Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

22 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. ták felül az előirányzatot, ezáltal pénzkészletek és pénztári feleslegek keletkeztek, és ennek látására azon hiedelem keletkezett a közönség körében, hogy az állam ennyi és ennyi pénztári felesleggel rendelkezik és igy mindenféle igényeket támasztottak ugy Magyarországon, mint az ország határán kivül, Ausztriában; most már világosan és tisztán látszik, hogy az ország financziális helyzete korántsem olyan rózsás, mint a milyennek az első pillanatra látszik és a költségvetési kiadási tételek egyszerű változmár előtünteti a pénztári felesleget. Ilyen körülmények között meg kell szívlelnünk a pénzügyi bizottságnak azt a javaslatát, hogy igényeinket, a mennyire lehet, redukáljuk; mert ha ezt nem tesszük, akkor, habár még mindig remélhetjük, hogy a bevétel felül fogja haladni a kiadási előirányzatot, mégis, jövőben a kiadási tételeknek egyszerű emelése által államháztartásunk egyensúlya volna megzavarva. Azonban, t. ház, az állami fejlődésnek útjába állani nem lehet, nem szabad, nem különösen nekünk, a kik más államoktól elmaradtunk, és a kik közgazdasági erőinket is csak akkor vagyunk képesek gyümölcsöztetni, ha más államokkal lépést tartunk, mert e tekintetben a verseny felvételére vagyunk utalva, a mit, ha nem tennénk, — gr. Andrássy Gyula szavaival élve — belső elvórzésnek tennők ki az országot. Arra kell irányítani minden figyelmünket, hogy fokozzuk állami bevételeinket. Ezt azonban többé nem lehet ugy eszközölni, hogy már is elviselhetetlen közterheinket emeljük, hanem ugy, hogy jövedelmi forrásainkat növeljük és ezt csakis közgazdasági erőnk fokozása által érhetjük el. Az iparfejlesztő törvény megalkotásával is megtettük erre az első lépést; az állam igy uj jövedelmi forrásokhoz fog jutni, csakhogy még hosszú idő fog elteim addig, míg ez bekövetkezhetik. Ezt a hézagot kell kitölteni, mert az állam tevékenysége nem szünetelhet. Az volna nézetem szerint ideális állapot, hogy ha az állami szükségletek kielégítéséről magában a költségvetésben gondoskodhatnánk. Minthogy azonban ez többé nem áll rendelkezésünkre, nem lehet más utat választani, mint a mit a kormány maga elé helyesen tűzött, hogy beruházási kölcsönök által teszi lehetővé az állam fejlődését. Csakis ezen az utón lehet azután elérnünk azt, hogy egyrészt terheinket ne emeljük; más oldalról pedig nézetem szerint nem volna igazságos az, hogy az állami tevékenységnek összes alapvető munkáját mi fizessük, mert ezeknek a terheknek egy részét át kell utalni a jövő nemzedékre is, a mely ezen alkotásoknak mindenesetre több hasznát fogja venni, mint mi, a kik a kezdet nehézségeivel vagyunk kénytelenek megküzdeni. Az iparpártolás mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk mezőgazdasági érdakeinkről sem. Mert hiszen első sorban is őstermeléssel foglalkozó állam vagyunk, s a nemzeti erőnek bázisát mégis a föld, a nemzetgazdasági érdek képviseli. Az iparfejlesztés mellett tehát a mezőgazdaságot kell arányosan fejlesztenünk és a kettő érdekének összeegyeztetésével lehet azt a czélt elérni, hogy az országot felvirágoztassuk. T. ház! Szándékosan nem foglalkoztam az Ausztriával való kiegyezés és alkotinánybiztositék nagy kérdéseivel, azon egyszerű oknál fogva, mert a kormány sokkal rövidebb idő óta áll a kormányzat élén, sem hogy ezekben a fontos kérdésekben előterjesztéseit már megtehette volna. De biztatni sem akarom a t. kormányt, mert hiszen eddig is fényes tanújelét adta annak, hogy milyen nagy munkát végzett, s hiszem és remélem, hogy a kormány változatlan programmjának betartása mellett kötelességét a jövőben is fogja teljesíteni. Hogy pediglen ezen hazafias feladatának megfelelni képes legyen, az országgyűlési néppárt nevében annak bizalmáról és támogatásáról biztosítva, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur a néppártnak vindikálja a szocziális osztály iránt való érdeklődést és kidomborítja, hogy a néppárt volt az, a mely a nép érdekét először ós első sorban hordozta szivén, (Ugy van! a néppárton. Elénk ellentmondások a bal- és szélsobaloldalon.), s a mely a szegény nép sorsának megjavítását először tűzte ki czélul. A midőn elismerem az igen t. néppárt érdeklődését a nép ügyéért, egyszersmind le akarom szegezni itt azt az igazságot, hogy a magyar alsó néposztályokért az a párt küzdött először és legtüzetesebben, a mely párthoz szerencsém van tartozni, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) és hogy akkor, a mikor a mi vezető férfiaink kitűzték azt a lobogót, a melyre az alsó néposztály sorsának megjavítása van felírva, akkor a néppártnak egyetlenegy tagja sem ült még ebben a házban s néppárt egyáltalában, mint ilyen, nem is létezett. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mikor itt Irányi Dániel felemelte szavát a magyar elnyomott néposztály felsegitése érdekében, hosszú évekkel ezelőtt, akkor a néjTpártnak tagjai itt e ház padjain még nem ültek, s a mikor a mi vezérünk Kossuth Ferencz hangoztatta azokat az elveket, a melyeket ma a miniszteri széken ülve meg is fog valósítani, akkor sem láttuk még itt a néppártnak azon képviselőit a kik most első sorban vindikálják maguknak és pártjuknak a jogczimet arra, hogy ők küzdöttek ebben a házban először ezen szo<cziális javaslatok megvalósításáért. Egy hang (a néppárton): Az a kérdés, hogy mit tettek!.