Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 25 Farkasházy Zsigmond: Ezt a miniszterelnök már tegnap megígérte! Beck Lajos: Ha már most rövid ös=:zeáHitásban nézzük, hogy ezen czimletek jövedelmeinek megadóztatása az államra nézve niilyn uj jövedelmi forrást fog megnyitni, a következőket látjuk: 5 milliárd 146 millió korona államadósságunkból 34 °/o, azaz 1 milliárd 750 millió korona van a belföldön elhelyezve, tehát ennek jövedelme válik megadóztathat óvá. Ez pedig 4°/o-os kamatozással 70 millió koronát hoz évenkint, 2 milliárd 171 millió koronát kitevő zálogleveleinknek és községi kötvényeinknek 35 °/

0-a van Magyarországon elhelyezve, a mi 760 millió koronát tesz ki. Ennek 4 u

/

0-os kamatjövedelme évenkint 30 milló, 400.000 korona. Az itt felsorolt czimletek Magyarországon elhelyezett összes kamathozadékát összegezve, tehát 100 millió 400.000 koronát kapunk 4% kamatozás mellett. Ha már most ezt a jövedelmet az uj ált. személyes jövedelmi adónak egy méltányos adókulcsa alá vetjük, pl. átlag 3 % alá, akkor ezen 100 millió 400.000 kor. jövedelem évi 3 millió korona olyan uj adójövedelmet jelent, a mely uj jövedelmi forrása kincstárunknak! a legterhesebb adók egy részének fokozatos megszüntetésére kell, hogy szolgáljon, T. ház ! Ha igy végigtekintünk társadalmunk fejlődésén, látjuk, hogy a 67-es társadalom nem csinált demokratikus politikát. De nemzeti politikát sem csinált. És ennek mintegy természetes következménye, hogy igazán demokratikus szellem nem hathatta át alkotásait, mert áll miránk is az az igazság, hogy demokratikus reformprogramm Magyarországon lehetetlen, hacsak részét nem képezi egy fajszeretettől duzzadó nemzeti programúinak. De hogy társadalmunk nemzeti és demokratikus politikát nem csinált, azért nem annyira ez az elgyengült társadalom hibáztatható, mint inkább a hatalmas kormányok. Egy nagy változásnak, egy nagy rázkódtatásnak kellett a közelmúltban elkövetkeznie, hogy a nemzet egésze felismerje, hogy politikájában hamis útra tévedt, és hogy elkezdje keresni, moly ponton tértünk le tulajdonképen az igaz útról. Most, a mikor betelt a pohár s az egész nemzet felébredt és félretolva magánérdekeket, megvetve kisértő ígéreteket, feláldozva hivatalát, összeolvadt egy hatalmas egységbe a nemzeti jogok védelmének zászlója alatt: most elkövetkezett a lelkek renaissance-a, az erkölcsök újra ébredése. Es a közszellem eme hatalmas hullámverése között, a mely még ma is tart, most itt az ideje, hogy visszatérjünk a 40-es évek Kossuthjának politikájához. Az ő nemzeti demokrácziájának feladatkörében a nemzeti állam feladatainak természetszerű összhangba kell olvadniok a demokráezia feladataival. Mindkettő egy nagy czélt KEFVH. FAPLÓ 1906—1911. IV. KÖTET. szolgál, az állam minél egységesebbé tételét, az államjjolgárok minél nagyobb többségének közös és közérdekű ezélokra való egyértő szervezését. Mindakettő e^yet akar: az államnak minél teljesebb szabadságban való felvirágoztatását. De mindakettőnek — ugy, a hogy azt Kossuth felfogta — engedményeket kell tenni egymásnak. A nemzeti államnak el kell ismernie minden őszinte, igaz honpolgár jogosultságát az államban való egyforma érvényesülésre és ennek lehetőségét nemcsak törvényeiben, hanem az életben is biztosítania kell. Egy hang (a baloldalon): A társadalmi felfogás ban! Beck Lajos: Viszont a demokrácziának engednie kell abból a merev, theoretikus papírformájából, a melyből — számolva az élettel — mindenütt engedett. Respektálnia kell a történelmi fejlődést, a melynek természetes következménye, hogy a nemzet első sorban azokból várja vezéreit, ha arra ott képesek akadnak, a kik a múlt tanúsága szerint egy ezredéven át a vezérletre alkalmasaknak bizonyultak, a kik saját anyagi megrövidülésükkel önként végezték el a demokratikus átalakítás munkáját és a kik a kiegyezés utáni eltévelyedésükért végigjárták a nagy szenvedések kálváriáját és kitanulták a nagy tapasztalások és a nagy tanulságok iskoláját. Az igy harmóniába olvadó népuralmi nemzeti államunkra már most és elodázhatlanul kettős feladat vár. Az első feladatkörben: az alkotmány biztositékainak kifejlesztésében és megerősítésében, a miről ezúttal nem akarok szólni, számos demokratikus szellemű reform foglaltatik. Igy az önkormányzat biztosításának szüksége is, a mely, a mint tudjuk, a deinokráczia egyik alapelvét kéjiiezi. A reánk várakozó második feladatkör: a demokratikus reformok megteremtése viszont szorosan a nemzeti állam czéljait szolgálja. Vagy nem szolgál-e a nemzeti állam niegeró'sitésóre az a demokratikus ideál, a melyre törekednünk kell: minél kiterjedtebbé tenni magyar néjiiskoláink hálózatát, és végül elérni e téren a legmagasabb ideált: az ingyenes oktatást. (Zajos helyeslés.) És nem képezi-e a nemzeti államnak programmját az a kormányunk által a megvalósulás küszöbére hozott demokratikus reform, a mely a szavazati jogot lehető legtágabban óhajtja kiterjeszteni a nélkül, hogy a nemzeti állameszmót ezzel csorbítaná? (Elénk helyeslés, taps.) De ezeken kivül minden szocziális reform, nemzetünk minden társadalmi rétegének harmonikus fejlesztése, alsó osztályainknak minél erőteljesebb támogatása nem szolgálja-e ugyanazt a czélt, a melyet egy czéltudatos nemzeti politikának is szolgálnia kell: az ország, megerősítését, jólétének kimunkálását? 4