Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

69, országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. 209 államtitkár urnak azt a nyilatkozatát, — különben már előre is meg voltam erről győződve — hogy, t. i. a készülő sztrájktörvény nem akar kivételes törvény lenni, a mint nem is szabad, hogy legyen. Egy pontot azonban nem látok egészen tisztán. A közszükségleti alkalmazottakra vonatkozik ez. Teljesen elfogadom az államtitkár urnak azon plauzibilis argumentumát, hogy a hol százezreknek, millióknak, talán az egész országnak jólétéről van szó, ott nagyobbmérvű intézkedéseket kell tenni az ipar és kereskedelem érdekében. Evvel összefüggésben Bernáth István képviselő ur rámutatott arra, hogy Angliában a vízvezetéknél, vízműveknél, a világi tó társaságoknál stb., ilyen közszükségleti vállalatoknál a munkások nem sztrájkolnak. Én azonban, t. képviselőház, ehhez kiegészitésképen bátor vagyok mégis valamit hozzáfűzni. (Halljuk! Halljuk!) Igaz ugyanis, hogy Angolországban ezek a munkások nem sztrájkolnak, de ennek az az oka, mert Angolországban az ifyen üzemek úgyszólván mind községi, városi vagy állami kezelésben vannak . . . Lázár Pál : De a munkás, az mégis csak munkás! Giesswein Sándor: .... kommunizálva és bizonyos tekintetben szoczializálva vannak, a mi lényegesen megváltoztatja azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak helyzetét. Ott, a hol községi, városi vagy állami intézményről van szó, az egész adminisztráczió, az alkalmazottak fizetési és bérviszonyai, s a munkaviszonyok is közös elbirálás alá esnek. SzmreCSányi György: Nálunk az államvasutak ! Giesswein Sándor: A mi államvasút! alkalmazottainkra nézve ez szintén áll. Nekik módjukban van akár az országgyűlésen is szóvá tétetni ügyeiket, mi ezeket tárgyalhatjuk itt és gondolom, a t. képviselőházban meglesz az a szocziális és igazságérzet, (Igaz ! Ugy van !) a mel}~ e tekintetben igazat fog nekem adni. Egészen másként áll azonban a dolog — mint már emiitettein — ott, a hol részvénytársaságokról van szó. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Egy részvénytársaságnak ügyeit nem lehet sem itt a parlamentben, sem a városházán tárgyalni, szóvá tenni, mert egyszerűen azt mondják, hogy: mi közötök hozzá, ne avatkozzunk az ügyeikbe, ez nincs benne a szerződésben. Sajnos, hogy annak idején ezt a jogosultságot tényleg nem vették be a szerződési pontok közé. T. képviselőház ! Ha mi kivételes törvényeket alkotunk, — mert egy sztrájktörvény kivételes törvény volna a közszükségleti alkalmazottakra nézve — akkor kötelességünk nekik kivételes védelmet is nyújtanunk. (Ugy van ! Élénk helyeslés.) Meg keU engednünk azt, hogy a köz akár a városházán, akár a képviselőházban is hozzászólhasson ügyeikhez, e munkások és alkalmazottak bérviszonyaihoz. (Élénk helyeslés.) Ha ezt már eddig is megtettük volna, akkor az a villamos-sztrájk, KlSPYH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. a mely úgyszólván gyászfoltja volt a közelmúltban lezajlott nagy nemzeti ünnepnek, szintén méltányos elbirálás alá esett volna, s talán nem szégyenitette volna meg ország-világ előtt a mi reputácziónkat. (Igaz ! Ugy van !) Ezeket óhajtottam itt megjegyezni ennél a nem egészen világos kérdésnél és ezeket vagyok bátor a t. államtitkár urnak is szives figyelmébe ajánlani, hogy ha majd e kérdésekről szó lesz, vegye tekintetbe a most elmondottakat is. Szerintem jobb, ha most tisztázzuk az eszméket, mint később Röviden még csak arról akarok szólni, hogy micsoda tanulságot szolgáltat nekünk a történelem a sztrájkok rendezése, méltányos és igazságos kiegyenlítése tekintetében. Téves dolog azt hinni, hogy a sztrájkmozgalom, a munkások bérmozgalma nálunk egészen uj dolog, csak a modern társadalmi életnek és felfogásnak következménye. ( Eüenmondások a középen.) A történelem részletes tanulságokat szolgáltat az ellenkezőre. A régi római időkből a plebejusok bérmozgalmát tárja elénk, a mely igen sok fontos és hasznos megszívlelni valót mutat még ma is. Midőn a plebejusok kivonultak a városból, a rómaiak állanibölesesége megtalálta azt a szervet, a mely által a bérmozgalmat gyógyitani lehetett. Ök nem hozattak be Etruriábóí vagy a Pó mellékéről rabszolgákat, hogy velük kuíiinunkát végeztessenek, hanem adtak a népnek tribunokat, a kikben megtalálhatták azt az összekötő szervet, mely a munkaadó és munkás között közvetíti a kölcsönös érdekeket. A tribünök rendeltetése volt a munkások érdekeit védelmezni. (Igaz ! Ugy van !) Szmrecsányi György : A tribünök nem voltak Jakabok ! (Zaj a középen.) Giesswein Sándor : Épen ez az egészségtelen a mostani viszonyokban, hogy vannak most is tribünök, de azok nem mint törvényes intézmény fungálnak. Mi épen azért ugy gyógyíthatjuk meg a munkásszervezkedések rendetlenségeit, ha azokat rendes formába szervezzük. Mert erről szó volt tegnap ; egyik-másik helyről felhangzott, hogy a sztrájkokat ugy g3^ógyithatjuk meg, ha a szakszervezeteket feloszlatjuk. Én a történelem tanításaiból épen az ellenkező nézetre jutok, mert a munkásszervezkedés, a szolidaritások szervezete megvolt a régi rómaiaknál, akkor, a mikor a munka félig-meddig rabszolgamunka volt. Vázsonyi Vilmos: A kukk szakszervezete. Giesswein Sándor: És különösen ki volt fejlődve a középkor czéhrendszerében. És ha azt vizsgáljuk, hogy mikor kezdődik a rendszertelen bérmozgalom, a mely az ipar fejlesztését néha meg is akadályozta, látjuk, hogy 1789-ben a franczia konvent kimondta az ipartestületek, a czéhek, eltörlését. Ezzel nem akarok az akkori degenerált czéheknek védelmére kelni, de a sarkalatos hiba az volt, hogy ezek helyett nem gondoskodott a nemzetgyűlés uj szervről, a mely az elkopottat helyettesítse. És csakugyan nemsokára mutatkozott is e mulasztásnak rossz gyümölcse, mert bizonyos anarchia kezdett fejlődni az iparos-, a munkás27