Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 21 Iában kikerülni nem lehet, a nélkülözőhető állások megszüntetésével igyekezzék azt teljesíteni. Az állami tisztviselőkről szólva, tekintve azok óriási nagy számát, szükségesnek tartom az államhoz való viszonyuk rendezését, a szolgálati pragmatika mielőbbi megalkotását, (Helyeslés.) és mivel most már a tisztviselők fizetése rendezve lett, szükségesnek látom a tisztviselői inkompatibilitás megalkotását, mert az én nézetem szerint alig volna megengedhető, hogy tisztviselők más magán jövedelmező állást foglaljanak el, mert az a hivatali állás tevékenységének rovására esik, az állam pedig joggal elvárhatja, hogy a tisztviselő összes munkáját az állami szolgálatnak szentelje. Nagyon sajnálom, hogy a költségvetésben nem nyer kielégítést a katholikus kongrua és a felekezeti tanítók fizetésének rendezése. Mindkettő régen húzódó kérdés ; akkor, a mikor a kormány ígéretet tett ezek rendezésére, még sok olyan kérdésről szó sem volt, a melyek ma már rendezést találtak és ezek mellett azok a kérdések teljesen háttérbe szoríttattak. Én a kormány figyelmét felhivom, hogy ha ezeket a kérdéseket a mostani költségvetésben már egyáltalában nem lehet rendezni, arról legkésőbb a jövő évi költségvetésben gondoskodjék. A katholikus autonómia létesítése végett pedig teljes befolyását érvényesítse. Hencz Károly: A jogegyenlőség követelménye ! Buzáth Ferencz: örömömre szolgál konstatálni, hogy a kormány teljes jóakarattal karolta fel a kisemberek dolgát. Ebben én a néppárti elveknek diadalát látom. A néppárt volt az, ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül, a mely ezeknek a kérdéseknek|megoldásáért igazi keresztényi szeretettel és minden kitelhető eszközzel küzdött. Éber Antal: A függetlenségi párt is követelte ! Buzáth Ferencz : Ebben a kérdésben én a t. képviselő úrral nem fogok vitatkozni. Tessék megnézni a ház naplóját, a tények el fogják majd intézni közöttünk ezt a most közbeszólásképen felmerült vitát. Rá is mutatok arra, hogy a szövetkezeti eszmének felkarolása, a létminimum, az uzsoratörvény szigorítása, a bevándorlás szabályozása, a tőzsdeadó behozatala, a tőzsde megrendszabályozása, a fedezetlen határidőüzlet eltörülése, a munkásbiztositás : mind olyan kérdések, a melyek a néppárt programmjában benfoglaltatnak. HÓdy Gyula: A függetlenségi párt programmjában is benne voltak. Buzáth Ferencz: Ezek a kérdések vagy megoldattak, vagy pedig ezeknek megoldására nézve a kormány ígéretet tett. Szatmári Mór: Kossuth Ferencznek ezek voltak a feltételei. Buzáth Ferencz: Hiszen ne vitatkozzunk most ezen a dolgon. Szatmári Mór: Akkor ne tessék lefoglalni! Buzáth Ferencz: Lefoglalom igenis, mert a ház naplója ezeket mint tényeket igazolni fogja. Tessék a ház naplójából bebizonyítani, hogy ezen érdekeknek ki volt itt a képviselőházban legeslegelőször a szószólója, és ha a t. képviselő ur be fogja bizonyítani azt, hogy a függetlenségi párt, teljes lojalitással el fogom ismerni az elsőbbséget. T. képviselőház! Elszenvedtük ezeket a támadásokat ellenségeinktől és most elégtételünkre szolgál, hogy ma, a parlamentnek összes pártjai együttéreznek velünk abban, hogy társadalmi és erkölcsi bajainkat orvosolni kell és ma már közös erővel küzdünk ezen czéloknak eléréseért. Szokoly Tamás: Hát ellenségek nem vagyunk. Buzáth Ferencz: A mi a költségvetés pénzügyi részét illeti, azzal bővebben foglalkozni nem kívánok, mert a pénzügyi bizottság jelentésével mindenben egyetértek, azonkívül az igen t. előadó ur is kimerítően ismertette azt. Magam is konczedálom, hogy a költségvetés számbeli tételeiben reális alapra van helyezve, vagyis hogy a költségvetési előirányzat megfelel a zárszámadások eredményének, hogy e tekintetben a kettő összhangba van hozva egymással. De a kormányt ebben az intézkedésében a költségvetésnek reális alapra való fektetésén kivül még az a szempont is vezette, hogy miután a kiadási tételbe 48 millió koronát illesztett be, annak fedezetéről is kellett gondoskodni, tehát kénytelen volt a zárszámadás eredményének megfelelő bevételt illeszteni be a költségvetésbe. Ha én ebben valami nagy pénzügyi müveletet nem is látok, mégis elismeréssel kell adóznom a t. pénzügyminiszter urnak, mert csakis így vált lehetővé, hogy sok oly állami szükséglet kielégítéséről gondoskodhattunk, a melyekről gondoskodni különben nem lettünk volna képesek. De én a költségvetés realitását nem is annyira a számtételek helyes összeállításában, mint inkább abban keresem és találom, hogy a költségvetés valóban reális alapra van helyezve, mert az állami bevétel az állam közgazdasági és jjénzügyi erőforrásaiból táplálkozik, ós hogy az állami bevételek e szerint arányban vannak-e az ország fizetőképességével, továbbá, hogy az állami bevételek mindegyike olyan-e, a melyik a törvényességi szempontokon kivül igazságos, és egyúttal erkölcsi alappal bir; továbbá, hogy az állami kiadások tényleg olyanok-e, a melyekből azután az államra reális haszon is származik. Ezek azok, a melyek azután tényleg igazolhatják a költségvetés realitását. Valljuk meg azonban egész őszintén, hogy bizony ebből a szempontból bírálva a költségvetést, annak realitása ellen nagyon sok tekintetben lehet kifogást, emelni. Én hiszem és remélem, hogy adórendszerünk változtatása által ezeken a hibákon részben segíthetünk. De, t. ház, azon újításnak, a mellett, hogy a költségvetés számtételeiben helyes alapra van helyezve, van egy másik hasznos oldala is, nevezetesen az, hogy miután a zárszámadások rendesen 20—25—30 millióval mul-