Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-73
73, országos ülés IU06 deczember 7-én, pénteken. 325 dolgot tűri. (Igaz! Ugy van!) Mi módon lehet ezek ellen segélyt találni ? Tiltó rendszabályokkal ? Nincs az az uzsoratörvény, melyet az uzsorás ki ne játszana. Itt a legerősebb fegyverhez kell nyúlni az államnak, mint a német mondja, a besser machen-hez kell nyúlni, le kell őket konkurrálni. Hozzájárul még ezekhez a nehézségekhez, melyeket felsoroltam, az a szomorú tény is, hogy munkásviszonyaink napról-napra romlanak, a mi különösen a kisgazdát még sokkal súlyosabban érinti, mint a nagyobbat. (Igaz ! Ugy van !) A keresetviszonyok romlásán nos dráguláson kivül sok igen mélyen rejlő oka van még ennek, elsősorban azon férfi iélekkufárok, a kik a hiszékenység és elégületlenség rablánczára fűzik az ő fehér rabszolgáikat és elébük állítják a szellemi munkást, aki szerintük dologtalan, mert szellemi munkáját meg nem értik, és nemcsak a kereseti viszonyokkal szemben való elégületlenséget szítják a nép körében, hanem ezzzel még sokkal veszedelmesebb, mert határtalanul immorális dolgot végeznek, a néppel meggyülöltetik a munkát. Ma már a népnek egy igen jelentékeny része nem akar dolgozni. Ez pedig azért igen nagy veszedelem, mert előbb-utóbb egy még veszedelmesebb reakczióra fog vezetni. Rá kell itt mutatnom, és bocsánatot kérek a t. háztól az időpazarlásért, (Halljuk ! Halljuk !) — a mi még nem aktuális, de épen azért teszem szóvá — a kinai munkások kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Én azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy annak idején, mikor legaktuálisabb volt, a kinai munkáskérdés klasszikus hazájában, Kaliforniában láttam ezeket. Mondhatom, hogy, ha megengedjük azt, hogy bejöjjön ide a sárga ember . . . Endrey Gyula: Dehogy engedjük! Tolnay Lajos : ... akkor az a fehér ember itt, a hol munkáshiány van, majd nem fog többé munkát találni, akármennyire akar is dolgozni. Azért bátorkodom ezt említeni, mert biztos tudomásom van róla, hogy magánvállalkozás ily téren már projektumokat tett, és be fog következni a kapitalista kornak legnagyobb gyalázata itt nálunk, a hol munkáshiány van. Mert mi ma már elszörnyüködünk a középkori inkviziczión, pedig az korántsem volt oly gyalázatos, mert szentesitette a köztudat, hogy az által annak az eretneknek a lelke meg volt mentve a kárhozattól. De a munkanélküliséget nem szentesi ti semmi, mert a joggal az élethez, megváltotta az ember a jogot a munkához. Azért kötelességemnek tartottam, mielőtt megtörténik, figyelmeztetni, hogy a sárga ember behozatalát a kormánynak minden körülmények között meg kell akadályozni. Buza Barna : A sárga-fekete emberek jönnek be ide ! (Derültség.) Tolnay Lajos : T. ház ! Mindeddig csak a trójai Cassandra módjára siránkoztam, de siránkozással nem érünk el semmiféle czélt. Itt olyan eszközöket kell teremteni, melyek, mig egyrészt a mi már-már tűrhetetlen munkásviszonyainkon javítani képesek, másrészt a földéhség tüneményét ki tudják elégíteni és szerencsétlen eladósodott közép- és kisbirtokososztályunk helyzetét meg tudják javítani. Mily téren lehetnének ezek az eszközök ? Talán az állam maga kezdjen parczellázási akcziót ? Igaz, hogy olcsóbb pénzhez juthat, mint bármiféle vállalkozó, azonkívül nem akar nyerészkedni, ennélfogva feltétlen konkurrensképes volna bárkivel szemben ; azonban méltóztassék meggondolni, hogy ez magában nem segíthet senkin sem, mert ez az eladósodás iszonyú és már egymagában véve is igen nagy baj. Az eladósodás terén ma már, merem állítani, elértük a világrekordot. Egy rettenetes tételt leszek bátor felemlíteni. Az 1904—905. évek hivatali statisztikáinak jelentése szerint ezen egy évben több, mint 11 és fél százalékkal emelkedett a hazai pénzintézeteknek a földbirtokokra bekebelezett jelzálogkölcsöneinek álladéka. Ez azt hiszem, ezen egész statisztikában a legelrémitőbb szám. Hozzá kell tennem, hogy ez történt abban az évben, melyben adót sem kellett fizetni. Egész más téren, mint a jjarczellázási akczió terén, látom én szerény véleményem szerint az orvoslást s ezt bírálatra bocsátani kötelességem. Értem alatta a járadékbirtok-intézményt. Négy jelentékenyebb akczióról szólhatnék ezen a téren, értve azt a hajótörött törvényjavaslatot, melyet 1893-ban nyújtottak be az osztrák törvényhozásban, azután az angol »Act to facilitate the acquisition of small holdings« czimü törvényt az 1886. évből, a porosz »Gesetz zur Förderung deutscher Ansiedelungen in den Provinzen Westpreussen und Posen« és az 1890. június és 1891. Julius hónapból való törvényeket: »Gesetz, betreffend die Förderung der Gründung von Rentengütern. Az osztrák 1893. évi törvényjavaslat a mezőgazdasági szövetkezetek hatáskörébe utalta az ilyen járadékbirtok utján való telepítési akczió vezetését. Eltekintve a javaslatnak különbeni hiányaitól, ez magában véve feltétlenül nagymértékben aggályos nálunk, tekintettel a nemzetiségi vidékekre. De azonkívül egy ilyen akcziónál valóságos birtokpolitikát kellene űzni, a mire az állami közigazgatásnak erre rendelt közege lehet csak hivatva. A mi az angol törvényt illeti, tudjuk, hogy ennek az angol törvénynek nem volt és nem is lehet különösebb sikere. A czél, melyért az Angliában létrehozatott, nagy és számottevő : egészséges parasztosztálynak megteremtése és a városokba való özönlés tüneményének visszaszorítása. Az ausztriai javaslat motívuma az volt, hogy a kielégítési végrehajtások száma lehetőleg apasztassék. A mi a porosz törvényt illeti, kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy nem az 1886-ik törvényről akarok beszélni, hanem az 1890—91-ik ériekről, mert ezeket sokszor összetévesztik. Ezen Rentengutgesetz-éknek a sikere, kénytelen vagyok azt mondani, egyenesen fényes volt és a viszonyok, a melyek között létrejött, teljesen hasonlítanak a mienkhez. A porosz járadéktörvény elvi részét nem illenék, hogy ismertessem. De néhány intézkedését, mint a melyek nálunk különösen fontosak, bátor vagyok kiemelni.
