vilmos : Ezeket tartottam köteles­ségemnek megjegyezni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Szkicsák Ferencz : Sokat használt nekünk ! VáZSOnyi Vilmos: Annál jobban örvendek, mert szeretem felebarátaimat, ha ez a beszéd önöknek használ. Csak azt nem tudom, hol. A helyet is méltóztassék megmondani, hogy tisz­tában legyünk. Nagyon örvendek, ha használt, és ha tudják értékesíteni. Egyébként a mi szövet­ségünk ügye tisztázva van, hiszen egy választás alkalmával volt már szerencsénk egymáshoz, és hogy szimpátiákat szerezzek nemzetiségi t. kép­viselőtársaimnak és bemutassam őket a t. háznak, hogy nem olyan veszedelmesek, sőt néha jó füg­getlenségiek, (Halljuk ! Halljuk I) felemlitem, hogy Aradon hárman leszavaztak a függetlenségi jelöltre, néha tehát jó függetlenségiek is. (Felkiáltások a középen : A demokrata ellen !) A demokrata jelölt ellen. Ez a politikai fantaszták által megjósolt szövetség a demokraták és a nemzetiségek közt. Ha Szkicsák t. képviselő ur a hasznot emlegeti, én nemes bosszút kivánok állni, továbbra is hasz­nálni kívánok nemzetiségi t. képviselőtársaimnak, a mikor megnyerem számukra a függetlenségi párt elismerését és bemutatok három nemzetiségi kép­viselőt mint függetlenségi kitűnő szavazót Aradon. (Derültség.) T. ház ! Kötelességemnek tartottam ezeknek a kijelentését azért, mert épen a demokratikus haladás iránt táplált forró szeretetem nem tudja előttem leplezni, hogy ebben az országban ma két nagy csapás érte és hátráltatja a demokratikus haladást. Az első, a melyet alig tudunk kiheverni, a darabont kormány taktikai szerelme volt mindaz iránt, a mi demokratikus jelszó, és még ma is nyögjük a következményeit ezen irtózatos szere­lemnek, ezen hullamérgezésnek, melyet a demo­krácziába belevitt a darabont kormány szerelme, mikor sokfelé ugy akarják feltüntetni a demo­kratikus haladás követelményeit, mintha az valami darabont hagyomány volna, holott az nemzeti hagyomány, és többek közt Kossuth Lajos hagyo­mánya. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) A másik csapás az, hogy ebben a házban nem lévén néhány emberen kivül ellenzék, a t. nemzeti­ségi képviselő urak szerepelnek itt egyedül ellenzék gyanánt, sőt immár mint a magyar demokrácziának is egyedül hivatott védői annak kijelentése mellett, hogy mindenki, a ki demokrata, velük tart. Egyfelől tehát alkotmányellenesnek, más­felől magyarellenesnek akarják feltüntetni a demo­krácziát. Hodzsa Milán : Mi az a magyarellenes % (Nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos : Azt hiszem, t. képviselő­társam jól ért magyarul. Hodzsa Milán : Nagyon jól! Vázsonyi Vilmos : Akkor ismétlem képviselő­társam részére fejtegetésemet. Laehne Hugó: Nem érdemes! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos,: Kérem, én minden kép­viselőtársamat érdemesnek tartom arra, hogy vele foglalkozzam. En azt mondtam, hogy egyfelől a darabont-kormány hullamérgezése következtében alkotmányellenesnek akarják feltüntetni a demok­ratikus haladást, másfelől pedig, minthogy a nemzetiségek szintén maguk számára kisajátítják a demokratikus haladásnak a zászlaját, magyar­ellenesnek akarják azt feltüntetni. Azt kérdezi t. képviselőtársam, hogy mi a magyarellenes. Nem én mondom ezt, t. képviselőtársam, hanem be­számolok azon hangokról és véleményekről, a melyek ezt állitják és épen a demokráczia érde­kében tettem meg azt is, a mit ma megtettem, mert itt egy második hullamérgezés is történt. (Zaj.) Mivel ezen két veszedelemben forog a demokratikus haladás, hogy egyfelől alkotmány­ellenesnek, másfelől a nemzet jövendője ellen intézett támadásnak látszik, mikor itt a t. kép­viselőtársaim folyton ugy hangoztatják a demo­kratikus haladást, mintha az specziális nemze­tiségi érdek volna : épen azért tartottam köteles­ségemnek annak kijelentését, hogy ez az állítás rosszhiszemű, hogy igenis a magyar nemzetnek nagysága és jövendője a demokratikus haladás­ban rejlik. (Taps a középen.) És nem kell nekünk egy uj Indiára való törekvés és nem szerencsét­lenség, hogy nincs uj Indiánk, mert van nekünk elég hódítani valónk Magyarországon is, ha meg akarjuk teremteni azt a nagy Magyarországot, mely nagy az ő fiainak egyenlőségében, egyenlő jogaiban, szabadságában és boldogságában. (Éljen­zés és taps a középen.) Raisz Aladár jegyző: Ugron Gábor!

Next

/
Oldalképek
Tartalom