Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

26 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. E szocziális reformok, ha valóban Kossuthnak, az elnyomott néposztályok felszabaditójának nyomdokait akarják követni, nem térhetnek Id az alsó osztályok helyzetének radikáHs orvoslása elől. Ha Kossuth ma élne, — régi programmjának konzekvencziájaként — ma az ő programmjának is elsőrangú követelményét képeznék eme reformkérdések. És itt végül rátérek arra a kérdésre, melyet az előttem szólott t. képviselő ur is fejtegetett. Ha vizsgáljuk a munkásosztály követeléseit és hogy megalkuvási szándékkal ne vádolhassanak, mindjárt a legradikálisabb programmok egyikét, a franczia szoczialistáknak a legutolsó választási harcz előtt kiadott programmját veszszük elő, mit fogunk abban találni? Először is a 8 órás munkaidő követelését; másodszor az összes állami, közigazgatási és városi tisztviselők egyesülési jogának engedélyezését; harmadszor az aggkor és betegség elleni kötelező biztosítás behozatalát; negyedszer a progresszív adórendszer behozatalát. Es ha nézzük, t. képviselőház, a mi kormányunk szocziális programmját e téren, mit fogunk látni ? Hogy a munkaidő leszállítását minél rövidebb időre komolyan óhajtjuk s várjuk az alkalmat, a mikor munkásaink szakképzettsége és szorgalma ennek fokozatos leszállítását meg fogja engedni; addig is azonban a nők és gyermekek munkaidejének megrövidítését, éjjeli munkáktól ós bizonyos reájuk nézve kártékony munkaágaktól való tartózkodását törvényileg szabályozzuk; hogy másodszor állami, közigazgatási és városi tiszviselőinknek egyesületekbe való oszlását szívesen látjuk és épen mai vezéreink voltak azok, a kik az e fajta leghatalmasabb szervezetnek: a vasutasok szervezetének útjait egyengették. De látjuk harmadszor, hogy épen a napokban tárgyalták a munkások balesetbiztosító törvényét, az aggkor és rokkantság ellen való biztosításuk pedig kormányunk pozitív programmpontjai közé tartoznak; ugyanígy a megvalalósulás stádiumában van a franczia szocziálismus negyedik követelése; a progresszív adórendszer behozatala. És ha ezt látjuk, nem érezzük-e, hogy a szocziálisták által annyira bourgeoisnak gúnyolt kormányunk mindazokat az idevágó reformterveket felvette programmjába, a melyeket ők a nagy világban követelnek? Lányi Mór: Tehát nemcsak Clemenceau, hanem Wekerle is

/ szocziálista. Beck Lajos: És ha hallgatjuk Jaurést, a mint a franczia képviselőházban kifejti, hogy a termelési eszközök államosításával a nemzethez visszakerülő hatalmas jövedelmekkel mit akar csinálni a szocziálizmus, ha látjuk, hogy első sorban az alsó osztályok egészségét akarja ápolni munkáslakások épitésével, nagy séta- és játszóterek létesítésével, nem találjuk-e meg mind járt az ennek — persze szűkebb keretekben— megfelelő reformot földinivelésügyi költségvetésünkben, a mely évről-évre fokozatosan mind nagyobb összegeket szán ilyenfajta lakások létesítésére és törvényileg kötelezi a munkaadót a munkások lakásainál egy modern egészségügyi rendszer betartására? És ha nézzük tovább, mit csinálna a franczia szocziálizmus még testvéreiért, ha hatalomra jutna, ha látjuk, hogy másodsorban a kisgazdáknak akarná megteremteni a fokozatos gyarapodás lehetőségét nem látjuk-e mindjárt ott pendantképen a mi megvalósulás küszöbén álló törekvéseinket a létminimum biztosítására, a homstead megteremtésére, a telepítésnek •— ugy, a hogy azt Poroszország gazdaságilag nagysikerű reformjából látjuk — a járadékbirtokrendszerrel való kombinatív megvalósítására? Ha ezt a szocziális programmot kormányunknak sikerül megvalósítani: óriási lépést fogunk vele a kölcsönös megértés utján tenni előre. Mert meg fogjuk mutatni hazánk szegénysorsu polgárainak, a kikért vajmi keveset tettek eddig, hogy ez a kormányzati rendszer átérti bajaikat és azon van, hogy kenyeret, megelégedést biztosítson nekik és a fokozatos jólét kapuit nyissa meg előttük. Erősödjenek egyrészt az állam jóindulatú támogatása mellett, de főleg önnön autonóm erejük okos és becsületes felhasználásával. Egyesüljenek termelési szövetkezetekbe, fejleszszék ki egészséges és békés alapon azokat a szakszervezeteiket, a melyek ne harczi riadót fújjanak és sztrájkokra tüzeljék őket, hanem ugy mint Angliában, Belgiumban, Dániában, sőt már Francziaországban is a szindikátusok, a bourse de travail-ok utján a munkaadó és munkás között a közös együttmunkálás feltételeinek megállapítására és a felmerülő ellentétek békés és méltányos kiegyenlítésére szolgáljanak. (Helyeslés.) T. ház! A magyar politikai társadalom csaknem negyven esztendős bolyongás után eljutott újra utjának ahhoz a pontjához, a hol összekötheti fejlődése fonalát a 48-ban elejtett fonállal. Vagy követi haladásában a Kossuth Lajos által megjelölt népuralmi szellemű nemzeti politikát, a mely jövő nagyságához és kifejléséhez vezet, vagy bolyong tovább is a tévutakon, a melyek, ki tudja, elvezetik-e újra ahhoz a ponthoz, a hol jövendő sorsa felett még egyszer dönthetne. (Igaz! Ugy van!) Kormányunk iránya, vezetőférfiaink szelleme a reánk váró munka jjrogrammja: mind arra vall, hogy ezúttal a helyes útra tértünk. Ráléptünk a nemzeti haladás amaz ösvényére, a mely egy boldog, erős, szabad Magyarország megvalósulásához vezet. Ahhoz a Magyarországhoz, a melynek mindenek felett és mindenek előtt magyarnak kell lenni, de a melyben mindenki, a ki e haza hű polgárának bizonyul, szabadon és teljesen érvényesülhet, ahhoz a Magyar-