Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

324 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. hogy, ha még nem késő, haladéktalanul a leghatékonyabb rendszabályokhoz kell nyúlnunk, különben" elvész, elpusztul a kis- és középbirtokososztály és velük együtt a magyar nemzet is. (Taps a baloldalon.) A kis- és középbirtokososztály vállaira nehezedő terhek ma már szinte elviselhetetlenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egyre több és több azon földbirtokok száma, melyek közvetve vagy közvetlenül, idegen vagy csak idegen érzésű nagytőkés hatalma alá kerülnek. (Felkiáltások a baloldalon: Elég szomorú!) Pedig jaj ennek a szerencsétlen országnak, ha ki engedi hullani a magvar ember kezéből a rögöt. (Igaz ! Ugy van !) Két különböző irányú ténykedésre van itt szükség. Az első az, — és e tekintetben az igen t. földmivelésügyi miniszter ur hervadhatatlan érdemeket szerzett magának már a múltban — hogy versenyképessé, sőt a mennyire az lehetséges, idővel versenyen kivül állóvá tegyük a magyar föld terményeit. (Helyeslés.) Ezen azt értem, hogy necsak iskolaszerű oktatással műveljük népünket — és ez a miniszter urnak is szándéka — hanem a többi megoldási módok közül is válaszszuk ki a legalkalmasabbakat, igy példaadó institucziókat, útmutatást, a jól gyümölcsöző intenzív ágaknak fejlesztését, az ilyen irányban való segélynyújtásokat, a megfelelő állati és növényi alanyokkal való felszerelést, ennek az anyagnak javítását, az értékesítési viszonyok gondozását és ez értékesítési lehetőségek kizsákmányolásának meggátlását és hasonló másokat. (Igaz! ügy van !) Nem vagyok, sajnos, eléggé szakember hogy ezekhez bővebben hozzászóljak, de nem is ezek késztettek szólásra, hanem a feladatok másik csoportja, a mely még imminensebben szükséges, mert azok elhanyagolása semmivé tenné legjobb akczióinkat a többi téren is. (Halljuk ! Halljuk !) Ha költségvetésünket nézzük, ebben a költségvetésben arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy éjjen a birtokpolitikai czélokra igen jelentéktelen összegek szerepelnek benne. (Halljuk! Halljuk !) A telepítésre és parczellázásra szánt összegek, bocsánatot kérek a kifejezésért, egyenesen silányaknak mondhatók, ha összehasonlítjuk őket azzal az óriási jelentőséggel, a melylyel ezek a kérdések államunk szempontjából bírnak. Tudom, hogy az igen t. miniszter ur ezt még sokkal jobban érzi és tudja, mint én. Sőt neki kellemetlenebb, mint nekem, mert azonkívül, hogy fájlalja, még felelős is érte. Tudom, hogy e tekintetben főgondoskodását épen erre a térre akarja fordítani, a melyet most érintek, de mégis silányaknak kell mondanom e tételeket, a melyekhez járulnak még a specziális czélokat, a székelyföldi telepítést, a hegyvidéki akcziót czélzó tételek. Ezek az összegek különösen semmiseknek tűnnek fel, ha szembeállítjuk az ötnegyed milliárdos költségvetéssel. Pedig meggyőződésem, hogy ennek az országnak nincs égetőbb kérdése, mint a minők azok. melyek a birtokpolitikával kapcsolatosak, (Igaz! ügy van!) mert ezeknek elhanyagolása minden más jó akcziót is, a mint emiitettem, semmivé tesznek. (Igaz ! ügy van !) Ezen a téren alig történt valami. Azok a palliativumok, a melyek eddig történtek, a melyeket emiitettem és a melyekhez még járul a hitelviszonyok rendezése, (Halljuk ! Halljuk !) továbbá a szövetkezeti akcziók, nem jelentékenyek. Az általános eladósodás és elszegényedés szomorú szimptomái jelentkeznek már. (Igaz! Ugy van!) Az általános eladósodásnak és elszegényedésnek pedig nemcsak a szorgalom és szaktudás Hánya és nemcsak az igények fokozódása az oka, de nagyrészben a következők is. (Halljuk! Halljuk!) Oka a munkásviszonyok rohamos romlása, oka az általános drágulás, a közterheknek, különösen az Ausztriával való függő viszonyból eredő közterheknek iszonyú súlya, (Igaz ! ügy van !) oka azonkívül számos kisebb oly faktor is, a melyeket egyenként felsorolni nem is szükséges. Mindezek a szimptomák pedig (Halljuk! Halljuk!) egyenként is borzasztóak. így elsősorban az Amerikába való kivándorlás, a mely már-már a legáldottabb földterületeket is rohamosan inficziálja. (Igaz ! Ugy van !) A nemzetpusztitó egygyermek-rendszer, (Igaz ! ügy van !) az internaczionális izgató bitangok megdöbbentő sikerei is, (Igaz! Ugy van!) a melyek, a mint Návay Lajos t. képviselőtársam oly szépen kifejtette, mélyebbre ható okok nélkül nem volnának lehetségesek. A mellett látjuk népünknek kolosszális földéhségét, a mely, a míg egyrészt erény, és mutatja a nemzet hivatását, másrészről hibája is, mert a leggaládabb vállalkozás részéről a legrutabb kizsákmányolásra vezet. (Igaz ! ügy van !) Mint a sebre a legyek, ugy vetik rá magukat minden eladásra kerülő birtokra a parezelíázási hiénák, hogy aztán működésük nyomában ezer meg ezer nyomorult koldus keletkezzék. (Igaz! ügy van! Taps.) Ezek a zugtelepitő urak nem épen príma gazdasági firmák és már maguk is magasabb kamat mellett szerzik a birtokot. HÓdy Gyufa: A legtöbb parczellázó szabadelvüpárti képviselő .' Tolnay Lajos; A földre éhesek, a vissza vándorlók horribilis, a természetes árt nagyon felülmúló összegeket fizetnek. A könnyű ingatlanszerzés varázsa csábítja a népet. A magyar ember sohsem volt ravasz, számító, és a parczellázónak van rá gondja, hogy a telepítő a munkabírásánál nagyobb terhet vállaljon, mert hiszen a bukott telepítő a legjobb üzlet. A törlesztési terv egyenesen elviselhetetlen rá nézve. Végül elbukik, Amerikába megy, vagy ami még sokkal rosszabb, a nemzetközi szocziáüsták polip-karjaiba veti magát, pedig ez a fajta vagyonbukott ember a legveszedelmesebb proletár. Es ennek az ajkán a vád nemcsak az őt megrontó vállalkozó eUen irányul, sőt nem is elsősorban az ellen, hanem az állam ellen, a mely az ilyen