Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 341 megrontotta ugy, hogy az etnikai talaj me-g ingott lábai alatt. A románok ellenben erősödtek s még a szászoktól is hódítottak területet, de erre bővebben kitérni nem kívánok. A királyhágóntuli részen 16 megyében 4,152.021 katasztrális holdon 2617 helység van; ebből magyar 652, székely 432, román 1785, német 178, tót 2. Erdély lakosságából 1,276.890 román, 697,943 magyar és 214.100. szász. így néz ki az az Erdély, mely aranykorában Magyarország megmentője volt. A 40-es évek közepén — Lenek ezredes kimutatása szerint — a mostani helyzettel szemben román helység 316-tal volt kevesebb, szász 44-gyel, magyar 298-czal több, mint most. Feltártam ezt a szomorú képet, t. ház, de nem azért, hogy attól elforduljanak, hanem, hogy nemcsak a társadalmat, hanem az államot és a parlamentet munkára késztessem. (Helyeslés.) Ha ebben az irányban maradunk, lemondhatunk az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének eszméjéről. Egész irodalom keletkezett e kérdés körül és a hírlapirodalom is jelentékeny részt vesz magának e kérdés megvitatása körül, csak a legilletékesebbek: a parlament és a kormány nem foglalkoznak 'vele. Holott mint emiitettem, a leszámolás órája közeledik és ily politika mellett a döntő barezot majd akkor kell felvennünk, mikor ellenfeleink diktálják és nem most, mikor még kellő erővel rendelkezünk, hogy győztesen kerüljünk ki. Meggyőződhetett, t. ház, hogy minő hódításokat tettek az etnikai téren a tótok és románok és meglepő, hogy ezen eredményekkel sincsenek megelégedve, legutóbbi időben társultak, melyben a veszedelmesebb elemet a románság kéj>ezi. A románság, mely közvetlen összeköttetésben van a 4 — 5 milliót számláló Romániával, arra támaszkodik és határozott irányt követve oly követelésekkel áll elő, melyeknek sikerülte a magyar államot bomlasztaná meg, vele Ausztria és Magyarország és Erdély önmagától Románia kebelébe hullana. Nem kell,t. ház,hogy az irodalmat lapozgassuk, elég ha a román ajkú képviselők beszédeit végighallgatjuk. A szerényebbnek látszó külön nyelvterületet követel. Felsorolnak ők meg íróik több megyét, számszerint 18-at, melyekben a közigazgatás és bíráskodás nyelve román legyen. Holott ezekben a megyékben 3—4—5 faj lakik együtt és a románság csak 2 megyében: Fogarasban és Hunyadban haladja felül a 80°/o-ot és némelyikben leszáll 30%-ra, az ország 2981 román községéből csak .681 egy ajkú. A fent emiitett 18 megyének 4,116.876 lélekszámából 2,369.208, román, tehát 57'55°/o. A városok meg 80 —100°/o magyarsággal birnak, és a hol kevesebb, ott is német. A követelőbbek a szorosabb értelemben vett Erdély, a még merészebbek egész a Tiszáig követelnek külön autonómiát, mely alatt, azt értik, hogy a román elnyomhassa a nálánál műveltebb szász és magyar elemet. Holott erdélyi részen 56'72°/o román, a Tiszáig eső részen csupán 41'68%. Ez semmi egyéb, t. ház, mint belülről megbontani a magyar állam egységét, hogy aztán elérhessék legfőbb törekvésük vágyát: Erdély elszakitását, melyet követne Bukovina hozzácsatolása Romániához. Emlékezzenek csak vissza önök a Siaguna által 1849. február 25-én Ferencz Józsefnek átadott kérvényre, mely Ausztria és Magyarország összes románjainak egyesítését kéri. De a melyet Röth Dániel és Majorescu János azzal egészítenek ki, hogy a romániaiakkal akarnak egy Habsburg alatt egyesülni. Ezektől eltérőleg Bibescu saját uralma alatt. Emlékezzenek vissza önök a nagyszebeni memorandumra, vagy Papiu Hilarion híres memorandumára, mely a dákórománizmus hitvallásává tette: a román egység a mai román királyság vezérlete alatt. Ezeket összetett kézzel nem lehet nézni, nem lehet nézni önmagunkért, nem lehet nézni azon európai érdekért, hogy itt nyugat és kelet között egy nagyhatalmasság kell hogy létezzék. Melyet nem pótol az utópisztikus Dákó-Románia az ő 12 millió lakosával, a melynek •/s-a magyar és szász lenne a jelenleg 40—50 millió lakosságú Ausztria és Magyarországgal szemben. Napról-napra ássák alá a magyar állam fundamentumát, mert Erdély elvesztését — kérdés, összeomlás nélkül kihirja-e Magyarország egy a bomlás csiráját magában hordó Ausztria mellett. Hazánk és a dinasztia érdeke, hogy Magyarorszság az államiságát fentartó benső erőkkel rendelkezzék és oda hasson, hogy ezen erők kifejlődhessenek. Mert a széthúzó elemekkel bővelkedő Ausztriával szemben csak egységes, erős magyar állam képes ugy a kettős országot, mint a dinasztiát fentartani. Nem volt még hatalom a miénken kivül, mely a divide et impera elvével igyekezett volna kormányozni. Győzze meg a kormány az uralkodót ez elv helytelen, káros voltáról és bizonyára megtalálják a módját az egységes magyar állam felépítésére, mely egyedül a dinasztia támasza és igazi európai szükséglet. {Helyeslés.) A t. ház becses türelmét nem veszem soká igénybe, de engedjék meg, hogy az elmondottak után rámutassak azon eszközökre, melyek nézetem szerint hivatva lennének a már már feltornyosuló akadályokat elhárítani, hogy az egységes magyar állam szabadon fejlődhessék. Előrebocsátom, t. ház, hogy daczára a románok és tótok ideküldött bizalmasai arrogáns magatartásának, daczára azon elitélendő modornak, melylyel itt a házban az uralkodó magyar nemzettel szemben viselkednek és nyi-