Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

342 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. latkoznak, daczára kivihetetlen és hazaárulással azonos követeléseiknek, daczára a szabadság hóhéraiként, szereplő, a multakban elkövetett istenkáromló bűneikért, erőszakos eszközöket nem ajánlok, bár a magyar nemzetet minden tényeikkel arra ösztökélik. Tanuljunk tőlük. Kevés van közülök, kik rajongásból cselekesznek, legtöbbjét a rideg számítás vezeti, de ott aztán kórlelhetlen logikával haladnak. Ok tért foglalnak ós müvelik magokat. Ez kell hogy vezessen minket is. Az előadottakból meggyőződhettek, hogy Erdély a legféltettebb pont, teljes erővel ezt kell védeni. (Ugy van!) Ez nem partikulárizmus, a mint az értetlenek hangoztatják, ez a jövőnek kérdése. (Helyeslés.) Erdélyben a magyarságot és a magyar kultúrát annyira meg kell erősíteni, hogy a magyarság uralmát semmi ellenhatás ott tönkre ne tehesse. (Helyeslés.) De miként? Eddig két irányt követtek, ha ugyan azt is követték: az asszimilácziót és a magyar kultúra terjesztését. Hogy mennyire téves irány volt, bizonyítja a múlt, de bizonyítja az, hogy a mellett a politika mellett 456 helységet veszítettünk. Méltán mondhatta Vajda képviselőtársam, hogy a magyar asszimiláló képességgel nem bir, melynek eklatáns példáját adja az ő családja és igen sok erdélyi család. (Zaj.) De maga a logika is ellene mond, mert miként lehet kis számú tömeggel, nagy tömeget átalakítani. Minden ilyen kísérlet visszafelé szokott elsülni. Besszarábiában sikerül az orosznak átalakítani a csekély számú románságot, annak csekélysége miatt és a vaskényszer folytán, de minálunk Erdélyben 1,276.890 román van és 697.945 magyar és szabadszellemü törvényeink, szokásaink, még hozzá a hazaszeretet sohse bántotta Erdély románjait. (Zaj.) Ez tehát főeszköz nem lehet. De nem lehet, t, ház, az eddigi kultúrpolitika sem. Rettenetes elhibázott irány volt, melyet a nagy Eötvös báró kitűzött és utódai folytattak. Felállítottak számtalan állami iskolát román vidéken, mely üresen és elhagyatottan várja a jobb jövőt és e mellett elhanyagolták a szegényedésnek indult erdélyi magyar népességet és a székelységet, Ez irány helytelenségére rámutat a sok román és tót hódítás, de rámutat azon körülmény, hogy a statisztika bizonyítása szerint 1868 óta alig egy százalék haladja felül az addigi magyarul tudók százalékát, kik — jó lélekkel mondhatom — Vajda, Maniu, Vlád képviselőtársaimmal majd kivétel nélkül egy húron pendülnek, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) De ellene szól annak az iránynak a logika, ellene szól Csehország története. A nemzetiségi eszme virágzó korszakában lehetetlen nagyobb tömegeket pusztán kultúrai mivelés, áital asszimilálni, ha a tömegben csak legkisebb nemzeti öntudat is van. A kultúra az öntudatot nem hogy megfojtaná, hanem inkább kifejti. Példa rá Csehország, melyet a kultúra és fejlett viszonyok tettek a német hegemónia ellenlábasává. Minek erőltessük, hogy magyarrá váljanak, minek erőltessük, hogy magyarul tanuljanak, intézze minden idegen ajkú ez országban ugy társadalmi dolgait, a hogy jónak látja, mi szabad nemzet és szabadságszerető nép vagyunk és voltunk. Nézetem szerint elég, ha a választási törvény hozatalánál kimondjuk, hogy csak a magyarul tudók, tehát az állam nyelvén beszélők használhatják politikai jogaikat, mint a szintén szabad szellemű Egyesült-Államokban. Elégséges, ha a közigazgatási törvények szabályozásánál kimondjuk, hogy a községek hivatalos nyelve az állam nyelve, már csupán az egymás megérthetése szempontjából is, melyre igenis van jogunk, mert ez az ország Magyarország és mert 12.686 helység közül egy nyelvű román község csupán 681 található. Majd tanulnak magyarul, ha jónak látják, ha az államgépezetben jelentékenyebb részt akarnak venni, de mint fentebb is említettem, nem tartom méltónak a magyar nemzethez, hogy a társadalmi érintkezés mikéntjét és irodalmuk fejlesztését korlátozza, a mint hogy nem korlátozta eddig sem. Nézetem szerint a magyar állam kiépítésére az előbb elmondott két tételen kivül azt az eszközt kell felhasználni, melyet a románok oly ügyesen alkalmaznak e hazában és a nagy Németország annyi sikert ért el Posenben, melyet fentebb emiitettem, t. i. a ^magyarságot és a magyar kultúrát erősíteni. (Elérik helyeslés a szélső-baloldalon.) Ehhez nem kell sok erőszak: töröljük a kultuszminiszter költségvetéséből azokat a tételeket, melyek kizárólag román és tót helységek magyar iskolái javára irányittattak elő és helyezzük elszegényedett magyar helységek magyar iskoláira, hogy ezáltal fajunk műveltté, erőssé legyen és nemzeti öntudata megizmosodjék. Kultúrai politikánál sokkal lényegesebb és nehezebb a magyarság megerősítésének kérdése. Ezt, nézetem szerint, a most bevezetett iparpolitikán kivül, mely magyar nemzeti jellegű kell, hogy legyen, és a melynek a városok magyarosítása képezi egyik czélját, a helyes irányú birtokpolitika kell, hogy megoldja. Ez pedig állana a parasztbirtok terjeszkedéséből, a középbirtok növekedéséből és a nagybírtok oszlásából. Kié a föld, azé a haza. Hazánkban 48,847.646k.hold földből magyar kézen21,231.155 k. hold van, nem magyar kézen 27,616.491 k. hold. Tehát közel fele van magyar kézen. Ha