Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

69. országos ülés 190ü d< van igy elhelyezve és gondoskodva van arról, hogy a házakba befektetett tőke több mint 2 %-ot nem jövedelmez. így van ez kisebb mértékben Müncken-Gladbachban, vagy Francziaországban Val de Bois-ban. Visszaélések különben minden téren vannak, még Angüában is hallunk panaszokat, hogy mikor a munkás megszűnt dolgozni, nem is sztrájk esetén, hanem esetleg más okból kifolyólag, télvíz idején hajléktalanná teszik őt. Ez előfordulhat, de nem szükségszerű következménye annak, hogy ha a munkaadó építteti ezeket a házakat. Visszaélések azonban előfordulhatnak, de ezek ellen lehet védekezni. Sőt vannak helyek, a melyek ezen épitkezést teljesen indokolttá teszik. Például ott van Svájcz, a hol a vizierők felhasználása következtében, a munkásházakat, telepeket és gyárakat a városoktól félreeső helyen kell létesiteni. Itt nem lehet követelni, hogy a munkás maga szerezze meg ezeket a házakat, mert esetleg a szövetkezetet még nem lehet megalakítani és távol feküdvén az illető vállalkozás a várostól, az sem veszi kezébe a munkásházak épitését. Ilyen esetben nagyon indokoltnak és szükségesnek tartom, hogy egészségtelen lakásviszonyok elő ne álljanak, hogy maguk a gyárosok köteleztessenek ilyen munkásházak építésére. Természetes, hogy gondoskodni kell, hogy a munkás meg legyen védve mindennemű visszaélés ellen és teljesen függővé ne tétessék és ne veszítse el szabadságát. (Helyeslés.) Mindezek után, t. ház, még csak egy dologra akarok áttérni, a mi szocziális viszonyaink fejlődésében felette fontos szerepet játszik, és ez az iparfelügyelet dolga. Nem akarok itt, t. ház, az iparfelügyelők szakképzettsége ellen beszélni, de egy tényt sajnosán tapasztalok, és ez az, hogy iparfelügyeletünk elsősorban technikai, és csak másodsorban szocziális irányú, pedig arra, hogy szocziális bajaink megjavuljanak, szükséges, hogy katexochen szocziális szempontok vezéreljék az iparfelügyelőket. Habár én e kettőt szorosan összefüggőnek tartom, a szocziálerkölcsi szempontra szintén figyelnünk kell, arra szintén gondot kell fordítani. Néhány év előtt Badenben és Württembergben női iparfelügyelőket is alkalmaztak : egyet-egyet az egész ország számára. Ennek ott, a hol női alkalmazottak vannak, nagy fontossága van, mert az a leányka nem viseltetik az iparfelügyelő iránt olyan nagy bizalommal, fél tőle, de egy nőhöz bizalmas, szívvel-lélekkel közeledhetik. Ha figyelembe veszszük, hogy nálunk is már számos helyen, dohánygyárakban, textil gyárakban, selyemfonókban vannak leányok alkalmazva, akkor hasonló intézményről nekünk is kellene gondoskodnunk. Ezeket a leányokat bizony sokszor tényleg kihasználják, egész fizikai erejüket igénybe veszik. így magam is voltam egy selyemfonóban, a mely magyar állami selyemfonónak nevezte magát . . . Szterényi József: Az a földművelésügyi tárczáé ! •zember 1-én, szombaton. 211 Giesswein Sándor : Azért a szocziális felügyelet ott sem árt. Láttam ott, hogy 13—14 éves leánykák 12—13 órai munkát végeznek a gyárban. Igaz, azt mondják, nem nehéz a munka; szép szellős az a fonoda, de'midőn egy ilyen kis leányka egész nap a zakatoló gép mellett ül — mert bizony zakatol az a gép — és ott van az a forró viz, melynek a párája bizony nem nagyon illatos, mert azok a félig rohadt selyembábok vannak benne : lehetetlen, hogy mindez egészségére káros hatással ne legyen, hogy az a kis leány ne legyen mihamarább ideges; lehetetlen, hogy a testi erő fogyasztásának büntetése a jövő generáczión ne lássék meg. (Igaz I Ugy van !) Ilyen visszaélések megfékezésére én igenis szükségesnek tartanám, hogy a mi iparfelügyeletünk erősen szocziális irányban gyakoroltassék. (Helyeslés.) Nagyon ajánlom tehát a badeni és a württembergi példát. Azért nem szükséges, hogy minden iparfelügyelő mellé iparfelügyelőnőt állítsunk, mert hisz az emiitett országokban is csak egy-egy van, azonban ezeknek vannak munkatársaik, még pedig egészen díjtalan munkatársaik : a nő védő egyesületek elnökségei ; sok vidéki helyen, katholikus vidéken az apáczák, a protestáns vidékeken pedig a diakonisszák fungálnak, mint iparfelügyelőnők segédei ; ezek szintén fel vannak hatalmazva az állam részéről, hogy a gyárakat meglátogassák és a felügyelőnőnek referáljanak ; szóval, ezek összekötő kapcsot képeznek. Még csak a kis- és nagyiparnak egymáshoz való viszonyáról akarok megemlékezni. Sajnálom, hogy nem látom itt Mezőfi t. képviselőtársamat. Egyrészt örömmel konstatálom az ő meleg érdeklődését a kisiparosok iránt. Ö ugyan szocziáldemokratának vallotta magát, de ugylátszik, nem egészen orthodox. Csizmadia Sándor, azt hiszem, már eléggé orthodox lesz, ő pedig a nagy- és kisipar közti viszonyról igy nyilatkozik (olvassa) : »Kz osztályharcz a tömegeknek a megélhetésért való küzdelme. A nagy tőke birkózik egymással is, de különösen eltiporja a kicsit. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szakadatlan biztatás : pártoljuk a kisipart! Ha a kisipar életképes volna, nem lenne szüksége a pártolásra : megélne a maga lábán.« Ezt kiegészíti még egy másik helyen, hol azt mondja (olvassa) : »Igy állapították meg, hogy miután a fejlődés iránya olyan, hogy csak a nagytőkének kedvez, ennélfogva a kistőkések, tehát kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők, általában a kisemberek el fognak f>usztulni.« Ezt bizony magyar nemzeti szempontból is a legnagyobb veszedelemnek tartanám, ha u. n. kisembereink, a nemzetnek nagy tömege, gerinczo, a melynek egyúttal a nemzet független elemének is kellene lennie, ha ez elpusztulna vagy proletárrá válnék. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Azért igenis azt tartom, hogy a kisipart nemcsak lehet, hanem kell is táplálni, ápolni. (He* lyeslés.) Tény az, hogy a kisiparnak egyes ágai 27*