Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

210 69. országos ülés 1906 dec világban ugy a mesterek, mint a segédeik között és ezért 1791 Thermidor 14-én különösen szigorú büntetést szabott a nemzetgyűlés mindazokra a mesterekre és segédekre, a lak ipari czélból, érdekeik előmozditása czéljából, egyesülnek. Különös az a megjegyzés, a melyet akkor e javaslat előadója tett a nemzetgyűlésnek. Azt mondja: Természetesen, ez a megszorítás nem vonatkozik a kereskedőkre, mert hiszen csak egészen természetes dolog, hogy ha a kereskedők összejönnek, akkor kereskedelmi dolgokról beszélnek. Azt hiszem, épen oly természetes az is, hogy ha a munkások összejönnek, munkásviszonyokról beszélnek. (Igaz ! Ügy van !) Én tehát nem a sztrájk előmozdítóját látom a szakszervezetben, de a mikor ezt mondom, nem a mi saját tökéletlen, rendszertelen szakszervezeteink vannak szemem előtt, a melyek ugy viszonylanak az igazi rendszeres szakszervezetekhez, mint a portyázó csapat a rendezett hadsereghez. Épen azért a bérmozgalmakat ugy lehet rendes mederbe terelni, ha rendes mederbe hozzuk a szakszervezeteket, és a külföldön erős mozgalom van erre nézve, s én is vele tartok, a német Hitzé-vel és a svájczi Descurtinsszel, a kik azt mondták, hogy a segédek és munkások számára kötelezővé kell tenni a szakszervezetekbe való lépést, mint a hogy a középkorban be kellett lépniök a ezéhekbe. Hogy mily formában és alakban, arra nézve az eszmék odakint sincsenek tisztázva, de bizonyos, hogy nálunk minden állambölcseséget oda kell konczentrálni, hogy a mi viszonyainknak megfelelő módot és politikát találjunk. Azért, t. képviselőház, én nem a szakszervezetek elnyomását kívánom, de azok rendezését és fejlesztését. Azt mondta valaki tegnap, — ha jól emlékszem — hogy nálunk a munkásoknak csak ]0—11 százaléka'van szervezve, és lám, ezek mozgatják az egész munkásvilágot. Hát tessék azt a még hátralévő 80—85 százalékot szintén szervezni, tessék azokat nemzeti, igazságos alapon szervezni, és akkor azután azokat nem fogják vezetni azok, a kik részben talán esak azért szervezkedtek így, miután más nem törődött velük. Én tehát azt kívánom, hogy ez a kérdés képezze a mi szoeziáljjolitikánknak egyik sarkalatos, legfontosabb kérdését. Tovább megyek. Még arról volt tegnap szó, hogy valaki a sztrájkoknak előnyeit, mások meg a sztrájkoknak a hátrányait hozták elő. Én helytelennek tartom ezt. Először én ezt nem is tartom semmikéj)3n ellenőrizhetőnek. De azt hiszem, hogy bármily tetszetősek legyenek a sztrájk előnyei, azok nekem mindig ugy tűnnek fel, mint egy háborúnak, egy harcznak az előnyei, és én azt mondom, hogy ha sztrájk nélkül csak felét lehetett volna azon előnyöknek elérni, sokkal nagyobb haszon lett volna magukra a munkásokra nézve is, (Igaz ! Ugy van !) Mindezek a körülmények arra kell hogy indítsanak bennünket, hogy a munkás szervezkedését •zember 1-én, szombaton. és pedig nemcsak az ij>ari téren, hanem az agrármunkásoknál is előmozdítsuk. Higyje el a t. képviselőház, hogy ez a kérdés oly kérdés, melyben nekünk kell egész Európa előtt járnunk, mert sehol sem oly égető a kérdés ; egész Európa szeme reánk van fordítva, hogy hogyan fogjuk ezen kérdést megoldani. Ezáltal tudjuk megmutatni, hogy a szocziális fejlődés magaslatán vagyunk, ha ezt szerencsésen, ugy a munkások számára előnyösen, mint a munka békéje számára és a mi nemzeti haladásunk előnyére meg tudjuk valósítani. Osak rÖA'iden akarok még a munkáslakásokról beszélni, melyekről itt szintén szó esett. A munkáslakások háromfélekép vannak külföldön szervezve. Az első, a legideálisabb módszer az, hogy a munkás maga szerezhet házat, mert itt is áll az, hogy akkor a munkás független lesz, akkor a hazához is jobban lesz kapcsolva, ha azt mondhatja a házáról : az én házam az én váram. Igaz, hogy ez az ideális állapot a valóságban nem létesíthető egész könnyen. Látjuk, hogy pl. Mühlhausenben még 1854-ben, a franczia uralom alatt kezdték ezeket a munkásházakat Napóleon támogatásával építeni ; építettek 1124 munkásházat; és pedig ugy, hogy azokat a munkásházakat bizonyos törlesztéssel a munkások mint a magukét szerezték meg. A következmény azonban azt mutatta, hogy a munkásházakból bérházak lettek. Akárhányan vettek albérlőket a házaikba és így az fejlődött ki, hogy az egészségi állapotok nem a legkedvezőbbek. Svájczban a Eütliverein tett szép előmeneteleket a munkásházaknak szövetkezeti utón való építése tekintetében. Nálunk Magyarországon is történt próbálkozás: én csak Győrről tudok, hogy ott próbálkoznak. Hogy máshol is, azt nem tudom.. Én azt is mondhatom, hogy a kormány is jóindulattal viseltetik ezen próbálkozás iránt, mégis nagyon szomorú tapasztalatra kellett jönnünk; arra, hagy nálunk hiányzik függetlenebb, jómódú munkásosztály, a mely ezt létesíthetné és talán a szocziális intelligenczia sincs annyira kiművelve nálunk, mint Svájczban, hogy ezt- legalább nagyobb mértékben érvényesíteni lehetne. Egy másik módj a a munkásházak építésének, hogy a község vagy a gyáros veszi kezébe ezeknek építését. Ez különösen Angolországban van meg, a hol mintegy 30% ilymódon épül. Továbbá így van Németországban, Strassburgban, Ulmban és több más helyen elterjedve. És tényleg, kellő felügyelet mellett, talán ez a legjobb eljárásnak látszik, különösen a mi viszonyainknál. A harmadik építkezési mód, a melyről tegnap itt szintén említés tétetett és a melyre nézve nem tehetem magamévá azokat a kifejezéseket, hogy ezzel uj jobbágyságot teremtenénk, az, hogy ha a gyáros épiti ezeket a munkásházakat, ámbár szocziális szempontból megengedem, hogy ez itt-ott kifogás alá eshetik, de azért a gyárosoknak e téren való közreműködése, egyik-másik helyen, igen szép eredményeket tud felmutatni, pl. Essenben a Krupp-telepen 25.000 munkás