Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 323 melő állam, azt elbírni csak egy iparos állam képtelen. (Ugy van! balfelől.) Azok a hiányok, a melyek őstermelő helyzetünkből folynak, még erősségünkké fognak változni a közel jövőben. Tudjuk ugyan, hogy nagyon erős megrázkódtatás előtt fogunk állani, nyomottakká fognak válni értékesítési viszonyaink, sőt ma még egyáltalában nem tudhatjuk, hogy mily mértékben, de valószínű, hogy a kiviteli útjaink is nagy veszélyben lesznek. Erről is bátor leszek még későbben szólni. Az általános devalváczió igen komoly baj lenne a mi őstermelésünkre nézve, de nem annyira súlyos, hogy még ennek is egy jó oldala ne legyen. Kétségtelen, hogy a néptáplálkozás révén, bár csak kis mértékben, egy bizonyos kompenzáczió fog beállni e téren, (Halljuk I Halljuk !) de nem ez, hanem az a főfontosságu kérdés, hogy a kiviteli útjainkról gondoskodjunk mindenekfelett. (Ugy van! balfelől.) E téren bajokat látunk. Elsősorban azért, mert szárazföldi kiviteli utaink, a kassá- oderbergi vasutat kivéve, a melynek igazgatósága itt székel nálunk, nagymértékben függnek Ausztriától, ugy hogy Ausztria tarifapolitikájával erős nyomást gyakorolhatna ránk. Ezért tartom én államférfiúi magaslaton állónak, a szó legnemesebb értelmében kiváló praktikus intézkedésnek az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak tengeri hajózási politikáját, a mely politika egyenesen a mi őstermelési érdekeinknek istápolój a lesz. Őstermelő mivoltunk fontos még a nemzeti előhaladás szempontjából is és majd később bátor leszek rátérni ezzel kapcsolatosan az értékesítési piacz kérdésére is. Kétségtelen, hogy bizonyos erősség rejlik gyengeségünk mellett is mai helyzetünkben. (Halljuk ! Halljuk !) A nyugati nagy kolonizáló iparos államok, a melyek iparczikkeik számára piacz keresésre vannak utalva, és ebből a czélból igen súlyos áldozatokat is hoznak, nagy áldozatokkal hatalmas flottákat kénytelenek fentartani, sőt súlyosabbnál súlyosabb bonyodalmakba is keverednek, ugy hogy utóvégre még állampolgáraikat is mészárszékre kénytelenek vinni csak azért, hogy piaczuk legyen, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) bár az ilyen módon szerzett piaczok többnyire egynéhány millió félvad és nagyon keveset fogyasztó törzsektől lakott területet képeznek. Azon a napon, a mikor mi komolyan fenyegetni fogunk az Ausztriától való elválással, önként fog kínálkozni nekik egy húsz milliónyi czivilizált emberből álló nagy mértékben importáló piacz és fogyasztóközönség, a melynek meghódítására szerény meggyőződésem szerint,érdemes óriási áldozatokat is hozni. (Ugy van! Igaz! a baloldalon.) Sőt én egyenesen azt merem állítani, hogy így egy nagy támogatóra is szert tehetnénk mindenféle politikai törekvésekkel szemben, sőt még külkereskedelmi mérlegünk is lehetne e mellett legalább is olyan jó, mint a minő ma. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Nem maradandó, hanem csak átmeneti dolognak vélem ezt, hiszen az iparfejlesztési akczió épen arra szolgál, hogy Ausztriától való függésünket lazítsa és hogy majd a jövőben olyan hatalmas ipari állammá tegyen bennünket, a minők már ma is a nyugati államok. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk ! Halljuk !) Azért mondom ezeket, mert rendelkezésemre áll egy olyan tény is, a miből erre méltán lehet következtetni. (Halljuk ! Halljuk!) A tulipán-mozgalom első fellendülésének idején nem is egy. de szinte hihetetlen nagyszámú külföldi és különösen angol czégnek képviselője jelent meg nálunk, — és erről az államvasutak tudnának legjobban számot adni — a kik a Fiúméból való szállítási viszonyokat illetőleg bocsátkoztak tárgyalásokba a magyar államvasutakkal. (Mozgás.) Már ez a körülmény maga mutatja, hogy a külföldi nagyiparosok a nélkül, hogy mi még csak valamit is tettünk volna e téren, tapogatódznak és igyekeznek maguknak meghódítani ezt a teret is. Gazdaságunk helyzete ilyenformán és e tekintetben nem volna olyan kétségbeejtő, mint a minő kétségbeejtőnek kell mondanunk azt más tereken. (Halljuk ! Halljuk !) A helyzet, a melyben vagyunk, tulajdonképen felette kedvező. Nekünk, mint őstermelőknek is pozicziót kellene szerezni tudnunk. Hiszen itt vagyunk Európa czentrumában, csupán hatalmas nagyipari államnak szomszédságában és meg vagyunk áldva olyan klímával és olyan talajjal, a mely természeti előnyök a magyar búzát versenyen felülállóvá voltak képesek tenni. Ezen természeti viszonyok a népünkbe úgyszólván kezdettől fogva beoltott őstermeléssel való foglalkozást szinte faji jellegévé tették és teszik a magyarnak. Mintha csak arra rendelt volna bennünket Isten, hogy Európának éléstára legyünk. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) És mégis mit látunk ? Ha végigtekintünk az ujabb alkotmányos érán, különösen annak utolsó harmincz évén, azt lájtuk, hogy mezőgazdasági tekintetben viszonyaink javítása terén abszolúte semmi, vagy, ha lehet, még ennél is kevesebb történt. (Ugy van! balfelől.) A sivár tétlenség homokjában egyetlen oázis a jelenlegi igen t. földmivelésügyi miniszter urnak első hivatalos működése. (Igaz ! ügy van ! Élénk éljenzés.) A sors, most a végszükség idejében mintegy kihívta az ő szaktudását és a magyar népéért érző szivének szeretetét. (Éljenzés.) A magyar nemzet sorsa — mint már felemlítettem és talán meg is okoltam — ugy átvitt, mint szószerinti értelemben is valósággal a röghöz van kötve. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha földmivelésünket virágzóvá teszszük, akkor majd lesz méltó pozicziónk a többi nagy európai nemzetek sorában, másképen aligha. (Igaz ! Ugy van !) Az alkotmányos éra utolsó harmincz évében zsebretett kézzel nézték, (Felkiáltások: Zsebretéve! Derültség.) miként pusztul földmivelésünk és mezőgazdaságunk ügye, de nem tettek érdeké^ ben semmit. (Felkiáltások a baloldalon : A bankdirektorságok voltak a fontosak!) Ma ott vagyunk, 41*