Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 321 menüjén mindenféle bort és pezsgőt olvasunk, de az a szegény, elfelejtett tokaj-hegyaljai királybor hiányzik rajta, (Ugy van !) Nem akarom ezt a; kérdést tovább vitatni; nem személyi vagy vidéki sovinizmus szól belőlem; de az általános vámtarifa-javaslat indokolásában olvasom : »Azoknak a gazdáknak a száma, a ldk kizárólag a szőlők jövedelmére vannak utalva, négyszázezerét meghalad.* Közérdekről, fontos közgazdasági érdekről van tehát szó ; oly gazdasági tényezőről, a mely millióknak ad tápot és kenyeret; mert ha véletlenül ez a szegény szőlőbirtokososztály ismét a pusztulás szélére jut, az elpusztult szőlőbirtokos bárminő munkásnak sem adhat kenyeret és itt is be fog következni az, hogy a szocziálizmusnak elve ellenére a tőketulajdonos kezet fog a munkással, hogy, mint elpusztult ember, más segítségével, idegen országban, uj hazát keresve, ott munkát találjon, Bizva a földmivelésügyi miniszter ur jóakaratában és jó szándékában, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Várady Károly jegyző; Tolnay Lajos! Tolnay Lajos: T. képviselőház! A mint az igen tisztelt előttem szóló Nagy Barna képviselőtársam tette, nekem is engedelemkéréssel kell a szavaimat kezdenem. Engedelmet kell kérnem azért, hogy, habár nagyon jól tudom, milyen elsőrendű érdeke az államnak az, hogy ez a költségvetési tárgyalás szükségen kivül ne hosszabbodjék, mégis bizonyos mértékig ugy kell, hogy tegyek, mint a hogy a parasztember szokott tenni, a mikor az orvoshoz menve, panasza elmondását az öregapján kezdi. Ki kell térnem oly tárgyakra, a melyek talán látszólag, első tekintetre nincsenek közvetlen kapcsolatban azzal, a miről most voltaképen szó van ; de nem tehetek másképen, hogy kihámozhassam azt a sovány magot, a mely beszédem voltaképeni tárgya ; pedig ezt kötelességem kellő világitásba helyezni. A mikor tavaszszal az 1906. évi költségvetés tárgyalásainak folyamán Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam a pénzügyi tárcza tárgyalása alkalmával a törvényhozás költségvetési joga és a budget realitása érdekében felszólalt, megemlítette egyúttal azt, vájjon nem helytelen-e a pénztári feleslegek azon részének gyűjtése, a mely rész már előre biztosan megállapítható, és vájjon nem volna-e helyes ezeket a bevételi többleteket a költségvetésbe illeszteni, mert ennek két indoka is lehet. Az első egy esetleg még bekövetkezhető ujabb alkotmányellenes kormányzás kísérlete ; a második pedig az, hogy igy ezek a hevertetett vagy legalább nagyon kevéssé gyümölcsözően elhelyezett tőkeösszegek a hazai közgazdaság javára jobban volnának hasznosíthatók és jobban, fokozhatnák az ország gazdasági erejét, (Ugy van !) Az igen t. miniszterelnök ur akkor, reflektálva erre a felszólalásra, rámutatott arra, hogy a pénztári felesleKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. geknek gyűjtése a mi tőkeszegény országunkban azért szükséges feltétlenül, mert ez által a kormány válságos időkben segítségére siethet a pénzpiacznak nagyobb összeggel, a mivel igen nagy gazdasági bajokat háríthat el. (Élénk helyeslés.) A válságok most igen aktuálisak. A közelmúltban súlyos válságot éltünk át és most is állandóan Damoklészkardként lebeg fejünk felett a válság. (Igaz! Ugy van!) Nem kell különös jóstehetség annak előrelátásához, hogy a közel jövőben ez az ország súlyos politikai és talán még súlyosabb gazdasági válságnak néz elébe. (Helyeslés.) Az Ausztriával ma fennálló gazdasági viszony — nem is beszélve a közjogiról, mindenkinek véleménye szerint, legyen az akár 67-es, akár 48-as közjogi álláspontot elfoglaló politikus — tarthatatlan. Ennek a viszonynak rendezése bárminő alapon, immáron elodázhatatlanul szükséges. (Élénk helyeslés.) Ebből a szempontból, ezen a szemüvegen keresztül nézve kell ma itt tárgyalnunk minden kérdést. Pártkülönbség nélkül legszentebb és legfontosabb kötelességünk ma arra törekedni és minden ténykedésünkkel oda konvergálni, hogy ez az ország a biztosan előrelátható krízis idejében jól fegyverkezve álljon itt. (Élénk helyeslés.) Épen ezért számolni kell ezekkel a körülményekkel, még pedig ugy, a hogy azok fenforognak. Veszedelmes önámitás elkerülése czéljából be kell ösmernünk mindenekelőtt, hogy ez az ország, a mint azt az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur egy közbeszólása kapcsán, a tőle megszokott államférfiúi mélyrelátással mondotta, a most megindult iparfejlesztési akczió ellenére, mégis elsősorban mindig esszencziell őstermelő állam marad. (Igaz ! Ugy van I) Be kell ismernünk, hogy ebben, normális békés időben, bizonyos gyengeség rejlik. A mai kapitalisztikus gazdasági világ az ingó tőkének kedvez, mert a hitel absztrakt fogalmán épült fel. A tőke mobilitása és annak gyümölcsözősége azonban egymással egyenes viszonyban áll. (Igaz ! Ugy van!) Ez a fő- és természetes motívuma az ipar terére való, néha bizony egyoldalú törekvésnek. Ha olyan szerencsés helyzetben lévő állam, minő az angol anyaország, vagy ha az oly szerencsés világpolitikai helyzetben lévő állam, minő Belgium, kissé talán egyoldalú iparos állammá fejlődik, ez könnyen érthető, sőt szerencsés helyzetükkel motiválható is, mert az ingó tőke felhasználhatása sokkal kedvezőbb ilyen viszonyok között. Azonban az iparos államnak a normális időkben való gazdasági túlsúlyával szemben áll az őstermelő államnak hatalmas ellenálló ereje válságok idejében, a mit semmi körülmények között sem szabad figyelmen kivül hagyni. Ezt a súlyos válságok igazolják legjobban és ennek illusztrálására legyen szabad néhány példát felhoznom. (Halljuk! Halljuk !) Nemrég múlt el a világtörténet legvéresebb és legnagyobbszerü háborúja, a melyet Oroszország elvesztett. Ez után igen súlyos belső forrongás emésztette Oroszország erejét és emészti részben ma is. 41