Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

20 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. a kik a nemzet testét és a nemzet életét teljesen elsorvasztanák és a magyar nemzet alkotmányát és államiságát végveszélybe döntenék, (Igaz ! Ügy van !) azért meg vagyok arról győződve, hogy a nemzet továbbra is a maga egészében, minden ilyen áskálódásokdaczára, teljes bizalommal viseltetik igazi vezérei, a mostani kormány iránt, mert önzetlenebb, odaadóbb, buzgóbb, tehetségesebb, nemes eszméktől elteltebb férfiakat, méltóbb vezéreket a jelen nemzedékben hiába keresne. (Helyeslés.) És mondhatom, hogy a legdurvább sértést követik el a nemzeten azok, kik erről a nemzetről, a mely politikai érettségének annyi tanújelét adja századokon keresztül, azt az együgyűséget, azt a naivitást feltételezik, hogy az ő lármájuk a nemzetet meg fogja téveszteni és igazi vezéreitől el fogja tériteni. (Igaz ! ügy van !) A nemzet egésze igy gondolkodik és igy érez az a függetlenségi párt is, mely a parlamentnek ma többségét képezi, és ennek nevében és ezen pártnak megbízásából jelentem ki, hogy mi mint párt teljes bizalommal viseltetünk a nemzeti kormány iránt, és ezen bizalmunk alapján a költségvetést elfogadjuk és a t. háznak elfogadásra ajánljuk. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Raisz Aladár jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. ház! Az országgyűlési néppárt nevében van szerencsém kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Ezen álláspontunkat megindokolni kivánom. Mielőtt azonban ezt tenném, el nem mulaszthatom, hogy elismerésemet nyilvánítsam a kormány iránt, a mely, annak daczára, hbgy rövid fél éve vette át a kormányzatot, immár a második költségvetést terjesztette be, ezzel kormányzati tevékenységének oly fényes tanújelét adta, a melyhez hasonlóval nem találkozunk alkotmányos életünkben. Ezzel a kormány lehetővé tette azt, hogy indemnity kikerülésével rendes évi költségvetéssel gondoskodhatunk jövő évi államháztartásunkról, a mi az állami élet jövő évi fejlődésére nézve mindenesetre kedvezőbb befolyást fog gyakorolni. Áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára. A költségvetés pénzügyi és politikai szempontból bírálandó el, sőt mondhatjuk, hogy a kettő egymással elválaszthatatlanul össze van forrva. A bevételeknek miként való felhasználása tünteti fel legjobban azt a politikai irányzatot, melyet a kormány képvisel. A költségvetés egy tükör, melybe, ha beletekintünk, hű képe tárul elénk az ország közállapotainak s tényleg az is: a fénynek és árnynak változó képe tárul elénk s annak látásából a kétségbeesés és remény váltakozó érzése hatja át egész valónkat. Mert mig egyrészt látjuk véreink pusztulását, hogy elhagyva hazájukat, messze idegenbe vándorolnak és számuk meghaladja immár a másfél milliót, ugyanakkor orosz, román és galicziai zsidóknak egész serege özönlik be hozzánk, magukkal hozva szegénységüket, de kalmár szellemük folytán maguknak mégis megélhetést és anyagi boldogulást biztosítanak az ország keresztény népének egyenes megkárosításával és veszélyeztetésével. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Látjuk, hogy évenként 70.000 ember pusztul el csak tuberkulózisban; látjuk a gyermekhalandóságnak óriási számát, hogy csak 1905-ben 254.150 gyermek pusztult el, mintegy 40.000-rel több, mint a megelőző évben. Látjuk az elmebetegek ijesztő mérvben való szaporodását; látjuk az erkölcsi élet sülyedését, (Igaz ! ügy van !) hogy immár maga az állam 30.000 lelenczről gondoskodik és csak az 1905. évben 69.211 törvénytelen gyermek született, a mi a születéseknek 10%-át teszi ki. Nem folytatom tovább ennek a szomorú képnek a festését, ez maga is elegendő szomorú helyzetünk ismertetésére, és itt legyen szabad megjegyeznem, hogy midőn 48 millió korona kiadási többletet illesztünk be a költségvetésbe, ezeknek a bajoknak az orvoslására ebből a hatalmas öszszegből vajmi csekély összeg jutott. Ezt a szomorú tényt konstatálni kivánom azért, hogy a törvényhozásnak és a kormánynak figyelmét felhívjam, hogy ezen magukkal tehetetlen és mások segélyére szoruló sorsüldözötteket a jövőben nagyobb védelemben és pártolásban részesítse. T. ház ! A kormányra hárul első sorban a feladat, hogy az állam bevételeinek czélszerű és üdvös felhasználásával oldja meg azt a problémát, hogy az országnak anyagi és erkölcsi erejét az ország jóléte és boldogsága elérésére fordítsa. Megfeleltek-e minden tekintetben ennek a feltételnek az előző kormányok, erre, fájdalom, nemmel kell válaszolnom, mert ha csak futó pillantást vetünk a költségvetésre, szemünkbe ötlik, hogy az állami bevételek sok esetben nem közszükségletek kielégítésére, hanem hatalmi eszközök szerzésére fordíttattak, (Igaz! Ugy van!) igy azután költségvetésünk számos oly tételt foglalt magában, mely nélkülözhető lett volna, viszont számos oly állami szükséglet kielégítéséről nem gondoskodott, miről ha idejében történik gondoskodás, aránylag csekély költséggel nagy bajokat hárítottunk volna el, olyanokat is, melyekkel ma alig birunk megbirkózni, értem a kisemberekről való gondoskodást. (Igaz ! Ugy van !) Igy nehezedik államháztartásunkra a multak hibájából a hivatalok óriási szaporodása, a mit sok esetben nem a közszolgálat kielégítésének szükségessége, hanem a hatalmi szempontok irányítottak, hogy kortesszolgálatokat jutalmazzanak, legújabban pedig a nyugdíj tételnél a hazaárulók egész légiója nyert kielégítést. (Igaz ! ügy van !) Hódy Gyula: A kegydijasok! Buzáth Ferencz : Iky körülmények közt azután ne csodálkozzunk azon, ha már az állami tisztviselők személyi járandósága 275,381.000 koronát tesz ki. Ezt a dolgot komolyan kell mérlegelni és lehetetlen, hogy ismételten fel ne hívjam a t. kormány figyelmét, hogy uj állások rendszeresítésétől a jövőben lehetőleg óvakodjék, vagy ha ezt egyálta-