Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 343 a tul a Dunát, a nagy magyar Alföldet nézzük, ott a hol a népesség terjeszkedése latifundiu­mokba nem ütközik, a magyar elem a benne rejlő ó'seró'nél fogva, szapora természeténél fogva balad előre. De mennyivel más viszonyok vannak Erdélyben, hol a beszédem elején felfejtett in­dokok a magyar népességet már a múlt száza­dokban meggyéritették, igen jelentékeny rész a magyar Alföldre, más része ítomániába vonult, most pedig Amerikába vándorol. A helyét pedig a román foglalja el, mert szabott irányú politi­kájával minden megvásárolható földet megvásá­rol, arra következetesen betelepíti népét és a mindinkább pusztuló középbirtokost helyet­tesíti román középbirtokossal. És így, bár a magyar az átlagos 10'91°/ 0 szaporodási arányt az ő speoziíikus 15'22%-val felülmúlja, mégis a 7'77°/o szaporodásu román és a 2'45°/ 0 sza­porodásu tót túlszárnyalja a magyart. A magyar középbirtokos, a mely tipus alapját képezte Erdély magyar politikájának és gerinczét a magyar társadalomnak, ma jófor­mán nem létezik. A kisbirtokos meg van törve és elszegényedve, hogy megmentse exisztencziáját és családját, Amerikába vándorol, birtokát át­engedi a román martalóezoknak, kik bankjaik jóvoltából előre lesnek rá. A magyar ország­gyűlés és kormánya behunyt szemmel várja, hogy a ház mikor dül fejére. Sokat áldozunk katonára, sok hivatalt rend­szeresítünk és maholnap nem lesz mit meg­védeni és mit igazgatni. A magyar törvényhozás kötelessége a romá­nok ezen útját elvágni, a kivándorló magyart visszatartani, mert higyjék meg, Erdélyből csak egy magyart is kiengedni avagy kivinni haza­árulás. Mondja ki az országgyűlés, hogy ép ugy, mint 1848 előtt, minden földbirtok főtulajdonosa az állam, mert régi magyar jogi igazság, hogy minden földbirtok gyökere a szent korona. Mondassék ki a korona elővásárlási joga; a becslés állandó kulcsát képezze a kataszteri tiszta jövedelem, rendkívüli esetekben a gazda­sági egyletek által kiküldött bizottság teljesítse a becslést. Az elővásárlási joggyakorlása végett állítson fel földvásárló bankot. Egyeseket tiltson el a parczellázástól. Az így összevásárolt birtokot parczellázva és beruházva adja akár örök bérlet utján, akár vétel utján kis-és középbirtokosoknak, akik dol­gozni szeretnek és tudnak. Ez által megmentünk igen sok erőt a kivándorlástól, de, a mi fő, átalakítjuk Magyarország keleti felének etnikai formáját. Gondoljunk csak arra, hogy évi csekély 25 millió koronával évente 2000 kisbirtokost és 50 középbirtokost telepítve ezen féltett területre, minő képe lesz 50 év múlva? A mi oly cse­kély az állam életében, akár a pénzt tekintsük, akár az éveket. A nagybirtokot nem bántanám, rájönnek azok magoktól, hogy mennyire jövedelmezőbb ez a házi kezelésnél és milyen kedvező szocziális megoldás lenne már csupán az ő javukra is. Olaszországban, Portugalliában, a Német­alföldön igen szépen bevált, nálunk is beválna, de nemzeti szükség is. Tisztelt ház! A mint méltóztatott látni, legújabb időben nemzeti csapásunk fejlődésének oka a rendszertelenség, de legfőbb oka a meg­felelő terv hiánya. Az elmúlt tizedben a nemze­tiségi ügyosztály felállítása folytán volt egy lépés téve a kibontakozás felé, de az utána következő kormányok egyike alatt ez is törölve lett. Elnök: Felkérem a képviselő urat, hogy miután a napirend tárgyalására szánt idő már egy negyedóra előtt letelt. . . Gyarmathy Dezső: Kérem . . . Elnök: Ne tessék akkor beszélni, mikor én beszélek; majd azután. Minthogy az az idő, a melyet a képviselőház a napirend tárgyalására kitűzött, letelt, méltóztassék röviden befejezni beszédét és érdekes fejtegetéseit más alkalomra halasztani. Gyarmathy Dezső: T. ház! Csekélyke kísér­let volt és azt is csirájában megölték, holott oly eminens bajok vannak, hogy ha egy külön minisztérium gondoskodik ezen eszmék irányí­tására, azt sem tartanám fölösleges dolognak és fölösleges kiadásnak, de egyelőre elégségesnek látom, hogy a földmivelésügyi minisztérium kebe­lében állíttassák fel egy államtitkár alatti u. n. birtokpolitikai ügyosztály, mely hivatva lenne a fentjelzett bajoknak elejét venni, a magyarság­megerősítésének kérdését megoldani. Ha csak a költségvetést elodázni nem akar­juk, technikai akadályok nem engedik ezen ter­vek azonnali keresztülvitelét. Viszont az elodá­zás is igen nagy károkat rejt magában: azért az 1907. évi költségvetést elfogadom, de bátor vagyok a következő határozati javaslatot be­terjeszteni : »Határozati javaslat. Kéressék fel a nagy­méltóságú m. kir. földmivelésügyi miniszter ur, hogy terjeszszen'az egységes magyar nemzeti állam kiépítését elősegítő birtokpolitikai törvényjavasla­tot már 1908-ban olyan időben a ház elé, hogy az még az 1908. évi költségvetést megelőző­leg letárgyalható legyen. T. ház! Figyelmébe ajánlom ennek meg­valósítását, mert higyjék el, hogy a magyar nemzet ilyen alapra helyezve, a jövőnek és a dinasztiának nagyobb biztositékát fogja nyúj­tani, mint több 100.000-re menő katona és 1000 meg 1000 ágyú. Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, javaslom a t. háznak, hogy a tárgya­lást szakítsuk félbe és annak folytatását lia­laszszuk a legközelebbi ülésre. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom