Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

368 7í. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. De, t. ház, nemcsak szám szerint haladtak előre, hanem gazdaságilag is, földszerzés tekintetében is nagyot haladtak, már pedig ha valahol igaz az az axióma, hogy a kié a föld, azé az ország, akkor az erdélyi országrészben bizonyára az. {Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Erdély lakossága a mezőgazdaságból él. Az 1900. évi népszámlálás szerint a 2,461.000 főnyi lakosságból 1,873.000 foglalkozik mezőgazdasággal és mig az őstermeléssel foglalkozóknak országos átlaga 65'7%, addig az erdélyi részekben mezőgazdasággal foglalkozók száma 74-9%-ra rug és hogyha ehhez a napszámosoknak, a kik 3%-ot tesznek ki, csak a felét adom, akkor arra az eredményre jutok, hogy ott a lakosságnak 76%-a él őstermelésből, a föld jövedelméből. Ha ennek a földnek csak legkisebb része is kiesik a magyarság kezéből; ha elveszítjük ott a magyar földnek csak egy részét is, akkor ezzel maga Erdély is elveszett az országra nézve. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kérlelhetetlen és elnézést nem ismerő számok pedig azt mutatják, hogy az erdélyi részekben a magyar kis- és középbirtokos osztály hanyatlófélben és pusztulófélben van és azoknak helyét egy uj középosztály készül elfoglalni. Ezen középosztály vágyai nem azonosak a mi vágyainkkal, (Halljuk !) ennek reményei homlokegyenest ellentétben állnak a mi reményeinkkel. A pusztulófélben lévő birtokososztály helyébe uj oláh birtokos osztály készül lépni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez igy megy tovább, a mint a számok mutatják, akkor szomorúan kell konstatálnom, hogy vajmi hamar sokkal gyakrabban fogjuk hallani az erdélyi falvakban a »Desteaptate<< diadalmas elhangzását, mint a »Hazádnak rendületlenül* megcsendülését gyermekeink ajkairól. Az oláh kisbirtokosról, a parasztról nem is beszélek, a 200 holdon felüli oláh birtokososztály azonban lépésről-lépésre megy előre : Alsó-Fehérmegyében a 2000 holdat, Fogarasmegyében 11.000 holdat, Hunyadmegyében 11.000 holdat, Szolnok-Dobokamegyében Ifi.000 holdat haladnak meg a birtokaik, sőt Csikmegyében is meghaladják a 6000- et. Kirivóbb és szomorúbb példát az ő haladásuk tekintetében nem tudok elmondani, mint azt, hogy a székelység fővárosától, Marosvásárhelytől alig egy órányira egy ősrégi magyar nemesi birtokon hirdeti ma az oláh faj gazdasági előrehaladását az uj birtok tulajdonosa, nem magyar, de oláh nyelven. De, t. ház, mindezek megállapításával nem elégedhetünk meg. Keresni kell az indokot, a forrást, a honnan ezen mozzanatok erednek. Rá kell mutatnunk arra, hogy kik azok, a kik az oláh nemzetiségüeket a magyar birtokok megszerzésében segitik, és ha, t. ház, itt a forrásokra, minden egyéb gazdasági és históriai momentumtól eltekintve, visszamegyünk, akkor látjuk a maga nagyságában és veszedelmes voltában azt az öntudatos birtokpolitikát, a melyet az erdélyi részekben a nemzetiségi pénzintézetek az utolsó 10 évben csináltak. (Halljak!) A magyar társadalom, a magyar pénzintézetek az erdébyi részekben jóformán semmit sem törődtek a birtokpolitikával; bátran ki lehet mondani, hogy az erdélyi pénzintézetek a legsivárabb osztalékpoütikát űzték. A mig a magyar intézetek között semmi összeköttetésnek nyoma nincsen, addig a nemzetiségi intézetek az Albina öntudatos és czéltudatos vezetése alatt lépésről-lépésre előrehaladnak. Nincsen miért fejtegetésem tárgyává tenni azt, hogy az ország közgazdasági fejlődésére milyen befolyással vannak a hitelviszonyai; tőkeszegény országban, mint a mienk, a jó hitel és annak gyors kiszolgáltatása jóformán pótolja a tőke hiányát. Az erdélyi részekben és mindenütt, a hol veszélyeztetett nemzetiségi talajon állunk, nemcsak az bir fontossággal, hogy milyen módon elégíttetnek ki a hitelszükségletek, nemcsak gazdasági, hanem nemzeti szempontból is fontossággal bir, hogy kik a hitelnyújtók és kik azok, a kik a hitelnyújtás révén a hitelre szorulókat kézben tartják és ezáltal hatalmukat arra a földre is kiterjesztik, a melyre ők kölcsönt nyújtanak. Ha e tekintetben vizsgáljuk az adatokat, akkor megdöbbentők azok a számok, a melyek előttünk állanak. (Halljuk ! Halljuk !) Ki kell fejtenem, hogy a birtokososztályra nézve egyedüli megfelelő hitel a jelzáloghitel, a legveszedelmesebb, a legrosszabb, mert gazdasági működésével összhangba nem hozható a váltóhitel és ha azt nézzük, hogy a birtokososztály Erdélyben honnan szerzi be hitelszükségletét, akkor arra a tapasztalatra jutunk, hogy a jelzálogkölcsönök tekintetében jóformán teljesen uralják a nemzetiségi pénzintézetek Erdélyt. 1904-ben a nemzetiségi intézetek jelzálogkövetelése 92 és fél millió koronát tett ki, ugyanakkor az összes erdélyrészi magyar intézetek jelzálogkövetelései 22 millió koronát tettek ki. Hogy a fővárosi intézetek mennyire elhanyagolták Erdélyt, és különösen a Székelyföldet, arra nézve jellemző adatként felhozom, hogy az Osztrák-Magyar Bank, a mely jelzálogüzletekkel eléggé foglalkozik, 1902. év végéig Csik és Udvarhely vármegyében egyetlen egy fillér jelzálogkölcsönt nem adott. Utalok arra, hogy a Magyar Földhitelintézet, a mely országszerte, megyénként bizottságokat létesített, csak hét vármegyében nem tartotta ezt szükségesnek, Természetesen ezen hét vármegye közt benfoglaltatik a négy székely vármegye is. A Jelzáloghitelbank, a mely az erdélyi részekben külön expoziturát állított fel, ott nem valami nagy haladást mutat, mert évenként csak mintegy 20 család az, mely a Magyar Jelzáloghitelbank részéről kölcsönöket vesz igénybe. A Magyar Földhitelintézet, a mely a Székelyföldön kirendeltséget létesített, miután azok a kedvezmények, a melyek az 1902. évi memorandumban fel lettek említve, meg nem adattak, szintén beszüntette ezen expozituréj át. Nem akarom kidomborítani, hogy az erdélyrészi birtokosoknak milyen fáradtságába kerül, a mig egyáltalában kölcsönhöz juthatnak. Elegendő rámutatnom, hogy annak az elzárkózott-